Azt hiszem, ma délelőtt sikerült visszamennem az időben. Az egész még tegnap kezdődött azzal, hogy a háziorvos kiírt betegszabira, én meg nyugodt lelkiismerettel baktattam haza a táppénzes cetlivel a szakadó hóesésben. A papír is igazolja, hogy nekem kérem most pihennem kell, még legalább 2 napig, semmi megerőltetés, iskola / iroda szóba sem jöhet. Milyen rég volt ilyen: későn kelhetek, egész nap pizsamában flangálhatok, ráadásul egyedül, felügyelet nélkül. Mint régen: mikor a szülők az irodában voltak, a nővérem az iskolában, én meg otthon tévézhettem orrvérzésig. Vagy a Nagyinál, akivel rabló römiztünk, miközben a Sat1-en futó helyi Mónika-showt hallgattuk, a kinti óvodából beszűrődő gyerekzsivajjal vegyítve. Nagyi már nincs velem, de a lakása és az udvarban lévő óvoda még igen, így a duplán csukott ablakon is áthallom Pistike és társai örömét, ahogy reggel 9-kor hangos szóval nekiállnak „eltakarítani”az éjszaka leesett havat. Csak délig vannak rideg tartásban, utána fél 3-ig ebéd és csendes pihenő, szerencsémre. A retrográd hangulatot tovább fokozom azzal, hogy a 80-as évek VHS-korszakának legjobb filmjeit nézem újra, persze már a youtube-on, de kizárólag magyar szinkronnal: Túl a csúcson csücsörítő Stallonéval, és az Éjszakai rohanás de Niroval, no meg Alonso Mosley FBI-ügynökkel. Mindkét film megunhatatlan, és nem csak amolyan Bud Spencer – Terence Hill nosztalgiából. Retro délelőtthöz pedig retro kaja dukál: úgyhogy maradék erőmből lencsefőzeléket készítettem benne főtt debrecenivel, szigorúan Nagyi retro tányérjában tálalva (sponsored by Pécsi Porcelángyár) akkora evőkanállal, amit gyerekként még merőkanálnak néztem. Mondjuk a főzeléket kicsit megvariáltam, rántással nem élünk, gyömbérrel és curryvel annál inkább.
Hozzávalók:
- 25 deka száraz lencse (előre beáztatva)
- 1 fej hagyma
- 1 szál kisebb sárgarépa, ½ fehérrépa
- kb. ½ liter alaplé (én a tegnapi húslevesből mertem át)
- 2 dl tejföl
- 2 ek olívaolaj
- kb. 1 ek ecet
- Fűszerek: 1 ek barnacukor, 1 tk reszelt gyömbér, 2 tk currypor, ½ tk chilipor, babérlevél
A lencsét én még előző este beáztattam hideg vízbe (igen, tudtam előre, hogy ezt fogom kívánni), de nem muszáj megtenni ezt a lépést, bár így áztatással lényegesen rövidül a főzési idő. Először is olajon megfonnyasztjuk az apróra vágott hagymát, majd rádobjuk a szintén apró kockákra vágott répát, a reszelt gyömbért, a fűszereket, és pár percig együtt dinszteljük. Utána jöhet bele a lemosott és lecsepegtetett lencse, majd az egészet felöntjük annyi alaplével, hogy az egészet egy ujjnyira ellepje, végül utánadobjuk a feltétnek szánt debrecenit. Fedő alatt kb. 20-25 percig pároljuk, és ha közben az összes folyadékot felszívta volna a lencse, akkor még finoman utántöltünk. (Ha nem áztattuk be előre a lencsét, akkor egész biztosan kell is még víz). Ha a lencse megpuhult, akkor egy jó merőkanálnyit kiveszünk belőle, egy külön tálban elkeverjük a tejföllel és botmixerrel krémesre pürésítjük, majd állandó kavargatás mellett visszaöntjük a többihez, ezzel be is sűrítettük a főzelékünket. Egyet rottyantunk az egészen, és már suhanhatunk is vissza azokba az időkbe, amikor még minden jobb volt, nem volt felelősségünk sem mobiltelefonunk, a gonosz elnyeri méltó büntetését, Sly pedig egyszemfia barátságát.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: