TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja

Panettone – uzsonna a magasságban

Bevallom gyerekkoromban nem jártam túl sűrűn templomba. Persze húsvétkor és karácsonykor mindig elmentünk misére, de ezekben a templomba járásokban nem volt sok köszönet. Különösen gyerekként nem. Mivel sikerült kiválasztanunk a keresztény egyház két legkeresettebb ünnepét, mire a templomba értünk, már hátul a nagy függönyök utáni tolóajtóknál sem volt hely, nem hogy elől az ülőszektorban. Cserébe többnyire cudar hideg volt, sötét és még csöndben is kellett lenni. Minden adott volt, hogy gyerekként az ember ne érezze magát otthonosan az Isten házában. Egy vigasza volt csak a gyerekfejnek (a templompadló mintázatának tüzetes átvizsgálása mellett) ez pedig a misén felhangzó énekek halk mormolása. Mint minden gyerek, én is szerettem (szeretem) a zenét, így a liturgia alatt boldogan kapaszkodtam a felcsendülő dallamokba. Sajnos csak a dallamokba, mert az évi 2-3 templomba járás nem tette lehetővé, hogy a szöveget is elsajátítsam, akkor pedig még nem volt okosteló sem 3G. Így a hívő közösség közös énekét elhallva próbáltam meg magabiztosságra szert tenni a szent miséken. Boldogan énekeltem én is, és gondolom velem együtt a legtöbb gyerek, hogy „uzsonna a magasságban”, mert eszembe sem jutott, hogy esetleg nem azt éneklik, hanem hozsannát, aminek nyilván semmi értelme. Mondjuk a magasban elköltött uzsonnának sem sok, de azért el lehetett képzelni. Főleg ha az ember éhes, márpedig templomba szinte mindig az ünnepi vacsora vagy ebéd előtt mentünk.

Hogy mi köze ennek az egész sztorinak a panettonéhoz a közelgő karácsonyon túl? A család, hát persze. Mert noha sűrűn nem is jártam templomba (annak idején), sosem tudtam volna meg, hogy a magasságban lehet uzsonnázni, vagy hogy létezik olyan kalács, amit panettonénak hívnak. Ezt ugyanis Anyum hozta be a családba, aki évekig kapott az olasz céges ügyfelétől minden decemberben egy hatalmas ünnepi masnival átkötött karácsonyi kalácsot. Aztán ahogy Anyu nyugdíjba ment és a cég is visszavágta a repi kiadásokat, szépen elmaradoztak a méretes ünnepi kalácsok. De most már felnőttem, nem unatkozom a templomban, ráadásul van egy szuper sütis könyvem, amiben megtaláltam a nagy receptet.

panettone1 Hozzávalók (egy 16 cm-es tortaformához)

  • 4 szabad óra (a kelesztéshez)
  • 42 deka liszt (22 deka rétes-, 20 deka sima finomliszt)
  • 8 deka vaj
  • 5 deka cukor
  • 1,3 dl langyos tej
  • 2 nagy tojás (+ egy fél a kenéshez)
  • kb. 15 deka aszalt gyümölcs (lehetőleg vegyesen, kandírozott citrushéjakkal)
  • 1 csomag porélesztő
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 narancs reszelt héja
  • 1 csipet só
  • porcukor, ill. mandulareszelék (a tetejére)

A langyos tejbe beleszórjuk az élesztőt, és hagyjuk, hogy 5-10 perc alatt felfusson. Ez alatt kimérjük és megolvasztjuk a vajat, beletesszük egy keverőtálba. Egy másik tálban kimérjük a lisztet és beleszórjuk a cukrot és a csipet sót. Ami a lisztet illeti, a receptkönyv csak réteslisztet írt, de szerintem így túl morzsálódós lesz a kalács és hamarabb ki is szárad, úgyhogy szerintem fele arányban finom liszttel kell keverni, így foszlósabb lesz a tészta. Amint az élesztő felfutott, a tejjel együtt a vajhoz adjuk, majd ráütjük a két nagy tojást és hozzáadjuk a vaníliát, és az egészet homogénre elkeverjük (elég egy kanállal, nem kell habverő). Majd jöhet is bele a lisztes cukros keverék, amit szépen eldolgozunk tojásos masszával. Egy enyhén ragacsos lágy tésztát kell kapnunk, amit egy belisztezett munkalapon még további öt percig gyúrunk, hogy végeredményben rugalmas tésztát kapjunk. Ha megvan a kellő állag, nyújtsuk ki a tésztát (nem kell túl vékonyra), és szórjuk rá egyenletesen az aszalt és kandírozott gyümölcsöket (+ narancshéjat). Majd újból alaposan összegyúrjuk az egészet és egy finoman beolajozott tálba téve, konyharuhával lefedve meleg helyen jó két órát hagyjuk kelni. Eközben elő tudjuk készíteni a sütőformát. Én egy állítható átmérőjű rozsdamentes acél tortaformát használtam, amit a legkisebb méretre (16 cm) állítottam. Ezt béleltem ki sütőpapírral úgy, hogy a papír a tortaforma pereménél 10 túllógjon. Ez a karima segít abban, hogy a sülés közben tovább dagadó tészta felfelé törjön, és a végén elnyerje a végleges kupola alakját. Ha kivártuk a két óra kelesztési időt, kicsit dolgozzuk át a tésztát és tegyük bele a sütőpapírral bélelt tortaformába. Majd tegyük félre megint két órára, hogy a formában is tovább keljen a tészta. Ha jól dolgoztunk a még nyers kelt tészta a végére túlnő a formán és a teteje már a sütőpapírt simogatja.

A tészta tetejét alaposan bekenjünk egy felvert tojással és 180 fokos sütőben, középre tolt rácson kb. 30-35 perc alatt készre sütjük. Ha úgy látjuk, hogy nagyon hamar megégne a teteje, akkor sütés közben lefedhetjük alufóliával, nálam ez történt. De lehet alufóliával kezdeni és a vége felé levenni, kinek hogy tetszik. Amúgy az a jó, ha a panettone széle és teteje is szép barnára sült, mert egy panettonénak ilyennek kell lennie. És persze porcukrosnak, úgyhogy ne kíméljük a tetejét, boruljon fehérbe minden, szálljon a cukorillat a levegőben, és legyen békesség. Mindörökké.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!