Mióta tudom, hogy a tonhal populációt világszerte a kipusztulás fenyegeti, lelkiismereti okokból leálltam a fogyasztásukkal. Tudom, ez is amolyan urbanizált-értelmiségi csendes ellenállás, mint az, hogy 3 hete nem olvasom a kiherélt Origót. Attól nem marad több hal a tenger vizeiben, ha nem veszek negyedévente egy 190 grammos tonhalkonzervet és nem lesz rosszabb a magyar-dojcse telekomnak, ha töröltem őket a gépemről. De hiszek a kis lokális lépteim globális hatásában , már minden üveget elviszek a két utcával odébb lévő üveggyűjtőbe, sőt elhatároztam, hogy mostantól a fáradt olajat is gyűjteni fogom, mégha 3 havonta sütök is csak olajban.
Na de visszatérve a tonhalra, kb. 2 éve nem ettem tonhalat, leragadtam a norvég tenyésztett lazacnál és a magyar pisztrángnál, harcsánál. Aztán ahogy azon törtem a fejem, hogy hogyan lehetne egy focimeccs szünetében összerakni egy teljes értékű vacsorát beugrott a tonhal konzerv, és a belőle készíthető tonhalas tészta, amiből ugyan csak egyszer ettem igazán jót, de a tökéletesen egyszerű és harmonikus íze a nyelvem alá égett. Tonhal összepürésítve tejföllel, vajjal, olívolajjal, citromlével, mustárral, kaporral, az egész elkeverve valami rövid tésztával és a végén megszórva aprított újhagymával. Az ember annyira hamar összedobja, hogy el is felejti, hogy egyáltalán a konyhában volt. Mint az öreg papa a kuplerájban: „Elnézést, hol lehet itt bujálkodni?” – mire a madam: „De papa, maga már régen túl van rajta!” – „Igen? Akkor fizetni szeretnék!”
Hozzávalók:
1 konzerv tonhalfilé / 4 ek tejföl / fél dl olívaolaj / 1 ek vaj / 1 citrom leve / 1-1 kk sima és dijoni mustár / 2 kk cukor / só+bors / friss kapor vagy petrezselyem / újhagyma
A tonhalat lecsepegtetjük és a többi hozzávalóval együtt (a hagyma kivételével) robotgépben összepürésítjük majd a frissen megfőtt fusillire dobjuk és jó alaposan elkeverjük. Megszórjuk aprított újhagymával, ha úgy érezzük, meglocsolhatjuk még egy kis citromlével, és már szaladhatunk is vissza a tévé elé, nehogy lemaradjuk arról a történelmi pillanatról, amikor a címvédő száját úgy elkenik, hogy már a második forduló után repülhetnének is haza.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: