TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja

Jön a hideg, süssünk rétegesen! Mondjuk padlizsános lasagnét!

Mivel tegnap már beígértem a padlizsános lasagne receptjét, így mára nem sok lehetőséget hagytam elmémnek, hogy szabadon szárnyalhasson. Pedig megfogadtam, többet nem ígérgetek felelőtlenül. Amikor a jelenlegi cégemhez jöttem állásinterjúra, és az önértékelő részhez értünk meg kellett említenem egy rossz tulajdonságom, akkor is a következőt mondtam: „Az a negatív tulajdonságom, hogy nehezen tudok nemet mondani, és túl sok mindent elvállalok” – mindezt rezzenéstelen arccal. Felvettek, azóta is itt dolgozom. Na jó, nem hiszem, hogy emiatt. Mindenesetre most addig fel nem állsz édes Fiam, amíg ezt meg nem írod. Gyerünk, a játékidőből megy: addig se tévé, se túró rudi. Szóval először is, lasagne. Így, „e” betűvel a végén, ha magáról a kajáról beszélünk, és nem csak egy db tésztalapról, ami a lasagna. Bár én ebből nem csinálnék nagy ügyet, ez nem olyan szarvas hiba, mint a vörcseszter-szósz.

lasagne2.jpg

Hozzávalók 5-6 személyre:

  • fél csomag lasagne tésztalap
  • 1 db padlizsán
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • ½ dl olívaolaj
  • 1 kockázott paradicsomkonzerv (400 g)
  • 1 ek sűrített paradicsom
  • 1 db piros húsú paprika (kápia)
  • 1 dl fehérbor
  • kb. 2 dl víz (vagy alaplé)
  • pizza mozzarella (a parmezán ide erős lenne)
  • Fűszerek: só, bors, 1 kk cukor, friss kakukkfű, és friss bazsalikom
  • 4 dl joghurt: besamel helyett. Nem viccelek, sokkal könnyebb és finomabb lesz tőle.

A szószhoz:
Az apróra vágott hagymát fonnyaszd meg szépen az olajon, pár perc után tedd hozzá az aprított fokhagymát, a kápiát, majd egy levegővétel után a paradicsomsűrítményt és öntsd fel borral. Amint elfőtt az alkohol, töltsd magadnak is, és tedd bele a konzerv paradicsomot. (Ne a borba!) Sózd, borsozd, cukrozd, fedd le, takarék, fél óra, végén zöldfűszer aprítva. Most vedd elő a lasagne lapokat, és lassan lobogó vízben főzd félpuhára. De vigyázz, egy durumlisztből készült száraztésztalap k.rvára szeret összeragadni a vízben. Ha már nem kemény, de még picit átlátszó a tésztalap, vedd ki a vízből. A megmosott padlizsánt vedd a bal kezedbe, és a jobb kezedben legyen egy éles kés (balkezeseknél fordítva): most vágj minél vékonyabb, max pár mm-es szeleteket belőle.
A sütőtál aljára jön egy löttyintésnyi olívaolaj, kezeddel elkened szépen, maradékot köténybe. Erre jön egy réteg tésztalap egymás mellé, majd a vékony szelet padlizsánok (nyersen!), erre a paradicsomszósz, végül pár kanálnyi joghurt. Ezt még kétszer biztosan, de lehet, hogy háromszor is megismétled ebben a sorrendben, amíg minden elfogy az edényekből és a vágódeszkáról. De még félúton, két réteg közé hajszálvékony sajtszeleteket rejtesz meglepetésként. Meg persze a tetejét is sajttal zárod le, de ezt nyilván mondanom sem kell. Sütőben 30 perc lefedve, majd 5-10 percig rápirítasz a tetejére. Kiveszed, és vársz pár percet, amíg már nem fóhhó!

Medvehagyma uncovered: avagy a medvehagyma mámor súlyos mellékhatásai

Miről szól a március vége, a smittelésen túl? Természetesen a medvehagymáról: magára valamit is adó fazékzseni mély élvezettel járkál ilyenkor a piacok standjai közt, hogy a végén kincsként leljen rá a piac legszebb medvehagyma-csokrára. Vad izgalomban számol: egyet vegyek, vagy rögtön kettőt? Mi van, ha jövő héten már nem lesz ilyen szép, akkor várhatok megint egy évig. Bizony, a medvehagyma kultiválásában jelentős szerepet játszik a címben forgó hozzávaló erős szezonalitása. Kicsit úgy vagyunk vele, mint a spárgával májusban, amikor is spárgát spárgával: levest, köretet, főételt, felfújtat, mindent kipróbálunk, mert hát szorít az idő. A piacról hazaérve én is hasonló elánnal vetettem bele magam a medvehagymázásba és elhatároztam, hogy mindent kipróbálok, medvehagymát eszem majd medvehagymával, aztán úgyis vége lesz ennek a futó kalandnak. E jelmondat mentén robotgépben csináltam egy leegyszerűsített medvehagyma pistou-t, ami így nagyon fellengzősen hangzik, de az ötletet valóban a franciáktól loptam, gondolván, hogy egy ilyen zöld paszta majd mindenbe jó lesz. A gallok a pistouba többnyire fokhagymát, bazsalikomot, olívolajat és sót tesznek, nekem viszont még könnyebb dolgom volt a medvehagymával, ami ízéből adódóan egyszerre látta el a zöldfűszer és fokhagyma szerepét a hozzávalók közt. Így az aprított medvére már csak extra szűz olívaolajat öntöttem és megszórtam durvára őrölt sóval. Az így kapott paszta jó pár hétig eláll a hűtőben, és bátran használható levesek, halak vagy éppen salátadresszingek ízesítésére. Ez eddig rendben is volna, mindaddig, amíg az emberfiában meg nem szólal a kísértés, kis ördög képében a balváll fölött, hogy: „minek aprítottál egy egész medvét egy kis üvegbe, ha aztán csak áll a hűtődben! Hát használd most, carpe diem!” (szabad fordításban: „tépd le a medvehagymát”). És akkor úgy érezzük, hogy a mi hűtőnk tartalmával más ne rendelkezzen, hiszen most van medvehagyma szezon, nem novemberben, hát csapassuk. Így is tettem, került medvehagyma a zöldborsólevesbe és került a ricottás-padlizsános lasagne-ba. És ez utóbbiba teljesen feleslegesen. Egy tökéletesen harmonikus ízvilágot sikerült majdnem hazavágnom amiatt a kisördög miatt a vállam felett. Minden réteg besamel után elkentem egy kiskanálnyi medvehagyma pistout, majd az egészet diadalittasan tettem a sütőbe: igen, így improvizál egy nagy szakács. Hát nem, ez a királyságom pünkösdi volt, sőt még annyi sem, hisz csak virágvasárnap van. A kevesebb néha több bonmot-ot ez esetben kiegészíthetjük úgy, hogy a semmi medvehagyma néha több egy kiskanálnyinál is.

Szóval, íme az üzenetem minden medvehagyma mámorban révülőnek: ÉSSZEL A MEDVÉVEL! (Hisz, ahogy a székely mondás is tartja: „a sör nem alkohol, a tészta nem étel, az asszony nem ember, a medve nem játék.”). A medvehagyma friss, zöld, duzzad az erőtől, a tavasz hírnöke, oké. De durván fokhagyma íze van, így nem lehet büntetlenül kanalazni a reggelibe és vacsorába egyaránt. Fogyasszuk finoman, mértékkel, jó ízléssel és csak indokolt esetekben.

A medvehagyma nélküli ricottás-padlizsános lasagne receptjét majd egy másik posztban, addig is ízelítőül a képe (tudom, a lasagne nem fotogén.)

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!