TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja

Kiskifli, nagykifli…

Barca vagy Real? Sör vagy bor? Ketchup vagy mustár? Lépcső vagy lift? Felvegyem vagy hadd sírjon? Federer vagy Nadal? Meki vagy Burger King? Húszas vagy harmincas? Savas vagy mentes? Kávé vagy tea? Hason vagy háton? Jössz vagy menjek? Kemény vagy lágy? Körte vagy szilva? Szőke vagy barna? Most, vagy ráér azonnal? Itt eszi, elviszi? Hamburger vagy hot-dog? Hagymával vagy anélkül? Korsó vagy pohár? Fehér vagy vörös, netán rozé? Csillag vagy fecske? Ma fürdessünk vagy holnap? Eldöntendő kérdések sorozata, amelyekkel életünk során nap mint nap találkozunk és amikre mindig, minden helyzetben tudnunk kéne a patent választ. Ami persze nem mindig egyszerű, na nem a Barcára és a korsóra gondolok. Hanem például arra, hogy kifli legyen vagy zsemle? Én mindig is azt gondoltam, hogy a kiflinek nincs létjogosultsága, mert a kifli a pékáruk evolúciós zsákutcája, ami kihalásra van ítélve. Mert nincs semmi, ami mellette szólna (a zsemle ellenében): nehéz felvágni, nehéz megvajazni, nehéz beleerőltetni egy szelet párizsit és nehéz becsomagolni. Talán egyedül megenni könnyű, ha már odáig eljut az ember. De hát mindenkinek más tetszik és ez a sokszínűség teszi olyan gyönyörűvé az életet. Így amikor rájöttem, hogy a feleségem hardcore kiflipárti, nem maradt más választásom, mint megbarátkozni ezzel az értelmetlen péktermékkel.” Know your enemy” (ismerd meg az ellenfeled) – gondoltam magamban, mi sem egyszerűbb, megsütöm, hátha jóban leszünk. És így is lett: az alábbi rém egyszerű kifli receptet a Nők Lapja Konyha Desszert különszámából vettem, ami egyébként (félszakmai szemmel) az egyik legbelevalóbb és legklasszabb gasztro magazin, amivel az elmúlt időszakban találkoztam.

Hogy nehéz volt-e lefotózni anélkül, hogy ráfolyjon a nyálam? Igen.

Hogy nehéz volt-e lefotózni anélkül, hogy ráfolyjon a nyálam? Igen.

Hozzávalók 8 db vajas kiflihez:

  • 30 deka liszt: nálam 20 deka búzaliszt és 10 deka teljes kiőrlésű lisztből készült
  • 5 deka vaj
  • 2 dl langyos tej
  • 4 gramm (fél csomag) száraz élesztő
  • 2 tk só
  • 1 tojássárgája a kenéshez
A csendéletes kompozíciókon még biztosan dolgoznom kell.

A csendéletes kompozíciókon még biztosan dolgoznom kell.

  1. A lisztet kimérjük, tálba öntjük, beleszórjuk a sót és az élesztőt, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat és a langyos tejet.
  2. Kézzel (vagy aki menőzne, dagasztógéppel) készre dagasztjuk, akkor vagyunk jók, ha a tészta már teljesen elválik az edény falától, illetve a munkapulttól. 5-10 perc alatt kézzel is bőven elérjük ezt az állagot.
  3. A kelt tésztát letakarva melegebb helyen kb. másfél óra alatt a duplájára kelesztjük.
  4. Ha már megkelt, lisztezett felületen kb. fél centi vékonyra nyújtjuk a tésztát, lehetőség szerint egy kört formálva. Ugyanis ha megvagyunk, ezt a kört kell egy éles késsel 8 egyforma cikkelyre vágnunk.
  5. A cikkelyeket a vastag (széles) végétől kezdve feltekerjük egészen a csúcsáig, és úgy helyezzük egy sütőlappal kibélelt tepsibe, hogy ez a csúcsa legyen alul.
  6. A végeredmény, 8 db fél (negyed?)hold alakú tésztatekercs, ami már magában hordozza egy későbbi kifli alapvető ismertető jegyeit.
  7. A sütőlapon újabb fél órát pihentetjük (kelesztjük) a tésztát, ez alatt előmelegítjük a sütőt 180 fokra.
  8. Utolsó lépésként egy tojássárgájával alaposan bekenjük a kifliket, hogy a sülés alatt ne legyenek sápadtak és a fotón is jól mutassanak.
  9. A kiflik kb. 20 perc alatt sülnek látványosan szépre-készre, és a jó hír az, hogy a répatortával ellentétben őket már nem kell pihentetni. Sőt. Hideg vajjal és házi baracklekvárral olyan reggelivel lephetjük meg a kedvesünket, hogy könny szökik a szemébe. Érdemes kipróbálni. Azóta én is a kiflikkel vagyok.
Címkék:

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!