TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja

Pad thai, Thaiföld hortobágyi palacsintája

Mondhatnám, hogy a thai konyha nemzetközi népszerűsége a magyaréval vetekszik, de ez legalább akkora hazafias ferdítés lenne, mint azt gondolni, hogy a magyar borok messze földön híresek, vagy épp azzal kérkedni, hogy Magyarországon a legmagasabb az egy főre jutó Nobel-díjasok száma. Anélkül, hogy konkrét számokkal tudnám alátámasztani, biztos vagyok benne, hogy a nagyvilágban ezerszer több helyen lehet pad thaihoz jutni, mint a mi „well known” húsos palacsintánkhoz. Ha már hasonlítgatunk, maradjunk inkább annyiban, hogy a hortobágyi palacsinta a Kárpátok pad thaija. De mi is az a pad thai és ez az egész hortobágyi párhuzam? A pad thai a thai konyha talán legismertebb egytálétele, olyan mint a japánoknál a mizo, vagy Vietnamban a pho leves, de hogy még közelebbre evezzünk, mint Itáliában a pizza. De míg Olaszországban már évszázadok óta sütik a paradicsom+bazsalikom+tészta szerelmi háromszögéből született pizzát, addig a pad thait mindössze 70-80 éve sütik Dél-Kelet-Ázsiában. A pad thai létét ugyanis az 1939-ben Sziámból Thaifölddé vált ország nemzeti ételpályázatának köszönheti: ekkor találták ki, hogy mi lesz az újonnan elnevezett ország címeres eledele: egy egyszerű tésztaétel thai fűszerekkel és hozzávalókkal: rizstésztával, csirkével (vagy rákkal), tojással, pálmacukorral, tamarinddal, pálmacukorral és pörkölt mogyoróval. Nemesen egyszerű, akárcsak az étel neve, ami annyit tesz: pirított étel thai módra. (Forrás: TV Paprika magazin, májusi szám). S akárcsak a pad thai, a hortobágyi palacsinta is a felülről irányított országimázsolásból született: ez utóbbit ugyanis az 1958-as brüsszeli világkiállításra „álmodták meg” derék cocialista honfitársaink. Arra már sajnos nem gondoltak az elvtársak, hogy ez az étel igazi kétélű fegyver, ami (kis képzavarral élve) gyakran visszafelé sül el. A hortobágyi húsos palacsinta a magyar konyhaművészet egyik legnagyobb mellényúlása, de legalábbis a magyar gasztronómia zsákbamacskája: ha étteremben ezt rendeled, sosem tudod, hogy mi lesz a palacsintádban.

Hozzávalók 2 főre:

  • 15 deka rizstészta (vagy kínai tészta)
  • 10 deka csirkemell csíkokra vágva
  • 1 db vöröshagyma (még jobb a sonkahagyma)
  • 3 ek pálmacukor (de éppúgy jó a nád- vagy barnacukor)
  • 1 ek halszósz, 2 ek tamarindszósz (vagy 1 ek tamarindpaszta)
  • 3 ek olaj (nem olíva, leginkább földimogyoróolaj)
  • 2 tojás
  • mungóbabcsíra
  • 1-2 szál újhagyma
  • 1 ek pirított földimogyoró
  • fél lime leve (esetleg 1-2 ek rizsecet)
  • fél csokor korianderzöld

Ez egy klasszikus keverve-sütött wokos étel, vagyis maga a főzés pár perc, de az előkészítés hosszabb. Először is a késztésztát leöntjük forralt vízzel, és 10 percig állni hagyjuk. A csirkét apró csíkokra, a hagymát pedig vékony félkarikákra vágjuk. A cukrot összekeverjük a halszósszal és 2-3 evőkanál vízzel higított tamarindszósszal és addig keverjük, amíg a cukor teljesen fel nem oldódik. A wokban felforrósítjuk az olajat, beledobjuk a hagymát majd 1 perc után a csirkemell csíkokat és körbepirítjuk. Hozzáütjük a tojásokat, és állandóan keverve omlett állagúra sütjük, majd nagy lángon hozzákeverjük a leszűrt tésztát és végül a cukros tamarindszószt. 1-2 percig együtt pirítunk minden hozzávalót, majd végül hozzáadjuk a mogyorót és meglocsoljuk a limelével. Újabb fél perc keverés után beleborítjuk a babcsírát és a csíkokra vágott újhagymát és megszórjuk frissen vágott korianderrel. A végeredmény egy sós, édes, puha és ropogós egytálétel, melyre méltán lehet büszke minden thai, tájjellegű hovatartozás nélkül.

Hipp-hopp, jön wok: kínai pirított tészta No.2

 Viva la vega, ez is lehetne akár a következő poszt alcíme, mert az alábbi receptbe egy gramm hús sem kell, de nem is hiányzik belőle. Ha 20 perced van kaját csinálni, szereted a távol-keleti fűszereket, anno kaptál vagy vettél egy wokot, de sosem tudtad, hogy mire használd, és van számodra étel a húson túl, akkor ez egy tuti recept. Én ha valaha is rávenném magam a vegaságra, akkor ezt Indiában vagy Kínában élve könnyen el tudnám képzelni. Ezeken a helyeken annyiféle ízű, illatú és színű fűszert használnak a mindennapi ételekben is, hogy a végén a húsnak semmilyen hozzáadott értéke nincs a fogásban, csak a tudat, hogy húst eszünk. Ha túllépünk ezen a húsos berögződésünkön máris elővehetjük a wokot és a legélesebb késünket.

Hozzávalók:

  • 25 deka kínai száraztészta (hokkien tészta)
  • 1 db répa
  • 15g szárított gomba: fafül- vagy felhőfülgomba, vagy egyéb ázsiai gombaféle
  • ½ vöröshagyma
  • 2 szál újhagyma
  • 1 fokhagyma
  • ½ dl földimogyoró olaj (vagy sima napraforgó, de nem olíva)

És a fűszerek:

½ dl sötét szójaszósz, 3 pici chili paprika (kimagozva), 2 tk reszelt gyömbér, 2 tk nádcukor, 1 löttyintés halszósz, 1 tk szezámmag olaj, 1 ek rizsborecet (vagy ugyanennyi zöldcitromlé)

 

Elsőre majdnem olyan, mint a sarki kínai kifőzdében (nálunk Jóízű Kínai Büfének hívják), megkóstolva mégis más.

Mint minden keverve-sütött wokos ételnél, itt is minden hozzávalót előre ki kell készítenünk és fel kell vágnunk, mert a kaja a wokban pillanatok alatt összeáll. A száraztésztát tegyük bele egy tálba, forrázzuk le vízzel, és hagyjuk állni benne 3-4 percig, ezután szűrjük le. A szárított gombát ugyanígy áztassuk forralt vízbe kb. 6-8 percig, amíg szépen megdagad. A 15g-ot a felsorolásban nem véletlenül írtam, ez egy fél zacskónyi mennyiség az Ázsia Bt.-ben, de 8 perc után akkorára duzzad, hogy kiugrik a tálból is. A zöldségeket vágjuk fel hosszú-vékony darabokra (igen, még az újhagymát is, azonban ennek zöld részét tegyük félre a végére). Ezután jöhet a wok: tekerjük fel csutkára a gázt és öntsük bele az olajat. Ha az olaj elég forró, jöhet bele a fokhagyma, gyömbér és chili, majd rögtön utána a hagyma és a répa. Locsoljuk meg egy kis rizsborecettel + halszósszal és keverjük-dobáljuk-rázzuk a wokot mint a profik. Utána jöhet a gomba majd a szójaszósz, és végül a leszűrt tészta. Az egészet keverjük jól össze és a legvégén öntsük le egy pici szezámmag olajjal és szórjuk meg az újhagyma zöldjével. 15p előkészítés és 5p sütés után friss, ropogós, illatos-fűszeres, autentikus ázsiai gyorskaját kapunk. Tessék kipróbálni!

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!