TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja

Tárkonyos, céklás lencsesaláta konfitált kacsamellel

Egy ideje divat kiakadni a facebookra, és dicsekedni vele, hogy mi már nem is használjuk, heti egyszer ránézünk, csak a mihez tartás végett aszt’annyi. Sőt, a bátrabbak már törölték is magukat róla, míg a gyávábbak csak a másodvonalbeli ismerősöket merik kiikszelni. Egy nagytakarítás az én üzenőfalamra is ráférne, mert lassan már a saját családom fotóit sem látom a rengeteg márka és reklámüzenet között, aminek nagyját persze magam választottam pár évvel ezelőtt, jórészt szakmai okokból. Akárcsak annak a rengeteg receptes oldalnak, blognak, magyar és külföldi gasztro magazinnak valamint étteremnek a követését, amik miatt most úgy néz ki a fb-os hírfolyamom, mint egy kínai gyorsbüfé étlapja: kajaképek egymás alatt, amíg a szem ellát, s amíg az egér lefelé görget. De aztán 10-ből egyszer jön egy olyan ételfotó, amiről le sem bírom venni a szemem, és másra sem nagyon tudok gondolni, amíg ki nem próbálom otthon. Az alábbi tárkonyos céklás lencsesaláta receptet is a fb-ról lőttem, és kisebb változtatásokkal pár nappal később meg is főztem otthon. És hogy a recept végül itt, a TOPliszten landolt azt jelenti, baromi rég ettem ilyen fineszes, könnyű őszies salátát. Ami leginkább langyosan a tökéletes, forró, zsírban sült kacsamell szeletekkel.

lencsés céklasaláta

  • Hozzávalók:
  • 2 dl lencse
  • 4 dl zöldségalaplé / víz
  • 2 db főtt és hámozott cékla
  • 2 kk magos mustár
  • 2 ek olívaolaj
  • ½ narancs leve
  • Fűszerek: só, bors, friss tárkony (ez utóbbi nálam nem igazán látszik a képen, hála a cékla domináns színének, ami az egész salátát belilázta)

1. A lencsét legalább kétszer annyi vízben puhára főzzük (én azt a zöldségalaplét használtam, amiben az előző nap a brokkolit és a répát főztem), majd leszűrjük, és egy hideg tálba tesszük, nem letakarva, hogy már ne főjön tovább. Sokakban él a beidegződés, hogy a lencsét mindenképp be kell áztatni, én még nem jöttem rá, miért lenne jobb a lencse 3 órás áztatás után, úgyhogy én csak egyszer átmosom hideg vízben és már fel is teszem a tűzhelyre.
2. Amíg a lencse puhul, addig egy külön edényben a céklát is megfőzzük, héjastul, annyi vízben, amennyi éppen ellepi. Ha már megfőtt, picit hagyjuk hűlni, meghámozzuk és vékony szeletekre vágjuk.
3. A saláta dresszinghez egy kis tálban összekeverjük a hozzávalókat: a narancs kifacsart levét, az olívaolajat, mustárt, és sóval, borssal, esetleg egy kiskanálnyi mézzel ízesítjük.
4. A leszűrt lencsét és a felszeletelt céklát egy tálba tesszük, ráöntjük a dresszinget és alaposan elkeverjük vele, végül megszórjuk lehetőség szerint frissen aprított tárkonnyal.
5. Ez a fajta céklás lencsesalátát legjobb langyosan fogyasztani, forró, saját zsírjában sült kacsamellel, a kacsamellhez recept itt és itt!

Hússal bánjunk módjával: együnk mogyorót céklával!

A hétköznapi vegalétben nem is az a legnehezebb, hogy egy ételből hogy tudom kihagyni a húst, hanem az, hogy ilyenkor a köretek szerepe felértékelődik. Amíg leteszünk az asztalra egy tányért is beterítő rántott húst, addig szinte édes mindegy, milyen köret van hozzá (vagy inkább alatta). Egy pörkölt esetében dettó: krumpli, nokedli? Tök mindegy. A pörkölt magában is teljes értékű, hát még kenyérrel. De ha nincs ott a tányéron a félcsülök, csak mondjuk egy sovány szelet hal, akkor már nem elég a sima rizibizi (ami egyébként kiváló köret), vagy a zöldséges tészta. Kombinálni és machinálni kell, mielőtt ráununk a reflex-szerű hús-mellé köretekre, és ahogy alább száll a vegán lelkesedés azon kapjuk magunkat, hogy frusztrációnkon a Lehel-csarnok kolbászsütőjénél enyhítünk. De nem csüggedünk, mert van még lelemény, utolsó erőnkkel előkapjuk a 6 évvel ezelőtti TV Paprika magazint, és mit látunk? Mit látunk? Az én imádott céklámat mogyoróval tálalva. Mielőtt bárki kekeckedne, leszögezem: céklához úgy passzol a mogyoró, mint a sörhöz a virsli, vagy Barney Stinsonhoz az öltöny.

cékla_1.jpg

hozzávalók:

  • 1 kg cékla
  • 10 deka tisztított mogyoró
  • 1 kisebb fej hagyma
  • 1 csokor petrezselyem
  • ½ dl olívaolaj
  • 1 dl fehérbor
  • 1 ek balzsamecet (és/vagy citromlé)
  • Fűszerek: só, bors, ½ kk római kömény

A céklákat megmossuk, és feltesszük főni annyi vízzel, hogy épphogy ellepje a céklákat. Miután puhára főttek (mérettől függően kb. egy óra alatt), meghámozzuk és felkockázzuk. Felvágjuk a hagymát fél gerezdekre, egy kevés olívaolajon 1-2 perc alatt megpirítjuk, majd beledobjuk a megpucolt mogyorókat egészben. Egy perc után már jöhet is a felkockázott cékla és egy újabb perc után a fehérbor és a balzsamecet (vagy citromlé), majd az egészet fűszerezzük. A római köményt kár lenne kihagyni, mert nagyon feldobja az ízvilágot. A mogyorós céklát kb. még 6-8 percig együtt pároljuk-pirítjuk, kóstoljuk, és ha kellően édes és savanyú egyszerre, akkor a végén megszórjuk frissen aprított petrezselyemmel. Köretnek, vagy önmagában meleg salátaként is hibátlan fogás, nálam bekerült a toplisztbe, úgyhogy meleg szívvel ajánlom minden reformer vegának és húsimádónak.

Let’s böjt: Krémes céklás rizottó

 Böjti időszakban felértékelődnek a vega kaják, le kell csapni minden olyan receptre, amivel megédesíthetőek a húsmentes péntekek. Persze van, akinek meg sem kottyan a húsról való lemondás: ha lehet hinni a statisztikáknak, az indiaiak harmada vegetáriánus, ez akárhogy is nézzük, legalább 360 millió embert jelent. A meggyőző számok ellenére nekem komoly gondot okoznak a húsmentes menük. Egy-egy zöldség curryvel, vagy padlizsános lasagne-vel még elvagyok, de egy pár nap után már remegő kézzel hasítok egy szeletet az angolszalonnából. Az alábbi receptet itt találtam, és mivel volt a hűtőben pár cékla, nem sokáig győzködtem magam, hogy ez egy tökéletes böjti menü lesz.

Hozzávalók:

  • 3 db cékla, sütve
  • 1 fej hagyma
  • 2 dl rizs
  • 6 dl alaplé
  • 1,5 dl fehérbor
  • 4 ek tejföl
  • 5 deka parmezán
  • 1 dl olívaolaj, 1 ek vaj
  • 1 gerezd fokhagyma
  • Fűszerek: só, bors, kakukkfű, fél csokor kapor

A rizottókészítés előtt megsütjük a céklát: ehhez a meghámozott céklát kb. egy centis kockákra vágjuk és elrendezzük egy sütőedénybe. Rálocsolunk egy fél dl olíva olajat, szórunk rá egy csipet sót, letakarjuk alufóliával és egy óra alatt 180 fokos sütőben készre sütjük. Az apróra vágott hagymát egy kevés olívaolaj és vaj keverékén pár perc alatt megpároljuk, hozzáadjuk a fokhagymát majd 1 perc után a rizst. A legjobb, ha rizottórizst (pl. arborio) használunk, de a gasztronómiában kevésbé jártas családtagjaink nem fognak duzzogva felállni az asztaltól akkor sem, ha sima rizst használtunk. 1 perc után jöhet a fehérbor, ezt addig hagyjuk finoman gyöngyözve főni, amíg el nem forr. Jöhet a só és a bors, majd ahogy a rizottónál szokás, a zöldség alaplét merőkanalanként hozzáadva, állandóan keverve kb. 20 perc alatt készre főzzük. Ezalatt a megsült céklának a felét 3 evőkanál tejföllel botmixerrel összepürésítjük, majd elkeverjük a rizottóval. Hozzáadjuk még a reszelt parmezánt és a vajat, amitől a rizottónk majd szépen besűrűsödik. Végül hozzáadjuk a maradék céklát, és megszórjuk friss kaporral. Egy harapás, és nem gondolunk többé a hűtőben figyelő szalonnára.

Ajándéktippek karácsonyra, 2. rész: cékla csatni

A céklánál kevés jobb téli zöldség van, erről már egy korábbi céklás posztban is megemlékeztem. Jelenleg, amikor a céklának kilója 140-160 forint között van a piacon, vétek nem felhalmozni belőle, és elkészíteni, bárhogy: sütve, főzve, levesbe, köretnek, salátának, vagy kenyérre kenve. Vaaagy befőttes üvegbe a fa alá vagy a kamrapolcra, csatninak. Az alábbi receptet több helyről loptam össze, leginkább a chutney-faló angoloktól.

Hozzávalók, 5 kisebb befőttes üveghez:

4 db nagyobb cékla (kb. 80 deka), 2 db alma, 2 fej nagyobb lilahagyma, 3 gerezd fokhagyma, 30-35 deka cukor, 4 dl vörösborecet, 1 citrom leve, 1-2 dl főzővíz

És a fűszerek: 2 tk friss reszelt gyömbér, 2 tk fahéj, 1 tk őrölt szegfűbors, 1 tk őrölt kömény, 1 tk szerecsendió, 1 tk kardamon, 1 csipet só.

A céklákat felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi és lassú tűzön kb. 45 perc alatt megfőzzük. Miután megfőtt és kihűlt, meghámozzuk és felkockázzuk. Egy vastag fenekű lábosba beleöntjük az ecetet, a cukrot és a többi, szintén kockára vágott hozzávalót majd az egészet felforraljuk. Ennyi ecet elsőre soknak, és főleg büdösnek tűnik, de egy csatnihoz bizony tisztes mennyiségű ecet kell. (Amikor először egy mangó csatnival próbálkoztam egy egész üveg fehérborecetet öntöttem a lábosba és rettegtem, hogy ennyi ecettel biztos hazavágtam több mint egy kiló mangót. És nem: 1-2 nap után lehűtve elszállt a brutál ecetszag és ízre is olyan lett a mangócsatni, amilyennek lennie kell. Kár, hogy akkor még nem írtam fel a recepteket.) Ezután beledobjuk a céklát és fedő alatt alacsony lángon kb. még további 30-40 percig sűrűre főzzük. A besűrűsödött csatnit csírátlanított befőttesüvegekbe kanalazzuk, és takaróval lefedve még egy napig hagyjuk dunszt alatt. Egy ilyen csatni a hűtőben egy fél évig simán eláll, de ha mindent jól csináltunk hamarabb is el fog fogyni.

Céklakrém – a kenyérre kenhető Barbiekellék

A céklakrémet nem a külalakjáért szeretjük. Elsőre úgy néz ki, mintha robotgépbe dobtunk volna egy Barbie autót egy gombóc vaníliafagyival. Ki az aki ilyen plasztik színű valamit gondolkodás nélkül a kenyerére kenne? Azt hiszen ez az a kaja, amit egy családi pikniken a megjelentek fele undorral elkerülne, és csak a reformkonyhán edződött nőnemű rokonok mernének a pirítósuk sarkára kanalazni. Vagyis ha széles körű elismerést akarunk a közösbe bedobott kencénkkel, akkor inkább maradjunk a padlizsánkrémnél vagy egy jó kis tatár bifszteknél. A céklakrém az „érdekes” arcú lányok kategóriájába tartozik: elsőre biztos nem szeretsz bele, és nem fog csorogni tőle a nyálad. De aztán egykét találkozó és a véleményed lassan megváltozik, kezded szépnek és viccesnek látni. A céklakrémbe sem fogsz első harapásra beleszeretni, de ha már vetted a bátorságot és megettél egy fél szelet kenyérrel, másként gondolkodsz majd róla, s az is lehet, hogy a következő pirítóst is megkened vele. Aki elég bevállalós egy próbához, az alábbiakat szerezze be:

Hozzávalók:

  • 3 db cékla
  • 1 ek reszelt torma
  • 2 ek olívaolaj
  • 1 ek méz
  • 2 ek tejföl
  • ½ citrom leve
  • Fűszerek: só, bors, fél tk köménymag, friss kapor

A céklát megpucolom, edénybe dobom és leöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, majd lefedve kb. egy óra alatt puhára főzöm. (Lehetne főzés után is meghámozni a céklát, de kinek van kedve egy tűzforró lila gumóhoz hozzáérni). A céklákat apróbb darabokra vágva egy robotgépbe dobom, ráöntöm a többi hozzávalót a friss kapor kivételével majd szépen krémes állagúra pürésítem. Ezután pár órára a hűtőbe teszem, hogy kellően összeérjenek az ízek. A hideg, tormás, édes, föld ízű céklakrém barna kenyérrel és sós sajttal (mondjuk kéksajttal) a legjobb. No meg persze kaporral: ha ebből nincs otthon frissen, akkor inkább bele se kezdjünk. Vagy már későn szólok?

Sült cékla fetával

 80-as években szocializálódott gyerekként a cékla, mint élelmiszer hosszú évekig semmi mást nem jelentett számomra, mint egy egyszerű (bár nagyon finom) savanyúságot. Ciki vagy nem ciki, de ez így volt a mi nagyvárosi családunkban. Életem első 15-20 évében céklát többnyire csak befőttes-üvegben láttam a csemegeuborka állandó partnereként; olyanok voltak ők a vasárnapi ebédnél, mint a sarki büfében a mustár és a ketchup: elválaszthatatlanok. Aztán a nagybetűs élet meghozta az áttörést cékla-fronton is. Kiderült, hogy a cékla nemcsak ecetes-cukros lében létezik, de előfordul levesben, salátában, rétesben, sőt még csokitortában is; Hogy a céklát lehet főzni, sütni, lereszelni, és pépesíteni is. És nem utolsó sorban az is kiderült, hogy a cékla milyen egészséges. Olyannyira az, hogy ezt most nem is részletezném, a net és a szakácskönyvek is tele vannak a cékla gyógyító hatásának méltatásával. Legyen elég annyi, hogy a cékla rettentő meggyőzően tud egészséges lenni: mert oké hogy benne van a fél periódusos rendszer (vas, kálium, magnézium, foszfor), de még finom is. Egy szó mint száz, a cékla idővel felnőtt életem állandó kísérője lett. Az alábbi recept az általam agyonfavorizált balzsamecetes-mézes sült céklának az egyik salátaverziója. Íme:

Hozzávalók:

  • fél kg cékla (lehetőleg apróbb szeműek)
  • 10 deka feta sajt
  • ½ dl olívaolaj
  • 1-2 ek balzsamecet
  • 1 ek méz
  • 1 ek citrom
  • fél tk só, bors
  • ½ csokor snidling

A céklákat meghámozzuk (vagy ha kisebb szemű céklákról van szó, akkor csak elég vízben megsúrolni őket), és félbevágva egy tálba tesszük. A tálban meglocsoljuk a mézzel, balzsamecettel és egy kis olívaolajjal, sózzuk és borsozzuk, majd jól elkeverjük az egészet. Ezután mehet az egész tál tartalma egy tűzálló edénybe, vagy egyből a tepsibe (csak alufóliára téve és azzal is lefedve). A céklának (nyilván mérettől is függően) kb. 60-80 perc kell, hogy rendesen megpuhuljon. Egy kést a céklába szúrva könnyen megállapíthatjuk, hogy mikor vannak készen. A megsült céklákat 2 centis kockákra vágjuk, majd újra egy tálba öntjük. Ebbe jöhet a kockára vágott fetasajt, majd egy löttyintés citromlé és olívaolaj. A végén még az egész salátát megszórjuk felaprított snidlinggel, mert ez mind színben és mind ízben nagyon illik a salátába. Az összhatás egy édes-sós-savanykás, egyszerre friss és dohos ízű saláta: egresből, répából és céklááából.

Újabb céklarecept itt!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!