TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja

Hogymi? Forralt boros lazac

 Nem kérem, nem írtam félre semmit, és nem ragadtak össze a lapok a szakácskönyvben, ahogy Rachelnél a Jóbarátokban. Sőt míg az a banános marhahúsos pite elfogyasztása egyedül Joeynak nem okozott gondot, addig az alábbi lazacos receptet mindenkinek ajánlani tudom, aki a halat és a forralt bort szereti. Az ötletet a TV Paprika magazin karácsonyi számából merítettem, a halat pedig a Metroból. (Ha valaki bújtatott reklámot vél felfedezni előző mondatomban, szíve joga, de úgy döntöttem, hogy a továbbiakban nem fogok kínosan ügyelni arra, hogy körbeírjak egy adott boltot vagy terméket, ahelyett, hogy nevén nevezném. Ez olyan, mintha úgy kéne egy focimeccsről tudósítanod, hogy közben nem használhatod a „bíró” és a „labda” szavakat. Mondhatod helyettük, hogy sípmester és bőrgolyó, de ez csak arra jó, hogy hülyét csinálj magadból.)

Hozzávalók (2 személyre):

  • 1 szelet lazac (kb. 40 deka)
  • 1 narancs
  • 1 ek vaj
  • 1,5 dl fehérbor
  • Fűszerek: pár szem szegfűszeg, 1 rúd fahéj, 1 csillagánizs, 1 csipet só és bors

A lazacszeletet bőrös felével lefelé beletesszük egy vajjal kikent sütőedénybe. A narancs egyik felét felkarikázzuk és a szeleteket a halra tesszük, míg a másik felét kicsavarva rálocsoljuk. Ezután a bort is a lazacra öntjük, a fűszereket pedig csak hanyagul a hal mellé dobjuk. Végül a lazacot sózzuk-borsozzuk majd egy 190 fokra előmelegített sütőben (alufóliával lefedve) kb. 20 perc alatt készre sütjük. Mivel a Jézuska karácsonykor egy bambusz párolóval lepett meg, így a következő halas posztot, már nem úgy fogom befejezni, hogy „előmelegített sütőben készre sütjük”. Párolás rulez!

Sznobkonyha 1. rész: laza 10 perces lazac jégborban párolva

 Ha pluszpénz állt a házhoz, mert mondjuk kaptál karácsonyi bónuszt, vagy a nagypapa megdobott egy zsíros borítékkal a szülinapodon, esetleg összekapartál egy 12-est a totón, mert jó érzékkel azt is eltaláltad, hogy a Mainz elveri a Bayernt, akkor megosztok veled egy remek tippet, hogy hogyan lehet sok pénzből rövid idő alatt nagyon finom kaját csinálni. Eszedbe ne jusson friss kobe marha után szaladgálni a vásárcsarnokban, vagy elvinni a szomszéd néni tacskóját szarvasgombászni. Ezek időigényes (almost impossible) dolgok, és létezik ezeknél kézenfekvőbb, szinte hétköznapi megoldás. Először is vegyél két friss lazacszeletet, amiknek olyan szép barackos-rózsaszínes a húsa, hogy miközben átnyúlsz érte a halaspulton, arra gondolsz, hogy ebbe akár Te is beleharapnál így nyersen minden nélkül, ahogy Bear Grylls tette anno a szerencsétlen alaszkai lazaccal. Majd vegyél egy üveg finom, gyümölcsös fehérbort (a borokhoz annyira nem értek, és reklámot sem szeretnék csinálni, maradjunk annyiban, hogy veszel egy drága chardonnay-t vagy Muscat Lunelt a tokaji borvidékről), szerezz be igazi zsíros főzőtejszínt és friss kaprot. Köretnek vegyél zsenge zöld spárgát, vagy ha ezt már tényleg túlzásnak érzed így november végén, akkor beérheted egy kis bulgurral is.

Hogy miért pont lazac, miért nem mondjuk fésűkagyló, vöröstonhal steak vagy királyrák? Mert a lazacnak csak egyetlen hátránya van: hogy drága. Minden másban verhetetlen: egyszerűen nem lehet elrontani, bárhogy készítjük el; nem kell vele szenvedni sem a megvásárláskor sem a tányéron (lásd vs. kagylópucolás, rákbontás, stb.), végtelenül variálható és ezért megunhatatlan. Jöjjön hát Liszt Olivér sznobkonyhájából egy laza 10 perces lazacrecept:

Lazacsteak jégborban párolva, tejszínes kapormártással, bulgurral

Hozzávalók 2 főre:

  • 2 szelet lazac (kb. 40-50 deka)
  • ½ citrom
  • 1 ek vaj, 1ek olívaolaj
  • 1,5 dl jégbor (vagy egyéb gyümölcsös ízű fehérbor)
  • 2 dl min 15%-os tejszín
  • Fűszerek: 1 csomag friss kapor, só, bors
  • Körethez: 1,5 dl-nyi bulgur, 1 ek olaj, ½ csokor petrezselyem, ½ piros húsú paprika, só

Egy serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk, majd fogjuk a megmosott és szárazra törölt lazacszeleteket és bőrös felükkel lefelé a serpenyőbe tesszük. 1-2 perc pirítás után felöntjük a serpenyőt a borral, a lazacot borsozzuk,  ráteszünk 1-1 citromkarikát és egy kevés vajat, majd a serpenyőt lefedve még kb. 7-8 percig pároljuk (forgatni nem szabad közben). Ezalatt a pohárban kimért bulgurt egy kis olívaolajon megpirítjuk (ahogy a rizzsel is tennénk), és felöntjük majdnem kétszerannyi forró vízzel. Amint a víz felforrt, elzárjuk a gázt, lefedjük a lábost, letakarjuk egy konyharuhával és így hagyjuk még párolódni negyedórát. Miután a lazacot kivettük a serpenyőből, nagyon épphogy megsózzuk és meglocsoljuk citromlével. A serpenyőben lévő boros-halalaplére rádobunk egy ek vajat, sózzuk, borsozzuk és hozzáöntjük a tejszínt és az apróra vágott friss kaprot, majd az egész mártást közepes lángon pár perc alatt sűrűre beforraljuk. A puhára-pergősre párolódott bulgurt elkeverjük az apróra vágott petrezselyemmel és paprikával és a lazac mellé halmozzuk, mert egy ilyen elegáns ételt az ember nem „kiszed”, „mer” hanem stílusosan a tányérra „halmoz”. Bon Appetit!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!