<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja</provider_name><provider_url>https://topliszt.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Liszt Olivér</author_name><author_url>https://topliszt.cafeblog.hu/author/liszt_oliver/</author_url><title>Céklakrém – a kenyérre kenhető Barbiekellék</title><html>&lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A céklakrémet nem a külalakjáért szeretjük. Elsőre úgy néz ki, mintha robotgépbe dobtunk volna egy Barbie autót egy gombóc vaníliafagyival. Ki az aki ilyen plasztik színű valamit gondolkodás nélkül a kenyerére kenne? Azt hiszen ez az a kaja, amit egy családi pikniken a megjelentek fele undorral elkerülne, és csak a reformkonyhán edződött nőnemű rokonok mernének a pirítósuk sarkára kanalazni. Vagyis ha széles körű elismerést akarunk a közösbe bedobott kencénkkel, akkor inkább maradjunk a &lt;a href=&quot;http://topliszt.blog.hu/2011/08/30/sult_paprikas_padlizsankrem&quot;&gt;padlizsánkrémnél&lt;/a&gt; vagy egy jó kis tatár bifszteknél. A céklakrém az „érdekes” arcú lányok kategóriájába tartozik: elsőre biztos nem szeretsz bele, és nem fog csorogni tőle a nyálad. De aztán egykét találkozó és a véleményed lassan megváltozik, kezded szépnek és viccesnek látni. A céklakrémbe sem fogsz első harapásra beleszeretni, de ha már vetted a bátorságot és megettél egy fél szelet kenyérrel, másként gondolkodsz majd róla, s az is lehet, hogy a következő pirítóst is megkened vele. Aki elég bevállalós egy próbához, az alábbiakat szerezze be:&lt;/p&gt;
&lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;img alt=&quot;&quot; src=&quot;https://topliszt.cafeblog.hu/files/2011/11/ceklakrem_jo.jpg&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;Hozzávalók:&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;

&lt;ul&gt;
	&lt;li style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;3 db cékla&lt;/li&gt;
	&lt;li style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;1 ek reszelt torma&lt;/li&gt;
	&lt;li style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;2 ek olívaolaj&lt;/li&gt;
	&lt;li style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;1 ek méz&lt;/li&gt;
	&lt;li style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;2 ek tejföl&lt;/li&gt;
	&lt;li style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&amp;frac12; citrom leve&lt;/li&gt;
	&lt;li style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Fűszerek: só, bors, fél tk köménymag, friss kapor&lt;/li&gt;
&lt;/ul&gt;
&lt;p class=&quot;MsoNormal&quot; style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A céklát megpucolom, edénybe dobom és leöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi, majd lefedve kb. egy óra alatt puhára főzöm. (Lehetne főzés után is meghámozni a céklát, de kinek van kedve egy tűzforró lila gumóhoz hozzáérni). A céklákat apróbb darabokra vágva egy robotgépbe dobom, ráöntöm a többi hozzávalót a friss kapor kivételével majd szépen krémes állagúra pürésítem. Ezután pár órára a hűtőbe teszem, hogy kellően összeérjenek az ízek. A hideg, tormás, édes, föld ízű céklakrém barna kenyérrel és sós sajttal (mondjuk kéksajttal) a legjobb. No meg persze kaporral: ha ebből nincs otthon frissen, akkor inkább bele se kezdjünk. Vagy már későn szólok?&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>