Eredetileg azt terveztem, hogy a következő bejegyzést a másnaposságról és macskajajos kajákról írom, de sajnos rég volt alkalmam másnaposnak lenni, így nehezen tudom most átélni a téma súlyát, márpedig ez a terület alapos „kutatást” igényel. Aztán tegnap eltekertem a Lehelre, ahol azzal szembesültem, hogy a padlizsán ára (/kg) lassan már a 300 Ft-ot nyaldossa, vagyis olcsóbb lett, mint egy liter benzin, és mennyivel finomabb! Persze tudom, még nincs nyár, így ez a zöldség sem az igazi öko-bio-organic szabadkerti fajta, de hát mégis csak padlizsán, ha import is. Így jött a mentő ötlet: posztot a padlizsánnak! Ha pedig padlizsán, akkor – ciki nem ciki – én a klasszik padlizsánkrémmel kezdem a receptleírást, az összes többi fantasztikus padlizsános étel majd jöjjön nyáron.
Az alábbi bejegyzésben kétféle receptet fogok leírni, az előbbi a saját fejlesztésű kedvenc recept indoor felhasználásra, az utóbbi pedig (erdélyi jóbarátomnak ajánlva) egy igazi outdoor vinetta-recept.
Indoor padlizsánkrém
- 2-3 padlizsán félbe vágva (én tegnap 3 kisebbet vettem, ez pont ¾ kiló volt)
- 1 kisebb lilahagyma
- 1 negyed citrom leve
- kb. fél dl extra szűz olivaolaj
- 1 fokhagyma
- 1 ek zsíros tejföl
- 1 tk dijoni magos mustár
- 1 csipet só, 2 csipet őrölt bors
A padlizsánoknak levágom a sapkáját, és hosszában félbevágom őket. A félbevágott felükkel lefelé ráteszem a lealufóliázott grillrácsra, és a héjas oldalukat kicsit megszurkálom késsel (ne kérdezzétek miért, egyszerűen megszokásból). Majd mehetnek is be a sütőbe, 200 fokon mérettől függően kb. 20-30 perc alatt szépen megsülnek, ami abból is látszik, hogy a lila bőrük szépen megbarnult. Miután kivettem a sütőből, rájuk hajtom az alufóliát, és hagyom kicsit állni, hogy a héjukat majd egy mozdulattal le lehessen szedni a zöldség húsáról. Addig is nagyon apróra felkockázom a lilahagymát, és picit megsózva leöntöm citromlével.
Ezután vissza a padlizsánokhoz: a héjukat kézzel lehúzom a húsról, ha valaki finnyás, akkor kanállal is lekaparhatja a szottyadt puha és még mindig baromi forró belsőséget. A lenyúzott padlizsánhúst (a vegák most lehet, hogy kicsit megundorodtak az állati szóhasználattól) beledobom egy robot- vagy turmixgépbe. (Mint említettem, ez az indoor recept, itt használhatunk turmixgépet a potyoláshoz). Rádobom a fokhagymát, beleöntöm az olajat és megfűszerezem sóval+borssal valamint a tejföllel+mustárral. Majd finoman az egészet összepürésítem. Ezután a padlizsánpépet átöntöm egy kistálba, és hozzákeverem az apróra vágott lilahagymát és mehet is a hűtőbe pár órára. A padlizsánkrém ugyanis hidegen a legjobb forró pirítóssal.
Outdoor padlizsánkrém / avagy a vinetta bukolikus megközelítése
- 2-3 padlizsán egészben
- 1 nagyobb lilahagyma (a legjobb a kibédi!)
- 1/2 citrom leve
- fél-1 dl extra szűz olivaolaj
- 1 csipet só, 2 csipet őrölt bors
Az egész padlizsánokat rádobjuk a grillrácsra, és szabad tűzön megsütjük, néha a száránál fogva forgatunk rajta. A megsült padlizsánokat félrerakjuk állni (lásd fent), és közben a lapítón (vágódeszkán) felaprítjuk a hagymát majd sózzuk és meglocsoljuk citromlével. Amíg a citromlé kicsit meglazítja a hagymát, addig töltünk egy pohár sört (oder száraz fehérbort). Ezután a lapítón elkezdjük potyolni a vinettát. A padlizsán potyolásához a legjobb vmi faélű eszköz, de adott esetben potyolhatunk késsel / bicskával is. Addig potyoljunk, amíg nem lesz rusztikusan darabos a vinetta, ezután keverjük el benne a többi hozzávalót is. Friss vagy parázson pirított kenyérrel a legjobb extra adag kibédi hagymával.
u.i.: Tegnap vettem medvehagymát is, hogy majd a fokhagymát azzal helyettesítem a padlizsánrkrémben, de végül nem volt merszem a bevált recepten változtatni. Ha vki kipróbálta így is, szóljon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: