Ahogy arra egy „bloggertársam,” gasztrogyerek nagyon helyesen ráérzett, a konyhai lét tele van kínzó, megválaszolatlan kérdésekkel, melyek a maguk nemében legalább annyira kozmikusak és rejtélyesek, mint az, hogy vajon tényleg több csillag van-e az égen a Föld tengereinek összes homokszeménél. Mint ez utóbbi univerzális kérdésre is van válasz, úgy remélem, hogy a címben megfogalmazott kérdésre is van kémcsövekben kikísérletezett tudományos magyarázat. Mert egyelőre értetlenül állok az előtt, hogy hová tűnik a vörös lencse színe főzés közben? Hogyan változik át hő hatására a vörös szín pillanatok alatt matt sárgává? Lehet, hogy 60 fokon főzve piros maradna? Hiába főztem ugyanis üvegfedő alatt, kevergettem és tettem bele sárgarépát, mire kész lett a krémleves, semmi nem maradt a lencse narancsos-piros színéből. Ennyi erővel csinálhattam volna sárgaborsóból is, a feles borsó mégis csak olcsóbb. Mindezek ellenére nagyon szeretem a vörös lencsét, mert jól mutat a csatos üvegben, de sárgás-zöld krémlevesként sem rossz.
Hozzávalók:
A vöröslencsét nem szükséges éjszakákon át áztatnunk, elég a főzés előtt egyszer-kétszer átmosni. Felmelegítjük az olajat, rádobjuk az apróra vágott hagymát, fokhagymát és gyömbért, majd pár perc alatt üvegesre pirítjuk. Ezután jöhet a pici kockára vágott sárgarépa és pár keverés után a leszűrt és lecsepegtetett lencse. (A vöröslencse nagyon hamar megfő, ezért a répát előbb kell hozzáadnunk, hogy egyszerre puhuljanak meg.) Egy perc pirítás után jöhetnek a fűszerek majd az alaplé. Fedő alatt kb. 25 perc puhára, és sárgára fő minden. Ha túl sok vizet vett fel a lencse, akkor még felönthetjük egy kis vízzel. Ha készre főtt a lencse, leemeljük a lábost a tűzről, botmixerrel krémesre pürésítjük, majd elkeverünk benne 3 evőkanálnyi tejfölt. Ha tejszínnel dolgozunk, akkor a tejszínnel még egyszer forraljuk fel a levest. Koriander zöld passzol hozzá a leginkább, de ha csak a szín hiányzik, a petrezselyem zöld is megteszi.