TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja

Csirke saltimbocca: a kaják Don Juanja – most izzadásgátlóval!

Kell-e ennél nagyobb képzavar egy címben? Ugye nem. Akkor térjünk is a lényegre; meggyőződésem szerint az alábbi recept a randiételek legjobbika, és meg is mondom, miért:

  1. Kezdjük a nevével: csirke saltimbocca (vagy még autentikusabban: saltimbocca di pollo). Ha már az olasz nevét meg tudjuk tanulni a helyes kiejtéssel, fél siker. És ha még azt is el tudjuk magyarázni a pártnernek diszkréten, hogy ez mit takar, még közelebb kerülünk a célunkhoz, bármi is legyen az. A saltimbocca annyit tesz, „ugorj a számba!” – egy pajkos mosoly, és a többit már az agykontrollra meg a vonzás törvényére bízhatjuk, bármi is legyen az.
  2. Mert borral készül: így létjogosultságot nyer az üveg bor jelenléte a randin. „Te le akarsz engem itatni?” – Dehogy, csak kellett a bor a kajához, a többit meg mégsem önthetjük ki. Naaa, csak egy pohárral!
  3. Mert csirkemellből készül: filézett csirkemellel dolgozni a világ legegyszerűbb dolga, teljesen hülyebiztos alapanyag, konyhai kezdőknek, és haladó randizóknak egyaránt ajánlott. Nincs benne szálka, ín, vagy csont. Gyakorlatilag nincs benne semmi, csak egy kis fehérje. Épp ezért könnyű étel, nem terheli meg a gyomrot, ami ugye randiügyileg nem mellékes.
  4. A zsálya miatt: ez egy picit gyenge láncszem, mert friss zsályát nem kapni a sarki éjjelnappaliban, de ha beszereztük, 4-5 napig eláll a hűtőben. A zsálya segíti az emésztést, és akár 50%-ban csökkenti az izzadást. És ha lehet hinni a vizsgálatoknak, legerősebb izzadásgátló hatását 2 órával a fogyasztása után fejti ki. no comment, bármire is gondoljak.
  5. Az egyszerűsége miatt: akárhogy bénázunk, ez a kaja fél óra alatt így is úgy is elkészül.
  6. A prosciutto miatt: ami kellemesen sós, és jól csúszik rá a lehűtött fehérbor. És ha ezt is ki tudtuk ejteni helyesen, akkor biztos jó a nyelvérzékünk, bármit is jelentsen az.
  7. A mérete miatt: nem kell evőeszközökkel hadonászni, és a helyes késtartáson görcsölni. Elég a fogpiszkáló vagy a kezünk, mert kézzel enni felszabadító érzés!

saltinbocca.jpg

Ha ezek után valaki tényleg kedvet kapott a főzéshez vagy a randizáshoz, íme a recept.

  • 1 db csirkemell filé, vékony szeletekre vágva
  • 6-8 vékony szelet prosciutto sonka
  • 6-8 levél friss zsálya
  • 1 üveg száraz fehérbor (ebből 1 dl kell a kajához)
  • 1 ek vaj, 1 ek olívaolaj, 1 ek liszt
  • só, bors

A csirkemell filét megpróbáljuk vékony szeletekre, cafatokra vágni, majd sózzuk-borsozzuk. A szeletekre helyezünk 1-1 zsályalevelet és prosciuttot és az egészet feltekerjük majd átszúrjuk fogpiszkálóval (olaszul: stuzzicadenti), és finoman, szőr mentén meghempergetjük lisztben. Egy serpenyőben felmelegítjük a vajat+olívaolajat és belehelyezzük a csirkefalatokat. Pár percig hagyjuk fedő nélkül pirulni őket, hogy színt kapjanak, majd felöntjük egy kevés borral. Amint a bor nagy része elpárolgott, rátesszük a fedőt, és újabb 4-5 perc alatt készre főzzük. Körettel szerintem felesleges vacakolni: friss házi kenyér és bor legyen mellé. (Én ugyan a képen sütőtökpürével tálaltam, de ez már tényleg haladó szint. Bármit is jelentsen ez).

(Videórecept a saltimbocca eredeti – nem csirkés – verziójáról egy másik blogon!)

TV Paprika magazin feat BBC Good Food: narancsos csirkemell lilakáposztával

 Mivel már korábban jeleztem, hogy ebben a blogban nem fogom kisípolni a márkaneveket és kiblőrözni a fotókról az étellogókat, így most nyugodtan írhatok arról, amit igazán szeretek: pl. főzős, receptmagazinokat olvasni. Márpedig a munkámból kifolyólag sokszor a kezembe kerül mindenféle konyhai, gasztro-magazin. (Tudom, ez most úgy hangzik, mintha csak a szerelő bácsi beszélne egy Calgon reklámban a mosógépre támaszkodva, de ha egyszer így van). Szinte minden nap kezembe kerül egy-egy főzős lap, ami legtöbbször a TV Paprika magazin. Akár egy txt fájl, akár egy pdf képében, akár a monitoron, akár kinyomtatva, de receptek vesznek körül minden nap. Beteg dolog tudom, állandóan a kajáról beszélni, írni, olvasni: az ember nyáltermelése állandó készenlétben van. Ha csak minden 3. receptnél lenne az az érzésem, hogy meg akarom főzni, kóstolni, enni, egy évre előre meglenne a programom. Az alábbi receptet is részben a TV Paprika magazinból vettem (most januári számból), a köretet pedig a szintén nagyra tartott angol BBC Good Food magazinjából (köszi Virág!). Persze, egy sima párolt lilakáposztához nem kell receptújság, de ez egy picit más:

Hozzávalók a csirkéhez:

  • 1 csirkemell filé, 2 darabban
  • 2 ek méz
  • 1 ek magos mustár
  • 2 narancs
  • 2 ek olívaolaj
  • Fűszerek: só, bors, 2 tk kakukkfű

A lilakáposztához:

  • 1 db kisebb lilakáposzta
  • 1 db lilahagyma
  • 3 ek balzsamecet
  • 3 ek olívaolaj
  • 10 deka barnacukor
  • 3 dl alaplé
  • 4 ek vörös áfonya lekvár (én ezt som lekvárral helyettesítettem)
  • Fűszerek: só, bors, 2 tk szegfűszeg

A megtisztított csirkemell filét először félbe vágtam, majd egy külön tálban összekevertem a marinádot: 2 narancs kifacsart levét elkevertem a mézzel, mustárral, az olajjal és a fűszerekkel. A csirkét jól megforgattam a marinádban, és egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap egy serpenyőben egy kis olívaolajon elősütöttem a csirkemell minden oldalát, majd egy sütőedénybe tettem. Ráöntöttem a marinádot, és 180 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt készre sütöttem. Közben egyszer rákanalaztam a csirkékre a marinádot. A sütőből kivéve betakartam 5 percre alufóliával, és csak utána kezdtem el szelni. A lilakáposztát negyedekbe vágtam, kivágtam a torzsáját, majd apró csíkokra vágtam. Ezután a hagymát is félbevágtam és vékonyan felszeltem. Az olívaolajon kb. 5-10 perc alatt megfonnyasztottam a hagymát, amíg el nem kezdett karamellizálódni, majd rászórtam a szegfűszeget, és beledobtam a lilakáposztát és módszeresen kevergetni kezdtem, amíg a káposzta el nem kezd puhulni. Ekkor felöntöttem alaplével és a balzsamecettel, és levettem kicsire a lángot. Kb. ¾ óra után levettem a fedőt, hozzáadtam a somlekvárt, a sót+borsot és immár fedő nélkül 5-10 percig tovább pároltam, amíg a káposzta annyira megpuhult, hogy a kóstolásnál már nem ropogott úgy a fogam alatt, hogy attól az ember keze libabőrös legyen. Ez a káposzta nem az a hagyományos párolt káposzta, amit az ember egy nagy darab disznó- vagy libasült mellé képzel, nincs besűrítve egy reszelt krumplival és ízesítve köménymaggal, megalapozva egy kis libazsíron. Ez amolyan angolosan elegáns, édes zöldségköret, amit nem pálinkával kell szétcsapni, hanem egy pohár fehérborral.

Thai sárga curry csirkével: köszi Edison!

 Az előre gyártott currykrém egy távol-keleti konyha fanatikusnak legalább akkora találmány, mint egy 19. századi lámpagyújtogatónak az elektromosság. Gondoljunk bele: a megfáradt lámpagyújtónk este elindult az Andrássy úton, és mire odaért a még nem létező Hősök terére, már hajnalodott és fordulhatott is vissza, hogy elolthassa őket. A koromról nem is beszélve, ami miatt nappal meg állandóan tisztogathatta a lámpaüvegeket. Most meg? Egy gombnyomás a városházáról (vagy tudja ég honnan), és máris fényárban úszik egy egész kerület. Valahogy hasonlóképpen forradalmasította az én munkámat is a tasakos currykrém a konyhában. Ugyanis imádom a távol-keleti konyhát és azon belül is a különböző színű és ízű curryket, s ezeknek a raguszerű ételeknek az egyik fő hozzávalója a currykrém, ami legtöbbször sárga, piros vagy zöld. A lényeg, hogy számtalan fűszert, növényt, zöldséget használnak fel hozzá, amit aztán mozsárban vagy robotgépben jó apróra pürésítenek, amíg egy színes illatos és ragadós masszát nem kapnak. Ez az egész étel esszenciája. Az ilyen currypasztákat persze elő lehet állítani otthon is, miután minden hozzávalót beszereztünk mondjuk a culinarisban vagy az ázsia bt.-nél, (mert galangagyökeret vagy citromfüvet ne is keressünk a Tescoban), de ez macerásabb, mint felespohárral pogácsát szaggatni. IGENÁM: de az ilyen delikát boltokban már kaphatóak konyhakész currypaszták is, többféle ízesítésben és kiszerelésben. Ha gyors és finom curryre vágyunk, nem kell 15 fűszert összevadásznunk, felvágnunk, aprítógépeznünk, majd hangosan visítanunk, miután rájöttünk, hogy nem mindegy, mennyi chili paprikát teszünk az aprítóba.

Hozzávalók:

  • ½ csirkemell
  • 1 tasak sárga currypaszta (ez a mi esetünkben 150g)
  • 3 dl kókusztej
  • 1 szál bambuszgyökér (teljesen opcionális)
  • ½ dl növényi olaj
  • Fűszerek, ha nem lenne elég a krémben lévő: ½ tk őrölt gyömbér, koriander zöld, 1 ek limelé, 1 tk nádcukor, 1 ek halszósz
  • Pörkölt földimogyoró a díszítéshez

A wokot (vagy serpenyőt) felmelegítjük, és egy kevés olajon nagy lángon megpirítjuk a csíkokra vágott csirkemellet, közben rálöttyintjük a halszószt. Ha a csirke megpirult, kiszedjük a wokból és félretesszük. Ha pluszfűszerekkel operálunk (pl. reszelt gyömbér, fokhagyma), akkor ezeket a forró olajra dobjuk, majd utána rákanalazzuk a sűrű currykrémet és 1 percig együtt pirítjuk őket. Ezután öntsük hozzá a kókusztejet és az apróra vágott bambuszgyökeret, fűszerezzük a cukorral és limelével, majd tegyük vissza a raguba a csirkét és együtt közepes lángon még 20 percig pároljuk, amíg a hús omlósra puhul és összeérnek az ízei a currykrémmel. A végén díszítsük frissen pörkölt földimogyoróval és koriander zölddel, s persze az obligát körettel, párolt jázminrizzsel tálaljuk. És hogy mi van egy ilyen curry krémben? Többnyire: chili paprika (zöld, vagy piros), sonkahagyma, fokhagyma, galanga gyökér, citromfű, őrölt koriander és római kömény, kurkuma, bors, esetleg kaffír lime levél. A fűszerekről és a rizsfőzésről bővebben itt!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!