TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja

Fekete teán gőzölt lazac fekete rizzsel

Már megint mi ez a gasztrobuzulás, mit keres a tea a lazacban, és különben is mi a toszért fekete a rizs? Ahogy pár éve betört hozzánk a gasztroforradalom, az utcákat ellepték az ínyencboltok és bisztrók, a tányérokat pedig a braisingelt marhapofák, úgy csak idő kérdése volt, hogy mikor emelik fel a hangjukat kétségbeesetten azok, akiknek mindez a kulináris felhajtás csak mihaszna hajbókolásnak tűnik. Pedig nem mindenki élvhajhász gasztrodzsentri, aki tudja értékelni, ha igazi paradicsomból, igazi sajtból készült pizzát tesznek le elé az asztalra, még ha a lisztet nem is szűzlányok őrölték a telihold fényénél. Az igaz, hogy nem szabad átesni a ló túloldalára sem, és számon kérni anyánkon, hogy miért nem szuvidolta a rakott krumplit, vagy megkérdeni a feleségünktől reggel, hogy maghőmérőzte-e a lágy tojást. De ha egyszer ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy kitörjünk a rántott sajt-rizs, vitaminsaláta-gépsonkával kínálta lehetőségek bűvköréből, akkor mutatnunk kell helyette valamit, ami ezeket a generációs ételeket, ha nem is helyettesítheti, de alternatívát nyújthat a magamfajta buzeráns kulinárhuszároknak.

Aki pl. imádja a rizst, minden formában. És amikor rájött, hogy a rizs az nem csak egy hozzávaló, hanem gyűjtőneve ezernyi alapanyagnak, és a világ tele van különböző rizsfajtákkal, akkor nagyon megörült, és úgy döntött, mindet megkóstolja. A jázminrizzsel kezdtem (itt mondjuk le is ragadtam), aztán a basmati rizst, no meg az arboriót, majd a vörös rizst, a vadrizst (amiről kiderül, nem is rizs) és végül a feketerizst is kipróbáltam. Amiről meg nem csak az derült ki, hogy k*rva sokáig kell főzni, hanem az is, hogy baromi egészséges: tele van antioxidánsokkal (lásd még cékla, lilakáposzta), vassal, vitaminokkal, ráadásul alacsony a cukortartalma. (Hogy mennyire szuperköret, arról bővebben itt olvashatni angolul, az egyéb rizsfélékről pedig itt!). És ha már úgyis megengedtem magamnak ezt az úri elhajlást, hogy feka rizst használtam a tisztességes fehér helyett, akkor már a bambuszgőzölő alatti vízbe is tettem egy evőkanálnyi earl grey teát, hadd érezze magát különlegesnek az a lazacfilé, ami ebben a gőzben fog puhára párolódni.

gőzölt lazac3

Hozzávalók 2 személyre:

  • 2 szelet bőrös lazacfilé / só / bors / fél citrom leve / 1 ek feketetea
  • 1,5 dl feketerizs / 3,5 dl víz / só

Ha nagyon egészséges hangulatom van, akkor szoktam a lazacot sütés helyett a bambuszpárolóban elkészíteni. Azt mondják ugyanis, hogy a legtöbb értékes tápanyag elvész a főzés-sütés során, míg a gőzöléssel ezeknek a nutrienseknek a nagy részét konzerválni tudjuk az ételben. A gőzölés úgy néz ki, hogy fogom a wokot, az alját megtöltöm vízzel (beleteszek egy kis teát), ráhelyezem a bambusztárolót, annak a rácsára ráhelyezem a lazacszeleteket bőrös felükkel lefelé, sózva-borsozva), rá a fedőt, és már tolom is fel a gázlángot. A víz forrása után közepes lángra visszavéve kb. 8-10 perc alatt készül így el a hal. Amit utólag már csak citrommal szoktam ízesíteni.

Háhá, most kiderült, hogy nem is olyan fekete az a rizs.

Háhá, most kiderült, hogy nem is olyan fekete az a rizs.

A feketerizs elkészítése: nem igényel sebészi munkát, de azt nem árt tudni, hogy pl. a jázminrizzsel ellentétben nem másfélszeres mennyiségű víz kell hozzá, hanem picit több mint kétszer annyi. És a főzési ideje is pont ennyivel több. Míg a jázminrizs 10 perc párolás és 5 perc pihentetés után kész van, a feketerizst kb. 30 percig kell főzni és utána fedő alatt még 10 percig pihentetni. És még ezután sem lesz olyan selymesen lágy és puha, mint fehér társai. De mivel hántolatlan és nem koptatott rizsfajtáról van szó, ez nem is meglepő. A puhára párolt, szendeszűz lazacfilé mellett ez a durva, de férfiasan tápláló köret méltó vetélytársa lehet, minden rántott trappistának.

Krumplis lazacfasírt, na az megy!

„Nincs szükséged ránk, hogy kefélj, vagy tán félsz egyedül, hm? Felejtsük el az egészet, tele van a tököm a kötelező szexszel, hiszen még életemben nem dugtam, de már nem is akarok.” – az Amerikai pitéből van ez az idézet, a szalagavató bálon hangzik el Jim szájából, akit erősen frusztrál, hogy mindenki rágörcsölt a szüzessége elvesztésére. Ez a rész jut eszembe, valahányszor arra gondolok, hogy fasírtot kéne sütnöm. Igazi, klasszikus, fasírt-fasírtot darált disznóból áztatott zsemlével, mellé édes-petrezselymes rizibizit, ahogy anno a Nagyika szokta. Mert egy gond van csak ezzel: nem tudok fasírtot sütni. Nem tudok, de már nem is akarok. Belefáradtam a próbálkozásokba, hogy sosem tudom azt az ízt még csak megközelíteni sem (nemhogy megidézni), amin felnőttem. Persze, felhívhatnám Anyámat, hogy ő hogy csinálja, hogy olyan finom lesz, de már nem érdekel, elegem van a kudarcokból. Elfogadom, hogy a fasírt az az étel, amit igazán jól csak az Anyukák és a Nagymamák tudnak sütni, nem keresem az okokat mögötte, nem harcolok ellene, elfogadom. És helyette kísérletezek minden olyan fasírtfélével, ahol nem hibázhatok. Mert hiányzik a viszonyítási alap, és az ízlelőbimbóim sem tudják azonnal jelezni az agyamnak, ő pedig nekem, hogy ez bizony rohadtul nem az a fasírtíz, amihez az emlékképek kötődnek. Így sütöttem már köftét, IKEA-húsgombócot (állati jó lett, majd a receptet is felrakom), és legutóbb krumplis laza©fasírtot, mert néha a szuperegészséges párolt lazacot is meg lehet unni. Ha valaki szereti a halízt egy húspogácsában és szeret pepecselni, így fogjon neki:

lazacfasírt2.jpg

Hozzávalók:

  • 30 deka lazacfilé
  • kb. 30 deka krumpli
  • 2 szál újhagyma
  • 1 tojás
  • 3-4 dl tej + egy ek barnacukor (csak a hal főzéshez)
  • 3 ek zsemlemorzsa + a panírozáshoz
  • 1 ek vaj és olívaolaj a sütéshez
  • Fűszerek: só, bors, friss kapor, 1 ek citromlé, 1 kk dijoni mustár

Lazacfasírtot százféleképp lehet készíteni, ez csak egyféle verzió, elkészítési módjában hasonlít a svéd-húsgolyókra, mert az is főtt krumplival készül és tejszínnel. Itt a tejszínt, a tejben főtt lazac helyettesíti, amitől finom krémes lesz a hal. 1. Szóval, először is fogjuk a lazac szeletet (vagy szeleteket), és betesszük egy akkora lábosba, amit pont megtelít, hogy ne kelljen sok tejjel felönteni ahhoz, hogy ellepje. Feltekerjük a lángot, (de nem hagyjuk ott a konyhát, mert a kifutott tejet senki nem szereti feltakarítani) és amint forrni kezdene a cukros tej, levesszük takarékra, 1-2 percig bugyogtatjuk, majd elzárjuk és fedő alatt még főni hagyjuk. 2. Egy másik lábosban sós vízben megfőzzük a krumplit, majd egy krumplinyomón átnyomva keverőtálba tesszük, és hozzáadjuk a tojás, a fűszereket, és az apróra vágott újhagymát. 3. A lazacot kiemeljük egy vágódeszkára, és egy késsel (mintha csak padlizsánt potyolnánk) felaprítjuk egész pépesre. (Jobb szeretem így késsel az aprítógép helyett, mert így látom, ha még maradt benne szálka, és nem lesz az egész egy homogén rózsaszín massza, mintha csak ipari párizsit gyártanánk). A felaprított lazacot elkeverjük a krumplival, tojással, és a beleszórt pár evőkanálnyi zsemlemorzsával, és hűtőbe tesszük. (A zsemlemorzsa kihagyhatatlan, mert ő felel a halban és a krumpliban lévő víz megkötéséért.) 4. Kb. egy óra alatt lehűl annyira a cucc, hogy könnyen formázható legyen, és ne ragadjon a kezünkhöz. Merthogy kézzel formázunk, szép apró golyókat, amiket aztán egyesével meghempergetünk még egy kevés zsemlemorzsában. A sütéshez vajat és olívaolajat melegítünk a serpenyőben, és beletesszük a húsgolyókat, amiket ezután egy villával középen óvatosan lelapítunk, így nyerik el végső pogácsaszerű formájukat. A legfinomabb házi készítésű fokhagymás majonézzel, aiolival, vagy kaporszósszal.

Fát az erdőbe? Vagy lazacot a levesbe?

A főzésben egy dolog igazán nehéz: ez pedig a választás szabadsága. Mit főzzek ma? És mit főzzek holnap? Enni vagy nem enni, ez itt nem kérdés. De mit? Hát azt, ami a hűtőben, mélyhűtőben, kamrapolcon van. De hisz maga a hűtő tartalma is korábban meghozott döntéssorozatok következményeként született. Szóval mi legyen a hűtőben? Hal például mindig legyen, mert az ugye nem lehet véletlen, hogy a halzabáló népek olyan sokáig élnek, és ez felettébb csábító. Répa is mindig legyen, mert a répát nyersen, párolva, sütve, bárhogy bármikor megesszük. És persze olcsó és könnyű hozzájutni. Fehérrépa is legyen mindig, mert szeretjük a földszagot, és ha netán beteg (másnapos?) gyomrom húslevesért korog, akkor ne a gyökéren múljon. Krumpli? Nem kérdés, egy kamra krumpli nélkül olyan, mint Gandalf a botja nélkül. Olívaolaj? Alap, a hallal együtt ők az örök ifjúságunk kulcsai. Tej, föl, kefir? Csak a hülye nem szereti őket, illetve a szegény laktóz-érzékenyek. (na meg a nemrég elburjánzott paleósoknál is tiltólistán van, de ezt inkább hagyjuk, mert egy paleós nehéz eset). Petrezselyem? Ha a gyökerét megvesszük, őt sem hagyhatjuk ott; ráadásul a deguk megőrülnek érte. És persze bor is legyen otthon, mert bármikor betoppanhat valaki, akit kínálni kell, de ha nem nyitunk ajtót senkinek, akkor is elfogy. Na, ha ez mind ott figyel a konyhánkban, már nem olyan kínzó a kérdés: mi a tökömet főzzek ma? Levest. Lazaccal – mondom a feleségemnek. Brrrr! Levesbe lazacot? – értetlenkedik. Pedig a fejemben már összeállt a dolog, és érzem, hogy ez most ott van a szeren, és ha olyan lesz, amilyennek gondolom, még a blogra is kirakom. Mint az első olyan receptet, ami a kis fejemből pattant ki, és fel is merem vállalni. És baszki, olyan lett, most fotózhatom be és írhatom le:

lazac_leves.jpg

Hozzávalók:

  • 10-15 deka lazacfilé kockázva
  • 2 sárgarépa
  • 1 fehérrépa
  • 2 szem krumpli
  • 1 dl fehérbor
  • 2 dl tejszín
  • Kb. 8 dl zöldség-alaplé (ha nincs, hát víz)
  • 1 ek olívaolaj
  • ½ citrom leve
  • Fűszerek: só, bors, gyömbér, kurkuma, curry (tudom, ezekről nem volt szó a hűtőben, de hátha ott figyelnek)
  • Zöldfűszerek: friss petrezselyem és/vagy kapor és/vagy koriander

A zöldségeket – ha nem is julienre, de próbáltam vékony szeletekre vágni, hogy minél hamarabb megfőjenek, meg hát mégsem kerülhettek karikára vágva az előkelő lazac mellé. Egy kevés olívaolajon először megpirítom a répákat és a krumplit, rádobok egy kiskanálnyi friss reszelt gyömbért, majd a curryt és kurkumát (ez utóbbit tényleg csak a színe miatt). Pár perc múlva jön is a bor, és 1-2 percig borral párolom őket, majd felöntöm annyi vízzel, hogy épphogy ellepje. Ha a zöldségek már majdnem puhára főttek, akkor jöhet a kockára vágott lazacfilé a só és kevés bors és még egy kis víz. A halnak ebben a forró közegben alig kell több 2-3 percnél, és már fel is önthetjük az egészet tejszínnel. Amint tejszínestül is forrni kezd, gyakorlatilag kész a leves: kóstolás után jöhet bele egy kevés citromlé, mert habár ezt előzőleg nem terveztük, hamar rájövünk, hogy ez a leves kívánja a savanyút. Legvégül beleszórjuk a felaprított zöldfűszert, vagy fűszereket. Én petrezselymet és kaprot használtam, de erősen gondolkoztam a korianderen is. De őt majd akkor dobom ebbe a levesbe, amikor a krumplit kaliforniai paprikára, a lazacot csirkére, a tejszínt kókusztejre, a borsot pedig chilire cserélem. Az is állat lesz, már most érzem.

Marinálunk babám, marinálunk babám: lazacot!

Pár hete azzal kedveskedett a UPC, hogy hozzánk csapott vagy 30 extra csatornát grátisz. Ennek még így önmagában nem nagyon lenne hírértéke, de az ingyen plusz csatornák között van a NatGeo WILD is. Eddig is könnyedén elvoltam azzal órákig, hogy a jegesmedvék cudar mindennapjait figyeltem, de mióta NG Wildunk is van, totál rákattantam a „Kinn az orosz vadonban” című műsorra. Nézem, ahogy a nagy barna macik térdig gázolnak az orosz tundra tiszta vizű folyóiban lazacok után hajkurászva, és amikor a sok bénázás után sikerül egy 4-5kilós példányt kikapniuk a mancsukkal, azon veszem észre magam, hogy csorog a nyálam. De lennék én barnamedve abban a folyóban, esküszöm, örömmel harapnék én is nyersen abba a makulátlan rózsaszín halhúsba (mint Bear Gryllis Alaszkában), ami egy perce még az ívó helyére tartott boldogan. Arról nem is beszélve, hogy friss lazaccal bezabálva szívesen átaludnám én is a telet. Mi kell még a boldog és hosszú élethez? Tiszta víz, sok alvás, friss levegő, és még frissebb hal azonnali fogyasztásra. Ebből Pesten nem sok jut, utóbbit leginkább a Metroból szerzem be, és alig várom, hogy otthon nekieshessek. Mivel azonban egy orosz medvénél szerencsére cizelláltabb eszközkészlettel rendelkezem, azt is megengedhetem magamnak, hogy a „kifogott” lazacot borban és kaporban marináljam egy napig, majd bambuszpárolóban gőzöljem készre, és így vegyem magamhoz a napi Omega3 zsírsavadagom.

marinalt lazac.jpg

Hozzávalók:

  • pár szelet (nyúzott) lazacfilé
  • 2 dl fehérbor
  • 1 ek barnacukor
  • 1 csokor friss kapor
  • só, bors, fél citrom leve

parolt_lazac.jpg

Egy kanál cukrot elkeverek pár deci fehérborral, friss kaprot vágok bele, és ebbe a marinádba teszem a lazac szeleteket minimum egy éjszakára. A cukor és főleg a bor finoman megmarja a hal húsát, ami így szinte készre (fogyaszthatóvá) marinálódik. Sót azonban direkt nem tettünk hozzá, mert ebből nem gravlax lesz, ezért a marinálás után a szeleteket bambuszpárolóba teszem, ami alatt rotyog a víz, és ott pár perc (tényleg pár perc) alatt a vízgőzben készre párolom. Sót és frissen őrölt borsot csak ezután kap a hal. A sztenderd köret párolt zöldség és rizs szokott lenni vala, most legutóbb azonban friss spenótot pároltam hozzá, mert ilyen egészséges főétel mellé durván egészséges köret dukál. Mondjuk ez nem az az ebéd, ami után egy mackó boldogan térne 4-5 hónapos nyugovóra, de én pár óra után nyugodt szívvel kanalazhatom a Nutellát, míg szegény bundás barátomnak erre kevés az esélye.

Halra magyar 2. rész: Lazac tavaszi tésztával

A TOPliszt elsődleges célja sosem a népnevelés volt, sokkal inkább félig tudatos félig céltalan szórakoztatás. A marketingesek ezt hívják infotainmentnek: könnyen emészthető bulvárfröccs egy kortynyi tudástárral felvizezve, épp csak annyira, hogy az átlag letompult fogyasztónak még emészthető legyen. Éppen ezért én is ritkán merülök el a fehérjék, glükózok és ásványi anyagok csodálatos világában. De ha halról van szó, felszínre tör belőlem a félművelt dietetikus, és Rubint Rékát megszégyenítő lelkesedéssel tudok a többszörösen telített zsírsavak (lásd még Omega 3B) kedvező élettani hatásairól mesélni. Ha kell, végig haknizom fél Magyarországot, facebook csoportot alapítok, és minden lehetséges fórumon győzködöm az én népemet, csakhogy több halat egyék. Ha túllendülünk azon a neuralgikus ponton, hogy hazánk határait már régóta nem nyaldossa egy tenger nyelve sem, és 2 órányi autóútra lakunk a Balatontól vagy a Tisza-parttól, akkor is el tudunk menni a piacra vagy a Metroba, hogy betankoljunk hazai pisztrángból vagy import lazacból. Mert akik picit is idegenkednek ezektől a lábatlan jószágoktól, azoknak elsősorban az előbbi két halfajtát ajánlom a figyelmébe és a tányérjára. Mondjuk egy könnyű zöldséges tésztával, csakhogy a többszörösen telített zsírsavak mellett se maradjanak a végén telítetlenek.

lazac_tesztaval.jpg

Hozzávalók (2 főre)

  • 2 szelet lazacfilé (nem filézve, hisz a lazacban alapból alig van szálka)
  • kb. 20 deka spagetti
  • 1 ek vaj, 1 ek olívaolaj
  • fél piros kaliforniai paprika
  • 2 szál újhagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1/2 citrom leve
  • 1 gerezd fokhagyma
  • fűszerek: só, bors, petrezselyem

Egy serpenyőben vajat olvasztunk, és a lazacszeleteket bőrös felükkel lefelé a serpenyőbe tesszük, majd sózzuk-borsozzuk. Pár perc sercegés után megfordítjuk a filéket újabb 3-4 perc alatt készre sütjük őket. Mielőtt kiemelnénk a serpenyőből, meglocsoljuk egy fél citrom levével. A serpenyőben benne hagyjuk a vajas-citromos keveréket és erre öntjük az olívaolajat majd a vékony csíkokra vágott újhagymát és a paprikát, és közepes lángon picit megfonnyasztjuk őket. A tűzhelyet azért ne hagyjuk ott, még ha Gyurta Dani is úszik épp, mert csakhamar mehet bele az aprított fokhagyma és a leszűrt, al dentére főtt spagetti tészta. Az egészet együtt 1 perc alatt jól elkeverjük majd megszórjuk frissen vágott petrezselyemzölddel és meglocsoljuk az esetlegesen maradt citromlével. Az eredmény egy gyönyörűen fotózható, egészségtől kicsattanó étel, ami egy pohár könnyű rozéval máris igazi randi kaja.

(Ha tetszett, akkor gyere a facebookra, mert különben sosem érjük el a kritikus tömeget (100-at)!

Parasztosan stílusos villásreggeli: füstölt lazacos röszti

Van úgy, hogy az ember csak úgy unalmában a kezébe vesz egy szakácskönyvet, mintegy pótcselekvésként, nagyokat nyelve lapozgat, mígnem talál benne egy olyan ételfotót, ami aztán alattomos módon beleég a retinájába; azzal álmodik, azzal ébred, s ezért addig nem nyugszik, míg el nem készíti maga is a saját verzióját. Mivel az elmúlt 3 napot többek között 30-nál szakácskönyv társaságában töltöttem, így nem meglepő, hogy beleestem a fent leírt hibába. De nem bántam meg: “a zamerikai” palacsinta és a spanyol tortilla után ugyanis megtaláltam a ráérős villásreggelik legfotogénebb példányát: ez pedig a röszti füstölt lazaccal és kapros-tormás tejföllel.

Hozzávalók:

  • fél kg krumpli
  • fél fej hagyma
  • 1 tojás
  • kb. 3 ek liszt (ez krumpli függő)
  • só, fehér bors, fél tk őrölt rozmaring
  • olaj a sütéshez
  • “a feltéthez”: füstölt lazac 3 ek tejföl, 1 ek torma, kapor

A rösztihez meghámozzuk a nyers krumplit majd nagy lyukú reszelőn lereszeljük. A fél fej hagymát apróra vágjuk és a krumplihoz adjuk, ráütünk egy tojás, belekanalazzuk a lisztet, fűszerezzük és az egészet jól elkeverjük. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, és a krumplis masszából 1-1 púpos evőkanálnyit az olajba teszünk majd a kupacot a kanállal kilapítjuk. A rösztinek oldalanként kb. 2-3 perc kell míg aranybarnára sül. A kész krumplipogácsákat lecsepegtetjük, ráteszünk 1-1 kiskanálnyi tormás-tejfölt, rá a füstölt lazac darabkákat és végül a kaprot. Az így kapott eredmény egy egyszerre parasztos és stílusos, magyaros és nemzetközi, csajozós és családos villásreggeli.

Hogymi? Forralt boros lazac

 Nem kérem, nem írtam félre semmit, és nem ragadtak össze a lapok a szakácskönyvben, ahogy Rachelnél a Jóbarátokban. Sőt míg az a banános marhahúsos pite elfogyasztása egyedül Joeynak nem okozott gondot, addig az alábbi lazacos receptet mindenkinek ajánlani tudom, aki a halat és a forralt bort szereti. Az ötletet a TV Paprika magazin karácsonyi számából merítettem, a halat pedig a Metroból. (Ha valaki bújtatott reklámot vél felfedezni előző mondatomban, szíve joga, de úgy döntöttem, hogy a továbbiakban nem fogok kínosan ügyelni arra, hogy körbeírjak egy adott boltot vagy terméket, ahelyett, hogy nevén nevezném. Ez olyan, mintha úgy kéne egy focimeccsről tudósítanod, hogy közben nem használhatod a „bíró” és a „labda” szavakat. Mondhatod helyettük, hogy sípmester és bőrgolyó, de ez csak arra jó, hogy hülyét csinálj magadból.)

Hozzávalók (2 személyre):

  • 1 szelet lazac (kb. 40 deka)
  • 1 narancs
  • 1 ek vaj
  • 1,5 dl fehérbor
  • Fűszerek: pár szem szegfűszeg, 1 rúd fahéj, 1 csillagánizs, 1 csipet só és bors

A lazacszeletet bőrös felével lefelé beletesszük egy vajjal kikent sütőedénybe. A narancs egyik felét felkarikázzuk és a szeleteket a halra tesszük, míg a másik felét kicsavarva rálocsoljuk. Ezután a bort is a lazacra öntjük, a fűszereket pedig csak hanyagul a hal mellé dobjuk. Végül a lazacot sózzuk-borsozzuk majd egy 190 fokra előmelegített sütőben (alufóliával lefedve) kb. 20 perc alatt készre sütjük. Mivel a Jézuska karácsonykor egy bambusz párolóval lepett meg, így a következő halas posztot, már nem úgy fogom befejezni, hogy „előmelegített sütőben készre sütjük”. Párolás rulez!

Sznobkonyha 1. rész: laza 10 perces lazac jégborban párolva

 Ha pluszpénz állt a házhoz, mert mondjuk kaptál karácsonyi bónuszt, vagy a nagypapa megdobott egy zsíros borítékkal a szülinapodon, esetleg összekapartál egy 12-est a totón, mert jó érzékkel azt is eltaláltad, hogy a Mainz elveri a Bayernt, akkor megosztok veled egy remek tippet, hogy hogyan lehet sok pénzből rövid idő alatt nagyon finom kaját csinálni. Eszedbe ne jusson friss kobe marha után szaladgálni a vásárcsarnokban, vagy elvinni a szomszéd néni tacskóját szarvasgombászni. Ezek időigényes (almost impossible) dolgok, és létezik ezeknél kézenfekvőbb, szinte hétköznapi megoldás. Először is vegyél két friss lazacszeletet, amiknek olyan szép barackos-rózsaszínes a húsa, hogy miközben átnyúlsz érte a halaspulton, arra gondolsz, hogy ebbe akár Te is beleharapnál így nyersen minden nélkül, ahogy Bear Grylls tette anno a szerencsétlen alaszkai lazaccal. Majd vegyél egy üveg finom, gyümölcsös fehérbort (a borokhoz annyira nem értek, és reklámot sem szeretnék csinálni, maradjunk annyiban, hogy veszel egy drága chardonnay-t vagy Muscat Lunelt a tokaji borvidékről), szerezz be igazi zsíros főzőtejszínt és friss kaprot. Köretnek vegyél zsenge zöld spárgát, vagy ha ezt már tényleg túlzásnak érzed így november végén, akkor beérheted egy kis bulgurral is.

Hogy miért pont lazac, miért nem mondjuk fésűkagyló, vöröstonhal steak vagy királyrák? Mert a lazacnak csak egyetlen hátránya van: hogy drága. Minden másban verhetetlen: egyszerűen nem lehet elrontani, bárhogy készítjük el; nem kell vele szenvedni sem a megvásárláskor sem a tányéron (lásd vs. kagylópucolás, rákbontás, stb.), végtelenül variálható és ezért megunhatatlan. Jöjjön hát Liszt Olivér sznobkonyhájából egy laza 10 perces lazacrecept:

Lazacsteak jégborban párolva, tejszínes kapormártással, bulgurral

Hozzávalók 2 főre:

  • 2 szelet lazac (kb. 40-50 deka)
  • ½ citrom
  • 1 ek vaj, 1ek olívaolaj
  • 1,5 dl jégbor (vagy egyéb gyümölcsös ízű fehérbor)
  • 2 dl min 15%-os tejszín
  • Fűszerek: 1 csomag friss kapor, só, bors
  • Körethez: 1,5 dl-nyi bulgur, 1 ek olaj, ½ csokor petrezselyem, ½ piros húsú paprika, só

Egy serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk, majd fogjuk a megmosott és szárazra törölt lazacszeleteket és bőrös felükkel lefelé a serpenyőbe tesszük. 1-2 perc pirítás után felöntjük a serpenyőt a borral, a lazacot borsozzuk,  ráteszünk 1-1 citromkarikát és egy kevés vajat, majd a serpenyőt lefedve még kb. 7-8 percig pároljuk (forgatni nem szabad közben). Ezalatt a pohárban kimért bulgurt egy kis olívaolajon megpirítjuk (ahogy a rizzsel is tennénk), és felöntjük majdnem kétszerannyi forró vízzel. Amint a víz felforrt, elzárjuk a gázt, lefedjük a lábost, letakarjuk egy konyharuhával és így hagyjuk még párolódni negyedórát. Miután a lazacot kivettük a serpenyőből, nagyon épphogy megsózzuk és meglocsoljuk citromlével. A serpenyőben lévő boros-halalaplére rádobunk egy ek vajat, sózzuk, borsozzuk és hozzáöntjük a tejszínt és az apróra vágott friss kaprot, majd az egész mártást közepes lángon pár perc alatt sűrűre beforraljuk. A puhára-pergősre párolódott bulgurt elkeverjük az apróra vágott petrezselyemmel és paprikával és a lazac mellé halmozzuk, mert egy ilyen elegáns ételt az ember nem „kiszed”, „mer” hanem stílusosan a tányérra „halmoz”. Bon Appetit!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!