Ki kér egy kis Vörcseszter-szószt?
Mióta lehullott a vasfüggöny, és Magyarországot megcsapta a szabadság szele, kibújtak az első vadkapitalista hajtások, a Lehelből Gorenjék, géemkákból pedig káefték lettek, kis országunkat szép lassan behálózta az imperialista-internacionalista Nyugat elkorcsosult materialista világa. Amivel még nem is lett volna semmi baj, de az új nyugati szemlélettel megjelentek olyan idegen szavak is, amikkel korábban nem volt dolgunk. Azelőtt a cocialista szókincsünket csak néha zavarta meg egy-egy rokon az NSZK-ból, pontosabban Münchenből (ejtsd: Müntyhen), mely város nevét a mai napig minden harmadik ember „Münken”, vagy a műveltebbje „Münkhen”-nek ejt, sajnos hibásan. Nyelvtörőink régebben kimerültek az olyan szavakban, mint szendvics (sokaknak csak szenvics) vagy gardrób („gadrob”), de ezek meg sem közelítik a mai internettel átszőtt (hiperhivatkozásokkal teli) életünk mindennapi szókincsét. De mielőtt teljesen elvesznénk a szociolingvisztika rejtelmeiben, nézzük meg, hogyan hatott az idegen szavak cunamija a bélszínrolótól álmos magyar konyhaművészetre. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül összeszedtem pár olyan gasztronómiai kifejezést, amivel manapság mindennap találkozhatunk éttermek étlapján vagy az ábécék polcain, helyes kiejtésükről azonban finoman szólva sincs nemzeti konszenzus.
- bacon: 20 éve, hogy köztünk van e név alatt, mégis sokan baconi, esetleg bakony-szalonnaként kérik a hentestől. Pedig ő kiejtve „béikön”, akárcsak a híres angol filozófus, Francis Bacon.
- baguette: Helyesen bagett, nem bazsé. Ne kiáltsunk hát „sajtos bazséért kedvenc pékségünkben. Egyszerű bagett recept pedig itt!
A bagettről jutott eszembe: alább egy kis franszia nyelvlecke, a la Flight of the Conchords.
- brownie: helyesen „bráuni”, minden más hiábavaló. Long live the bráuni! (igaz, Tomi?)
- bruschetta: Imádjuk? Igen, akkor viszont ejtsük ki helyesen: „bruszketta”, nem brusetta és brucsetta.
- chutney: Ezzel van a legkönnyebb dolgunk, ugyanis annyira elterjedt már a nyelvhasználatban, hogy a fonetikus leírása lett a magyar megfelelője. Vagyis írjuk és ejtsük csak egyszerűen csatninak, és főzzünk csak bátran: mangósat, sárgabarackosat vagy akár céklásat.
- ciabatta: egyik kedvenc kenyérfélém, kár, hogy olyan kevés helyen lehet jót kapni. Ahol igen, ott kérje mindenki „csabatta”-ként, és ne csibattaként.
- cordon bleu: Ó igen, az elírások non plus ultrája. Helyesen „kordon blő” és nem gordon blő, punktum. Miért? Csak. Mert a kék szalag nem két salak, és Hippolit sem Hippodrom.
- crème brûlée: Amelie kedvence volt, ha valaki még emlékszik rá. Helyesen „kreem brülé” vagy ha úgy tetszik „kreem karamel”.
- csokoládé mousse (vagy mousse au chocolat): Helyesen „csoki mussz”, vagy mussz ó sokolá. Nem „csoki máuz”, ahogy azt „Miki máuz” mintájára képzelnénk.
- cupcake: valamikor a Szex és New York őrülettel került be a magyar köztudatba, mint egy olyan muffin, amit agyondíszítettek. Helyesen ejtve „kápkék”.
- focaccia: már megint egy olasz péktermék. Helyesen „fokaccsa”, a többit hagyjuk is.
- gnocchi: Helyesen nyokki, és nem noccsi, esetleg nócsi. Mint a legtöbb olasz étel, ez is gyakran próbára teszi sokat gyötört magyar nyelvünk.
- grapefruit: Sosem értettem, az emberek többsége a szó első (nehezebbik) felét helyesen ejti („grép”), és a végén elakad. Helyesen ugyanis „grépfrút”, és nem grépfrujit.
- muffin: Ezrek keresnek rá a receptjére naponta, sokan mafinként. Leírva hibás, kiejtve már majdnem jó. Helyesen: „máfin” (leszorított á-val).
- paella: abszolút kedvencem, nem is értem, miért nem írtam még róla a blogon. (ezt most fel is írom). Amúgy helyesen „páejja”, ahogy a tortilla is tortijja, Mallorcáról (Majjorka) nem is beszélve.
- pizza: helyesen piddza, esetleg picca. De semmiképp sem pizza. Hiába, ezzel még a saját családomban is megküzdöttem. Pedig a pizza a világ egyik legjobb dolga, megérdemli, hogy jól ejtsék a nevét.
- sorbet: helyesen „szorbé” és nem szorbet. Hagyjuk szépen azt a „t” betűt elmenni, nem kell nekünk.
- tiramisú: helyesen tiramiszú. Hiába a receptgyűjtő weboldalak és családi ünnepségek nagy kedvence, sokan csak tiramisunak ejtik, s-el.
- worchestershire-szósz: A végére egy igazi klasszikus maradt, a hamburger-húsok elmaradhatatlan összetevője, amit mi egy húszárvágással kereszteltünk át Vörcseszter-szósszá, akárcsak anno Sue Ellen Ewingot Szamantává. Pedig helyesen „vúszter”-szósz, esetleg „wúsztersir”-szósz. Pont.
A felsorolást vég nélkül folytathatnánk, kezünkben mondjuk Julia Child vagy Giorgio Locatelli szakácskönyvével, de ez csak amolyan TOPlisztes kivonat, a személyes emlékekkel, nem egy Országh-féle nagyszótár. Ha bárkiben hiány maradt, nyugodtan írja meg kommentben, mailben, vagy csak tolja ki a facebookra.