TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja

Free your mind: vegyél ricottát!

Egyszerűen odavagyok a semleges ízű alapanyagokért, mert csak rajtam és a pillanatnyi hangulatomon múlik, hogy a végén mi lesz belőlük. A ricotta is pont ilyen: amikor a kosaramba dobok egy dobozzal, még sosem tudom, hogy a végén miként végzik a tányéron. De szeretem ezt az érzést: az alkotó szabadságát, a választás súlyát, hogy 250g formázatlan anyag hever a hűtőm polcán, amiből Bármit kihozhatok. Egy pár virsliről például már nem lehet ugyanezt elmondani. A virsli egy késztermék, a tartalom és a forma is adott már, sem elvenni sem hozzáadni nem lehet, talán csak egy kérdést tehetsz fel: sütve vagy főzve? De sosem lesz belőle felfújt vagy krémtorta. Bezzeg a ricottából: ha akarom krémes kőrözött, paradicsomos-ricottás penne, vagy éppen mézes-kapros ricottatorta készül belőle. Kezes bárányként viselkedik akár sós, akár édes lesz a végeredmény. Persze ez nem az én kulináris felfedezésem: a legtöbb tejtermékre igaz ez. A mascarponéból (krémsajt) nemcsak tiramisu készül, de rizottóba is teszik; ha valaki ismeri az ordát tudja, hogy milyen érzés leönteni egy kanál mézzel vagy áfonyalekvárral és úgy betolni egy kenyérre kenve. De nem mindenki szereti ezt a liberalista hozzáállást: volt egy kolléganőm, aki undorral tolta el magától a névnapos tiramisut, mondván ő nem fog olyan édességet enni, amibe sajtot tesznek. De hát ő az embereknek abba a kategóriájába tartozott, akik elképzelhetetlennek tartják, hogy egy darab sült/főtt húshoz gyümölcsöt adjanak köretnek. A világképét végképp megzavarhattam volna, ha elmondom neki, hogy Lengyelországban bizony forralt sört is isznak az emberek málnaszörppel. De térjünk vissza a ricottához: a hűtőben pihenő példányból eredetileg kapros túróhabot szerettem volna készíteni (azóta ezen jár az eszem, mióta  a B. Bisztróban megkóstoltam), de habtejszín híján újra kellett terveznem: így készült ez a sütőben sült kapros-mézes ricottatorta.

Hozzávalók:

  • 1 doboz ricotta (250g)
  • 150g félzsíros túró
  • 2 ek méz
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • egy citrom reszelt héja és 1 ek citromlé
  • 3 tojás fehérje felverve (1 ek porcukor)
  • 1 csokor kapor
  • Az omlós tésztához: 20 deka liszt, 10 deka vaj/margarin, 3 ek porcukor, 2 tojássárgája, 1 dl hidegvíz

A krémhez a hozzávalókat egy keverőtálban összedolgozzuk, a tojásfehérjék kivételével. Ezeket egy külön tálban 1 kanál cukorral habverővel kemény habbá verjük, majd beleforgatjuk finoman a ricottás krémbe és beleszórjuk az apróra vágott kaprot.

A tésztához egy újabb keverőtálba tesszük a lisztet, rádobjuk kis darabokban a hideg vajat majd a többi hozzávalót, és – leginkább kézzel – egynemű tésztává gyúrjuk. A tésztalabdát aztán folpackba csomagolva egy órára a hűtőbe tesszük (vagy 10p-re a mélyhűtőbe), mert az omlós tésztával csak hidegen lehet dolgozni, különben mindenhova odaragad mielőtt a sütőformába kerül. A lehűlt tésztát egy lisztezett felületet kör alakúra nyújtjuk és egy kivajazott piteformába tesszük, megszurkáljuk, lehetőség szerint valami hőálló tállal letakarjuk és így előmelegített sütőben 150 fokon 15 perc alatt elősütjük. Ha már picit színt kapott a tészta, kivehetjük a sütőből és elkenhetjük rajta a ricotta krémet, majd rögtön vissza a sütőbe és még így sütjük kb. 20 percig, amíg a krém felszíne is szolidan megpirul. (A krém sütésére csak azért van szükség, mert felvert tojásfehérjét használtam habnak. Ha lett volna otthon habtejszín, akkor ezt a krémet hidegen tettem volna a már készre sült tésztára.) A tortához fanyar gyümölcslekvár, mondjuk ribizli passzol a leginkább. A pitébe harapva már szemem előtt lebeg, ahogy a következő adag ricottát egy canelloniba töltöm egy kevés szárított paradicsommal és bazsalikommal…

Címkék: ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!