TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja

Sütőtökös rizottót? Nagyon színesen adom.

Kitört a sütőtökőrület, de most tényleg. Bár erről nincsenek statisztikáim, de a korábbi években szerintem nem volt ilyen tökláz az országban. Most tökkel díszítik a sírokat a temetőben, tököt faragnak a kisbarátok a facebookon, és boldog-boldogtalan tököt tesz a kajájába. Mondanám, hogy rajtam is mutatkoznak a tökölés tünetei, de ez így nem igaz, én mindig is tökölős fajta voltam.

Vettem tököt a piacon. Mit csináljak belőle?” kérdem a nagy Őmtől. „Szerinted?” – jött a válasz. Korrekt – gondoltam, hülye kérdésre hülye válasz. De ha nem kérdezem meg, az a baj. Még jó, hogy egy nagy tököt vettem, mert éreztem, hogy a fele megint mehet a levesbe. Mert persze megint krémlevest kér a lány, mindig csak sütőtök krémlevest. Hiába mondom, hogy én valahol egy progresszív gasztroblogger vagyok, muszáj kísérleteznem. Kísérletezzek nyugodtan, ő csak sütőtök krémlevest kér, de azt szívesen eszi 4 napig is. „It’s a deal” – gondoltam, megkapod a magadét, én akkor is csinálok valami mást. Mondjuk rizottót. Narancssárgát, hogy jó kedvünk legyen, ha már nem ihatok.

sütötökös_rizotto2.jpg

Hozzávalók 2-3 személyre:

  • 60 deka sütőtök
  • 2 dl rizottó rizs (arborio)
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 dl száraz sherry
  • ½ dl olívaolaj
  • 1-2 ek vaj
  • 1 dl tejszín (vagy 2 ek mascarpone)
  • kb. 8 dl zöldségalaplé
  • 3-4 deka parmezán
  • Fűszerek: só, bors, kakukkfű, petrezselyem (esetleg zsálya!)

A recept klasszikus rizottó recept, ugyanúgy csináltam, mint korábban a céklás vagy spárgás rizottót, vagyis a névadó zöldség egy részét főzés (ez esetben sütés) után vajjal pürésítem, és ez fogja besűríteni a rizottót. Azért, aki lusta átklikkelni, annak röviden a recept: A tököt kettéosztom: az egyik része héjastul megy a sütőbe darabokban, a másikat viszont meghámozva szép egyenletes egycentis kockákra vágom. Egy serpenyőbe apróra vágott hagymát dobunk az olívaolajra, 5-6 perc után jön bele az aprított fokhagyma és a rizs. Majd felöntöm a sherryvel, megvárom, míg elfő a leve. Ekkor jön csak bele az alaplé, mindig csak annyi, hogy éppen ellepje a rizst. (Az alaplét most leveskockából csináltam, mert nem volt itthon igazi, de nem szégyellem). Annyiszor ismétlem meg ezt a felöntést, amíg al dentére puhul a rizs. MINDEKÖZBEN: a darabokra vágott sütőtököt héjastul bekentem egy kevés olívaolaj+csiliszósz+balzsamecet keverékével és a sütőben addig sütöttem, míg aranybarna színt nem kapott. Pár perc pihentetés után a héja könnyen lehúzható, a sült tököt pedig 1-2 ek vajjal botmixerrel pürésítem. Ezzel az élénk narancssárga pürével sűrítjük be a rizottót, a még krémesebb állagért pedig egy kevés tejszínt is hozzáöntünk és az egészen pont egyet rottyantunk. A tűzről levéve hozzáadjuk a reszelt parmezánt és egyet keverünk rajta. MINDEKÖZBEN: a felkockázott sütőtököt egy másik apró serpenyőben egy kevés olívaolajjal és pár evőkanálnyi alaplével puhára pároljuk. A sütőtök kockákat lazának tűnő precíz mozdulatokkal szórjuk a kész rizottóra majd meghintjük a zöldfűszerekkel. Ha valakinek ez így túl vega, nagyon jól illik ehhez az édes-krémes kajához pár masszívan sós falat, mondjuk egy kis füstölt libamell. Nálam ez utóbbi nem volt otthon, de ahogy most leírtam, nyeltem egy nagyot.

Sütőtökös, kolbászos basz

Valljuk be, nem lehet minden ebédnek nevet adni. Apám anno azzal vegzálta Anyámat a vasárnapi terített asztalnál, hogy – még mielőtt az evőeszközhöz nyúlt volna – megkérdezte, mi az adott étel neve. Anyám csak sóhajtott, én pedig elkezdtem sorolni neki a tányéron fellelhető hozzávalókat, majd a végén hozzátettem, hogy „egytálétel”, mert ezt mindenre rá lehetett húzni. Most, hogy már szülők nélkül élek, nem félek a „basz” szót használni, és nem azért, hogy menőnek tűnjek, de egyszerűen vannak olyan csúnyának tűnő basic szavak, amiket álvagányság nélkül jól esik használni, leírni pedig egészen felszabadító érzés. Ennyit az alábbi recept címéről, amit egyébként pont Apunak csináltam, mert holnap átjön ebédre. A sütőtök egyik feléből gyömbéres-currys krémleves lett, a másikból pedig egy igazi férfias egytálétel, debrecenivel, krumplival, hagymával és baconnal (mert hiába a 22 fok, közeleg a tél, kell a zsír). És mivel bringával jön az „Öreg”, jól fog csúszni rá a vörösbor.

sütötök.jpg

Hozzávalók

  • 1/2 sütőtök (kb. fél kg)
  • 30 deka debreceni kolbász
  • 4 db krumpli
  • 1 nagyobb fej hagyma
  • 5 deka angolszalonna
  • 2 gerezd fokhagyma
  • ½ dl olívaolaj
  • 1-2 dl vörösbor
  • Fűszerek: só, bors, fél tk őrölt chili és currypor, 1-2 szál rozmaringág

A sütőtököt és a krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, ez utóbbit pedig vízben 5-6 percig előfőzzük, félpuhára. Egy sütőedénybe szórjuk a gerezdekre vágott hagymát, fokhagymát, felkockázott bacont, a tököt, debrecenit, majd a leszűrt krumplit. Meglocsoljuk olívaolajjal, fűszerezzük és az egészet jól összerázzuk / kanalazzuk, hogy minden hozzávaló kapjon a jóból. A végén felöntjük 1-1,5 dl vörösborral, letakarjuk alufóliával és 180 fokos sütőben kb. 45 percig sütjük, majd a fóliát levéve még 10 percig rápirítunk a tetejére is. Alig csináltunk valamit, a végeredmény mégis fenomenális. Minden hozzávaló összhangba kerül: a töktől és hagymától édes, a kolbásztól és bacontól sós-füstös, a chilitől, currytől, bortól pedig kellően fűszeres lett ez az igazi, őszi egytálbasz.

Nem bírod a sütőtököt? Egyél sütőtök curry-t!

Azt hiszem rossz konyhakertész vagyok. Sem a kellő türelem, sem a kitartás nincs meg bennem, hogy jókor, jót és jó helyre ültessek, majd azt megfelelő rendszerességgel gondozzam, plántáljam, egyeljem, locsoljam. Ennek ellenére minden évben újra és újra próbálkozom a telken: kb. 10-12 négyzetméternyi földszakasz az én nógrádi micsurin kertem. Nincs kisebbségi komplexusom azért, mert a szomszéd 38-szor ekkora földet művel közvetlen mellettem és nem félek, hogy kinevet. Ők is és én is tudom, hogy ez csak a hülye pesti hobbija: ijfú Bálint gazdaként túr, vet, locsol és néha arat, idén leginkább csak sütőtököt. Még áprilisban elvetettem a magokat és azóta hétvégenként csak azt figyeltem, hogy hány virág alatt kezdett el sarjadni a kis tök. Hiába virágzott szanaszét és mászott el hosszú méterekre, a mezőny elég hamar leszűkült 5 + 1 versenyzőre. Nyárra összesen fél tucat tököt sikerült elindítanom az élet rögös útján, amiből az egyik a szomszéd kerítésére is felkúszott egy szebb jövő reményében, de én visszahúztam. Ezután már csak az vártam, hogy teljen az idő, hízzon az én jószágom minél nagyobbra az október végi szüretig. Nem tette, így végül narancssárga cukkinikként búcsúztak az anyaföldtől. A hűtőm így is teli lett velük, de én nem bánom: szeretem és ismerem őket, és most sorra meg is eszem mindet. Elsőre a dezertőr emigránst sütöttem meg. Mára ketten maradtak, így belőlük gyorsan megcsináltam az egyik legvagányabb sütőtökös receptet, amit az is megeszik, aki különben még pénzért sem venne a szájába tököt: a sütőtök curryt.

Hozzávalók:

  • nagyobb fél sütőtök
  • 1 fél csirkemell (mert hús nélkül ugye…)
  • 1 fej hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2-3 dl zsíros kókusztej
  • kb. 4-5 dl zöldségalaplé
  • 1 ek földimogyoró olaj, +½ dl növényi olaj
  • 1 ek halszósz
  • Fűszerek: 1-1 tk reszelt gyömbér, római kömény, curry por, ½ tk őrölt kömény, ½ őrölt chili, ½ tk fahéj, ½ csokor friss koriander zöld

 A csirkét apró csíkokra vágva egy serpenyőbe dobom és egy kis olajon pár perc alatt megpirítom, majd kiszedem a serpenyőből/wokból. Ezután az apróra szelt hagymát, fokhagymát és gyömbért dobom a serpenyőbe és pár perc alatt üvegesre pirítom a földimogyoró olajon. Hozzáadom a többi fűszert (a koriander kivételével), a halszószt és rádobom a kockára vágott meghámozott sütőtököt. Felöntöm az alaplével és fedő alatt közepes lángon kb. 10 perc alatt puhára főzöm a tököt. Majd a fedőt levéve visszadobom a csirkét és hozzáöntöm a kókusztejet. Ezt még pár perc alatt egyszer beforralom és a végén rádobom az apróra vágott koriander zöldet. Mandulás-mazsolás rizzsel tálalom és ezzel is eszem.

Olasz főzőlecke kezdőknek: sütőtökös, csirkemájas rizottó

Akár még egy évvel ezelőtt sem hittem volna, hogy egyszer egy olyan ételről fogok ódákat zengeni, mint a rizottó. Egyrészt, mert – habár a legtöbb olasz kaját imádom – a rizottót mindig is olyan műmájer, „olasz-szakos-vagyok” kajának tartottam, amit csakis a bennfentes digománok érthettek, másrészt a rizs miatt. Ugyan már, mégis kinek jut a rizsről Itália az eszébe? Hol vannak az olaszok a távol-keletiek rizskultúrájától? Utána olvasás nélkül is biztos vagyok benne, hogy a kínaiaknak legalább annyi különböző szavuk van a rizsre, mint az eszkimóknak a hóra. Bezzeg az olaszok: nekik a rizs csak a futottak még kategória, egyszerű parasztvakítás, még hogy saját rizottó rizsfajta, mi? Aztán persze a kíváncsiság egyszer feltüzelt annyira, hogy vettem egy kiló rizottó rizst, arborio-t (ez az itthon is kapható egyik legjobb rizottó rizs-fajta, delikát boltokban beszerezhető) és nekiláttam egy egyszerű receptnek. Nem vettem félvállról a dolgot, tudtam hogy a rizottó nem hajaz a bácskai rizseshúsra sem a rizibizire (hiába próbálják ezt itthon több vendéglátóhelyen is így feltüntetni), figyeltem az elkészítésre, nem gőzöltem vagy pároltam fedő alatt. Elvileg mindent terv szerint csináltam az eredmény mégis vállalhatatlan lett: a parmezántól és az alaplétől elsózott, a vajtól pedig olyan ragadós eintopfot teremtettem, amiből két villa után lúdtoll után nyúltam volna a megkönnyebbülés reményében. Bizony, ez az egyszerű paraszti olasz étel kiszúrt velem és foltot ejtett a büszkeségemen; a maradék arborio rizst fogtam, áttöltöttem egy légmentesen lezárható dobozba és ment is a kamrafiók mélyére. Aztán megint eltelt pár hónap, és az egyik jó nevű pesti kisétterem ebédmenüjében szembejött megint a rizottó: mazsolával és csirkemájjal körítve. „Know your enemy” – gondoltam, kikértem, megettem… Az első falat után, mintha bedugták volna a gőgös fejemet egy vödör jeges vízbe, egyszer csak magamhoz tértem: ez a rizottó kifogástalan! Hogy lehettem ilyen xenofób, miért vettem el ezt a dicsőséget az olaszoktól, ha egyszer ezt az ételt nagyon kitalálták? Étterem után haza, fiók elő, arborio ki, szakácskönyvek elő, double check a neten, és nekiálltam. Ééés sikerült, a várt ízt kaptam otthon is. Kétszer egymás után jó rizottót enni nem lehet véletlen, hát jöjjön a hálám jele:

A macska nem véletlen stíröli azt a tányért: érzi a csirkemáj (és szív) illatát.

Hozzávalók:

  • 20 deka arborio rizs
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • ½ kaliforniai paprika
  • 20 deka sütőtök
  • 1,5 dl jófajta száraz fehérbor (+egy kis sherry)
  • ½ dl olívaolaj, 1 ek vaj
  • kb. 7 dl főzőlé (nagyon enyhe zöldségalaplé, esetleg kevés húscsonttal)
  • Fűszerek: só, bors, kakukkfű
  • A májhoz: pár db csirkemáj félbe vágva, kevés angolszalonna, só, bors

Egy serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat, beledobjuk az apróra vágott hagymát majd fokhagymát, és közepes lángon pár percig pároljuk. Majd jön a pohárban kimért rizottó rizs, amit rögtön leöntünk jó minőségű fehérborral (én mellé egy kis medium sherryt is öntöttem, hogy még fűszeresebb legyen a bor), és hagyjuk, hogy a bor elpárologjon és csak az íze maradjon belőle. Ezután jön a lényeg: felöntjük a rizst annyi alaplével, amennyi pont ellepi és folyamatosan kevergetjük. (Aki a kínai konyhához szokott az felejtse el az ott megszokott rizskészítést, a rizottó állandó noszogatást igényel). Ha az első adag lé is elpárolgott hozzádobtam a zöldségeket majd jött az újabb adag alaplé és keverés. Ezt addig ismételtem, amíg a rizs 15-20 perc után kellemesen al dentére főtt (az arborio rizsben pont az a pláne, hogy ezt úgyis készre lehet főzni, hogy közben nem ragad össze), ezután hozzáadtam a fűszereket és a hideg vajat apró darabokban a tetejére dobva fedő alatt hagytam még pár percig. A májhoz: egy külön kis serpenyőben egy csepp olajra rádobtam az apróra vágott bacont (legyünk stílszerűek és műmájerek: a pancettát) majd a csirkemájakat és közepes lángon pár perc alatt barnára pirítottam először a máj egyik-majd a másik oldalát. Sóztam, borsoztam és hozzáöntöttem egy evőkanállal az amúgy is elől lévő sherryből. A máj akkor jó, ha kívül szépen megpirult, de a belseje kellemesen lágy marad és nem ugrik össze a túlsütéstől. A kész májat ezután a rizottóra tesszük, önelégültem egy pohár bor után nyúlunk, és hagyjuk hogy a dolgok csak úgy maguktól történjenek…

Meddig tököljünk még? Amíg el nem fogy: ricottás sütőtökpüré májas hurkával

Úgy döntöttem, hogyha már tökölünk, akkor nem állunk meg a levesnél. Hiszen egy közepes méretű 3 kilós tökből egy komplett 3 fogásos menü is kijön 4 főre: leves, főétel és desszert is. Úgyhogy a klasszikus currys gyömbéres sütőtök krémleves után most jöjjön egy kevésbé szokványos recept, amit részben egy közelmúltbéli étteremlátogatás, részben pedig a hűtő tartalma inspirált. Az előbbiből vettem a fahéjat az utóbbiból pedig a ricottát, így született meg ez a fura tökös köret.

Ricottás fahéjas sütőtökpüré májashurkával

Hozzávalók:

  • fél kiló sütőtök
  • 10 deka ricotta
  • 5 deka vaj
  • fűszerek: 1 tk só, 1 tk bors, 1 tk fahéj, 1 tk szerecsendió, fél csokor petrezselyem vagy korianderzöld
  • májas hurka: sógortól, anyóstól, szomszédtól vagy a kedvenc hentesünktől.

A sütőtököt – csakúgy, mint a levesnél – sütőben megsütjük, majd meghámozva egy edénybe tesszük. Ezután rádobjuk a vajat és a ricottát majd a fűszereket és az egészet egy krumplinyomóval vagy egy villával összepürésítjük. Az így kapott édeskés krémes sütőtökpürét kis lángon összemelegítjük és addig kevergetjük, amíg teljesen egynemű pürét kapunk. Ehhez a körethez valami karakán, sós ízvilág passzol, legyen az egy sütőben sült kacsamell, pirított libamáj, vagy most a mi esetünkben: egy mezei májashurka. A két íz így együtt nagyon rendben van, csak arra nem jöttem rá, hogy ehhez milyen zubehör (saláta, díszítés) passzolt volna még. Ha ez a kérdés bárkit megmozgatna annyira, hogy használható ötlete támad, azt szívesen veszem akár mailben akár kommentben.

Currys, gyömbéres sütőtök krémleves

Kedves Naplóm! Képzeld, ma elmentünk a piacra, ahol vettünk sütőtököt, hiszen most kezdődik a tökszezon. A telken ugyan mi is ültettünk sütőtököt, de a nagy szárazság miatt csak cukkini méretűre nőttek. Na most mivel én nagyon szeretem a sütőtököt a szép színe és az édes íze miatt, ezért ma megcsináltam a kedvenc sütőtökös receptemet, a currys gyömbéres sütőtök krémlevest, amire még a nővérem tanított meg, akit nagyon szeretek.

Hozzávalók:

  • 1 kg sütőtök (ez egy közepes tök fele)
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 szem krumpli
  • 1 db alma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 2 tk reszelt gyömbér
  • kb. 1 liter víz vagy zöldségleves alaplé
  • pár ek olívaolaj
  • Fűszerek: 2 tk curry por, fél tk őrölt chili, 1 tk szerecsendió, 1 tk római kömény, 1 tk szegfűbors, 1 tk só

A sütőtököt feldaraboltam kisebb darabokra, és héjastul egy sütőpapírral kibélelt tepsire tettem, majd 150 fokon addig sütöttem, amíg el nem kezdett pirulni a tök narancssárga húsa (kb. fél óra). Ez alatt egy kis olajon megfonnyasztottam a hagymát, fokhagymát és gyömbért, majd ezekre rádobtam az apróra vágott almát és krumplit. Ezután az egészet befűszereztem és felöntöttem fél liter vízzel majd kis lángon főni hagytam. A sütőből kivett tök darabokról lehúztam a héját és az édesre sült húsát hozzáadtam a leveshez. Ezután felöntöttem a maradék vízzel, és az egészet együtt egyszer felforraltam. Ekkor elővettem a botmixert, amit még a nagymamámtól kaptam és szép egyenletes mozdulatokkal a tűzről már korábban levett leves tartalmát krémesre pürésítettem. Mivel nekem nagyon tetszett így a leves élénksárga színe végül nem tettem bele sem tejszínt sem tejfölt, pedig néha azt is szoktam. Viszont kenyérkockákat és tökmagot pirítottam hozzá. Kedves Naplóm, bárcsak le tudnám írni, hogy milyen finom ezt az édes-csípős-fűszeres levest kanalazni, miközben kint fúj a hideg szél. Jövő héten újra írok Neked, egy másik sütőtökös receptről.

Oli

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!