Nem szeretek sütögetni, és szerintem nem is igazán tudok. Ennek ellenére időről-időre baromira megkívánom, hogy nyakig lisztesen süti illatban táncoljak a konyhában, de még virágos jókedvemben sem szoktam sűrűn kísérletezni a süteményfélékkel. Még ha a szerszámok, kellékek, hozzávalók, idő és tér is a rendelkezésemre áll, akkor sem szívesen (na jó, mondjuk az édes szuflék már régóta vonzanak, de más tényleg nem). Ha pedig mégis édességre adom a fejem, akkor a süti illat legtöbbször brownieban manifesztálódik, mert ahogy korábban is megírtam, számomra nem desszert az, amiben nincs nagyon sok csoki (kivétel: sajttorta). Az alábbi recept teljesen bejáratott és elronthatatlan, ezért ezt drága Tomi barátomnak küldeném szeretettel, és azzal az üzenettel, hogyha legközelebb bráuniért sírna, ezt ne az öccsének tegye. Menj el szépen a boltba, vegyél meg minden hozzávalót, kérd meg a hercegnőt, hogy készítsen ki neked egy megfelelő méretű sütőedényt és már hozzá is láthatsz:
Hozzávalók:
Először is fogunk egy edényt, megtöltjük kevés vízzel és felrakjuk alacsony lángon főni, az edénybe belehelyezünk egy nagyobb keverőtálat, úgy hogy a tál alja ne érjen a vízbe. Így a vajat és a csokit is vízgőzben tudjunk felmelegíteni. (Eddig világos, Tomi?). A tálba tesszük a kimért vajat és a csokit és kevergetés mellett felolvasztjuk a cukorral együtt. Ezután (ha elég nagy a keverőtál) beleverjük a két tojást és hozzáadjuk a többi hozzávalót is. Ha jól összeállt a massza, akkor az egészet egy spatulával egy vajjal kikent sütőformába kanalazzuk, végül a spatuláról a jobb mutatóujjunkkal lenyaljuk a csokis maradékot. (Ha a sütőforma szilikonos, akkor a vajjal való kikenés olyannyira szükségtelen, mint egy hétfői múzeumlátogatás). Miután a masszát egyenletesen elrendeztük a formában, akkor 180 fokos sütőben légkeverve kb. 30-35 perc alatt készre sütjük. A brownie akkor van kész, amikor egy kést beleszúrva a kés éléhez nem ragad csoki. Tomi, ha elakadtál, csak szólj!