A céklakrémet nem a külalakjáért szeretjük. Elsőre úgy néz ki, mintha robotgépbe dobtunk volna egy Barbie autót egy gombóc vaníliafagyival. Ki az aki ilyen plasztik színű valamit gondolkodás nélkül a kenyerére kenne? Azt hiszen ez az a kaja, amit egy családi pikniken a megjelentek fele undorral elkerülne, és csak a reformkonyhán edződött nőnemű rokonok mernének a pirítósuk sarkára kanalazni. Vagyis ha széles körű elismerést akarunk a közösbe bedobott kencénkkel, akkor inkább maradjunk a padlizsánkrémnél vagy egy jó kis tatár bifszteknél. A céklakrém az „érdekes” arcú lányok kategóriájába tartozik: elsőre biztos nem szeretsz bele, és nem fog csorogni tőle a nyálad. De aztán egykét találkozó és a véleményed lassan megváltozik, kezded szépnek és viccesnek látni. A céklakrémbe sem fogsz első harapásra beleszeretni, de ha már vetted a bátorságot és megettél egy fél szelet kenyérrel, másként gondolkodsz majd róla, s az is lehet, hogy a következő pirítóst is megkened vele. Aki elég bevállalós egy próbához, az alábbiakat szerezze be:
Hozzávalók:
- 3 db cékla
- 1 ek reszelt torma
- 2 ek olívaolaj
- 1 ek méz
- 2 ek tejföl
- ½ citrom leve
- Fűszerek: só, bors, fél tk köménymag, friss kapor
A céklát megpucolom, edénybe dobom és leöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, majd lefedve kb. egy óra alatt puhára főzöm. (Lehetne főzés után is meghámozni a céklát, de kinek van kedve egy tűzforró lila gumóhoz hozzáérni). A céklákat apróbb darabokra vágva egy robotgépbe dobom, ráöntöm a többi hozzávalót a friss kapor kivételével majd szépen krémes állagúra pürésítem. Ezután pár órára a hűtőbe teszem, hogy kellően összeérjenek az ízek. A hideg, tormás, édes, föld ízű céklakrém barna kenyérrel és sós sajttal (mondjuk kéksajttal) a legjobb. No meg persze kaporral: ha ebből nincs otthon frissen, akkor inkább bele se kezdjünk. Vagy már későn szólok?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: