Ki kér egy kis Vörcseszter-szószt?

Mióta lehullott a vasfüggöny, és Magyarországot megcsapta a szabadság szele, kibújtak az első vadkapitalista hajtások, a Lehelből Gorenjék, géemkákból pedig káefték lettek, kis országunkat szép lassan behálózta az imperialista-internacionalista Nyugat elkorcsosult materialista világa. Amivel még nem is lett volna semmi baj, de az új nyugati szemlélettel megjelentek olyan idegen szavak is, amikkel korábban nem volt dolgunk. Azelőtt a cocialista szókincsünket csak néha zavarta meg egy-egy rokon az NSZK-ból, pontosabban Münchenből (ejtsd: Müntyhen), mely város nevét a mai napig minden harmadik ember „Münken”, vagy a műveltebbje „Münkhen”-nek ejt, sajnos hibásan. Nyelvtörőink régebben kimerültek az olyan szavakban, mint szendvics (sokaknak csak szenvics) vagy gardrób („gadrob”), de ezek meg sem közelítik a mai internettel átszőtt (hiperhivatkozásokkal teli) életünk mindennapi szókincsét. De mielőtt teljesen elvesznénk a szociolingvisztika rejtelmeiben, nézzük meg, hogyan hatott az idegen szavak cunamija a bélszínrolótól álmos magyar konyhaművészetre. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül összeszedtem pár olyan gasztronómiai kifejezést, amivel manapság mindennap találkozhatunk éttermek étlapján vagy az ábécék polcain, helyes kiejtésükről azonban finoman szólva sincs nemzeti konszenzus.

A bagettről jutott eszembe: alább egy kis franszia nyelvlecke, a la Flight of the Conchords.

A felsorolást vég nélkül folytathatnánk, kezünkben mondjuk Julia Child vagy Giorgio Locatelli szakácskönyvével, de ez csak amolyan TOPlisztes kivonat, a személyes emlékekkel, nem egy Országh-féle nagyszótár. Ha bárkiben hiány maradt, nyugodtan írja meg kommentben, mailben, vagy csak tolja ki a facebookra.

Címkék: ,
Tovább a blogra »