Valahogy úgy vagyok ezzek a bloggal, mint az emberek nagy része (s ebbe én is beletartozom) a facebookkal. Csak a szépet, csak az irigylésre méltót posztoljuk magunkról: ha elutaztunk Párizsba, nyomunk egy selfiet a Sacre Coeur tetejéről; ha összeházasodunk, azonnal lecseréljük a házibuliban lőtt félhomályos profilképünket az esküvői öltönyös.megkomponáltra, háttérben a teljes pesti panorámával. Ha gyerekünk születik, büszkén mutogatjuk a népnek, ha épp pislogott egyet, vagy kimondta azt, hogy awuah. Kaját is többnyire csak akkor fotózunk és töltünk fel az idővonalunkra, ha valami menő étteremben jártunk és egy nagyon snájdig kaját tett le elénk a pincér, de akkor annál vadabbul. Bezzeg, ha főtt virslit vacsorázunk, egy fröccsentés ketchuppal és egy félreszelt kenyérrel, azzal senki sem menőzik a közösségi fórumokon. Nézzétek, ma sajtos tésztát vacsorázom, hát ki a császár? A blogra is mindig csak a szép és kipróbált receptek kerültek eddig, s csak ritkán az aznapi vacsora, aminek receptjét a hűtő tartalma írta. Pedig sokszor van ilyen, de milyen sokszor. Tervezett főzés csak a hétvégéken zajlik, gyerek óta az is picit döcögősebben, de nem panaszkodom, mert hát ahogy egy barátom fogalmazott ma, azért nem cserélném le ezt a gyereket még egy jobb bicikliért sem. Szóval úgy döntöttem felhagyok a tudatos receptírással, hiszen gyakran a leggyorsabban összeimprovizált ebédjeink és vacsoráink a legfinomabbak, miért ne osztanám akkor meg Veletek. De persze annyira most is hiú voltam, hogy az alábbi, valóban 20 perc alatt összedobható kapros harcsát megpróbáltam vállalhatóan befotózni.
Hozzávalók:
- 2 szelet harcsafilé
- 2 ek olívaolaj
- 2 dl tejszín
- 1 dl fehérbor
- ½ fej vöröshagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- fél citrom leve
- 1 csokor kapor
- 20 deka szélesmetélt (spenótos vagy algás)
- fűszerek: só, bors, ½ kk cukor, 1 kk kurkuma, 1 kk pirospaprika
Egy serpenyőben olajat hevítünk és picit megdinszteljük rajta az apróra vágott hagymát. Majd jöhet bele a 2-3 centisre kockákra aprított harcsafilé.1-2 perc pirítás után felöntjük egy kevés borral, és ha az elfőtt, hozzáadjuk a felaprított fokhagymát és a fűszereket a kapor kivételével (a kurkuma és a pirospaprika elhagyható, én szeretem, ha nem sápadt a tejszínes mártás). A halfilének nem kell sok idő, fedő alatt 6-8 perc alatt megpuhul, és akkor hozzáadhatjuk a tejszínt. Ezután az egészen egyet rottyantunk, hozzáadjuk a felaprított kaprot és ha kell, utóízesítjük még egy kevés citromlével.
Ez a fajta étel szerintem szélesmetélttel (tagliatelle) a legfinomabb, és ha az algás (mint az én esetemben) vagy spenótos, akkor még szépen is mutat a harcsa alatt. Nem viccelek: 20 perc alatt tökéletes vacsorát készíthetünk magunknak, és mindenkinek, akit még méltónak tartunk rá.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: