Minap annyit beszéltünk az irodában a palacsintáról, hogy aztán muszáj volt megcsinálnom kedvenc hétvégi reggelimet, az amerikai palacsintát. Nem tudom, honnan ez a beakadásom az amerikai palacsinta iránt, hiszen semmivel sem finomabb az igaz magyar palacsintánál és ezt a nálunk sütöttel ellentétben még feltekerni sem lehet, én mégis vonzódom hozzá, akárcsak a többi usankás találmányhoz, legyen szó a baseballról vagy a káposztás hot dogról. Hiába, ez a palacsinta a szabadság országából származik, onnan, ahonnan Tom Hanks vagy a szélessávú internet. Szóval lehet utálni Amerikát (sőt manapság kifejezetten trendi is mifelénk), de én mégis csak hálás vagyok nekik, ha másért nem, hát a kukoricáért és a paradicsomért biztosan. És mikor megsütöm, pont úgy néz ki, ahogy Peteré a Family Guy-ból.
Ellenben a tengerentúli változattal szemben a juharszirup nálam nem játszik mint kiegészítő. Nem annyira az árával van a bajom, egész egyszerűen minek juharszirup, mikor már feltalálták a nutellát. Igen, a NUTELLA a kulcsszó, ha a palacsintáról van szó. Gyakorlatilag ha valamikor is palacsintát készítek az csak azért van, hogy legálisan ehessem otthon a nutellát, lelkiismeretfurdalás és kontroll nélkül. (God bless you, Mr. Ferrero!) Ha valaki kedvet kapott volna, a következő hozzávalók kellenek egy tökéletes reggelihez:
- 30 deka sima liszt
- 1 csomag sütőpor
- 2 tojás
- 2 ek cukor
- 4-5 dl tej
- 6-8 deka olvasztott vaj (vagy margarin)
- egy csipet só
- egy üveg nutella
Az elkészítés:
Az amerikai palacsinta tésztája annyiban különbözik az általunk megszokottól, hogy sokkal dúsabb és sűrűbb a tésztája, ami viszont kellően levegős belülről. Ezt a gazdag, és mégis könnyű tésztát úgy érhetjük el, hogy sütőport használunk, a tojásfehérjéket pedig külön habbá verve adjuk majd a tésztához. Először fogunk egy nagy tálat, ebbe kimérjük a lisztet, és beleszórjuk a sót és a cukrot valamint a sütőport (én még egy kiskanálszódabikarbónát is tettem bele). Majd jöhet a tojássárgája, az olvasztott vaj és a tej. Ezt a masszát kézi vagy gépi habverővel összekeverjük, és ebbe öntjük a külön tálban kemény habbá vert tojásfehérjéket. A fehérjehabot csak óvatosan forgassuk bele a tésztába, hogy a palacsinta kellően levegős maradjon. A tésztát ezután tegyük egy 20p-re a hűtőbe, mert jót tesz neki a pihentetés. A sütéshez már csak egy kis olajra van szükségünk, minden palacsinta között locsoljuk egy pár cseppet a palacsintasütőre. A kész palacsintákat pedig úgy ízesítjük, ahogy akarjuk: aki a klasszikus vonalat követi, az leönti juharsziruppal, dob rá pár szem epret és megküldi tejszínhabbal. Az itthon szocializálódott lelkületűeknek pedig jöhet az obligát baracklekvár. Én megelégszem a nutellás verzióval, köszönöm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: