TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja

Mi ez, hagymás bab? Nem, krumplis nyúl.

Bud Spencer örök. Nem, nincs benne minden félrecsúszott nyakkendőmben, sem elvétett szavamban, de benne van egész gyermekkoromban; grimaszával, megnyugtató szakállával és még megnyugtatóbb magyar hangjával, lapát tenyerével és kétajtós hátával családom része lett. S ezt a meghitt ismerősi viszonyt rajtam kívül még fél Magyarország magáénak érzi, akik szintén Charlie Firpo, alias Jamón Serrano pofonjain szocializálódtak. Bud Spencert idézik tárgyalóteremben, filmes szövegeiről pedig blogot neveztek el; elég csak megnézni, hogy egy olyan filmről (Pari e dispari), amin az imdb-n mindössze alig több mint 2 ezer értékelés van, addig a port.hu-n több mint 500, és ezzel magasan veri az oscartól duzzadó sikerfilmeket is. Bud Spencer még egy beugró kvízkérdést sem érdemelne a Legyen Ön is milliomosban, mert nincs ember e hazában, aki ne sorolná álmából felverve a Bud Spencer & Terence Hill közös filmjeit. A ker.tévék egyetlen megbocsátható és biztos nézettséget hozó ismétlései ünnepnapok délutánjain, ha beraknak egy jó kis Bud Spencer & Terence Hill-t, ami megidézi az otthon melegét: nincs náluk megnyugatóbb háttértelevíziózás, mintha csak egy bögre kakaóval ülnénk 10 évesen a nappaliban pizsamában kedvenc jelenetünkre várva.
S hogy mi köze Bud-nak az alábbi recepthez? Az ég világon semmi: hisz nem hagymás babot csináltam, s nem is krumplis halat. Mégis, Bud örök, aki egyébként idén lesz 84 éves, hát éljen soká!

Kakukkfüves nyúlcomb legyező burgonyával

Hozzávalók (2 főre)

  • 1 db nyúlcomb
  • 1 ek vaj, 1 ek olívaolaj
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 ek citromlé
  • Fűszerek: só, bors, 1 tk friss kakukkfű, fél tk cayenne bors
  • Körethez: 4-5 közepes méretű krumpli hámozva (nem szétfővős), 2 ek vaj, 1 tk só, rozmaring

A nyúlcombot megmossuk, szárazra töröljük és befűszerezzük, majd egy olívaolajjal kikent tepsibe tesszük. A tetejére kanalazunk egy kevés vajat, meglocsoljuk citromlével, letakarjuk, és 180 fokos sütőben kb. 70-75 perc alatt készre sütjük. Időnként kiemeljük, és a vajas szaftot visszakanalazzuk a nyúlra, majd az utolsó 10 percre levesszük a fedőt (vagy alufóliát), hogy szépen aranybarnára piruljon.

A körethez meg-mossuk és meghá-mozzuk a krumplikat, majd egy jó éles késsel pár milliméter-enként bevagdossuk őket ügyelve arra, hogy ne vágjuk át őket teljesen. Ezután a krumplikat egy enyhén kivajazott tepsibe tesszük. A maradék olvasztott vajba beleszórjuk a sót és ezzel a sós vajjal jó alaposan meglocsoljuk a krumplikat úgy, hogy lehetőleg minden vágásba becsorogjon az a drága vaj, amitől aztán annyira finom ropogós lesz a burgonya. Végén megszórjuk egy kevés rozmaringgal és lefedve bedobjuk a sütőbe a nyuszi mellé. Mérettől függően kb. egy óra a krumplinak is kell, hogy a vajtól szépen átsüljön előfőzés nélkül is. Ha jól dolgoztunk, a sütőből kivéve az aranybarnára pirult krumplik legyezőszerűen szétnyílnak. Friss paradicsomsalátával vagy éppen célkacsatnival tökéletes kísérője akár egy üveg pilseninek akár egy finom irsainak.

In memoriam Keith Floyd: marokkói nyúlragu

 Nem mondom, hogy Marokkóról az embernek rögtön a nyúl, vagy Keith Floyd jut eszébe, nekem utóbbi viszont annál inkább. Az iszákos brit sztárszakács, aki a 90-es években körbejárta és végig főzte a fél világot lobogó hajával és ipari méretű vasserpenyőivel. A következő recept egy újabb tisztelgés a nagy öreg előtt, aki miatt még a világ legunalmasabb országairól is szórakoztató útifilmek készültek. A marokkói rész is ilyen volt, ezt az epizódot a „Floyd around the Med” mediterrán sorozat részeként adták a Spektrumon nyilván a megfelelő magyar fordításban. Floydot a stáb szokás szerint kitette egy falu főterének a közepére egy asztallal és egy palackos mobil gázfőzővel, ahol ő kellő mennyiségű helyi vagy import pia elfogyasztása után nekiállt főzőcskézni. A marokkói részben is így tett, ha jól emlékszem még kecskéket is eltereltek mellette a felvétel során. (Sajnos az epizód már csak VHS-en van meg, lejátszó hiányában viszont nem tudtam csekkolni a jelenetet). A lényeg, hogy marokkói csirkeragut készített a helyszínen meglehetősen fura, bár a marokkói (mór) konyha által gyakran használt összetevőiből. Az eredeti recept szerint az ételt autentikusan marokkói kúpos tetejű agyagedényben (tadzsinban) kéne elkészíteni, de én ezt a célnak megfelelő fedeles slow-cooker edényre cseréltem. Ja, a csirkét pedig nyúlra, mert a nyúl nemcsak aranyosabb állat, de finomabb is. Íme a recept:

Hozzávalók:

  • egy db nyúlgerinc (vagy két nyúlcomb)
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 fokhagyma
  • 1 db sűrített paradicsomkonzerv, vagy kockázott paradicsomkonzerv
  • 1 dl bor
  • 2-3 dl húsalaplé vagy víz
  • 5 deka mazsola
  • 2 ek sárgabaracklekvár + opcionálisan még aszalt sárgabarack
  • 1 ek citromlé
  • ½ dl olívaolaj
  • Fűszerek: 1 tk fahéj vagy 2 rúd, 1 tk római kömény, 1 tk gyömbér, 1 tk édes pirospaprika, pici só+bors

Egy serpenyőben megfonnyasztom a félkarikára vágott hagymát az olajon, rádobom az apróra vágott fokhagymát majd egymás után a többi hozzávalót a nyúl kivételével, és az egészet épphogy összeforralom. A nyulat picit sózom, borsozom, és beteszem egy tűzálló edénybe, majd erre öntöm a serpenyőben összeforralt fűszeres ragut. A tálat lefedem, betolom a sütőbe és 150 fokon kb. 3 óra alatt készre sütöm. Ennyi idő alatt az összetevők igazán összefőnek és a nyúl is teljesen átveszi a ragu ízét. A végén a nyúlgerincről teljesen lefejtettem a húst, és csak ezt dobtam vissza a raguba. Én barnarizzsel tálaltam, de kuszkusszal és bulgurral is nagyon finom. Még egyszer kösz, Keith!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!