<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>TOPliszt - Liszt Olivér konyhablogja</provider_name><provider_url>https://topliszt.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Liszt Olivér</author_name><author_url>https://topliszt.cafeblog.hu/author/liszt_oliver/</author_url><title>Szünidei matiné: kompakt lencsefőzelék VHS-klasszikusokkal</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Azt hiszem, ma délelőtt sikerült visszamennem az időben. Az egész még tegnap kezdődött azzal, hogy a háziorvos kiírt betegszabira, én meg nyugodt lelkiismerettel baktattam haza a táppénzes cetlivel a szakadó hóesésben. A papír is igazolja, hogy nekem kérem most pihennem kell, még legalább 2 napig, semmi megerőltetés, iskola / iroda szóba sem jöhet. Milyen rég volt ilyen: későn kelhetek, egész nap pizsamában flangálhatok, ráadásul egyedül, felügyelet nélkül. Mint régen: mikor a szülők az irodában voltak, a nővérem az iskolában, én meg otthon tévézhettem orrvérzésig. Vagy a Nagyinál, akivel rabló römiztünk, miközben a Sat1-en futó helyi Mónika-showt hallgattuk, a kinti óvodából beszűrődő gyerekzsivajjal vegyítve. Nagyi már nincs velem, de a lakása és az udvarban lévő óvoda még igen, így a duplán csukott ablakon is áthallom Pistike és társai örömét, ahogy reggel 9-kor hangos szóval nekiállnak „eltakarítani&quot;az éjszaka leesett havat. Csak délig vannak rideg tartásban, utána fél 3-ig ebéd és csendes pihenő, szerencsémre. A retrográd hangulatot tovább fokozom azzal, hogy a 80-as évek VHS-korszakának legjobb filmjeit nézem újra, persze már a youtube-on, de kizárólag magyar szinkronnal: &lt;a href=&quot;http://www.youtube.com/watch?v=lnFKk4yOrqg&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;&lt;strong&gt;Túl a csúcson&lt;/strong&gt;&lt;/a&gt; csücsörítő Stallonéval, és az &lt;a href=&quot;http://www.youtube.com/watch?v=k201f_wYv4o&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;&lt;strong&gt;Éjszakai rohanás&lt;/strong&gt;&lt;/a&gt; de Niroval, no meg &lt;a href=&quot;http://www.youtube.com/watch?v=Xlj9wg9q6f8&quot; target=&quot;_blank&quot;&gt;Alonso Mosley&lt;/a&gt; FBI-ügynökkel. Mindkét film megunhatatlan, és nem csak amolyan Bud Spencer – Terence Hill nosztalgiából. Retro délelőtthöz pedig retro kaja dukál: úgyhogy maradék erőmből&lt;strong&gt; lencsefőzeléket készítettem benne főtt debrecenivel,&lt;/strong&gt; szigorúan Nagyi retro tányérjában tálalva (sponsored by Pécsi Porcelángyár) akkora evőkanállal, amit gyerekként még merőkanálnak néztem. Mondjuk a főzeléket kicsit megvariáltam, rántással nem élünk, gyömbérrel és curryvel annál inkább.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;img class=&quot;imgnotext&quot; alt=&quot;lencsefőzelék_1.jpg&quot; src=&quot;https://topliszt.cafeblog.hu/files/2013/03/lencsefőzelék_1.jpg&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;strong&gt;Hozzávalók:&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;

&lt;ul style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;
	&lt;li&gt;25 deka száraz lencse (előre beáztatva)&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;1 fej hagyma&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;1 szál kisebb sárgarépa, ½ fehérrépa&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;kb. ½ liter alaplé (én a tegnapi húslevesből mertem át)&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;2 dl tejföl&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;2 ek olívaolaj&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;kb. 1 ek ecet&lt;/li&gt;
	&lt;li&gt;&lt;strong&gt;Fűszerek:&lt;/strong&gt; 1 ek barnacukor, 1 tk reszelt gyömbér, 2 tk currypor, ½ tk chilipor, babérlevél&lt;/li&gt;
&lt;/ul&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A lencsét én még előző este beáztattam hideg vízbe (igen, tudtam előre, hogy ezt fogom kívánni), de nem muszáj megtenni ezt a lépést, bár így áztatással lényegesen rövidül a főzési idő. Először is olajon megfonnyasztjuk az apróra vágott hagymát, majd rádobjuk a szintén apró kockákra vágott répát, a reszelt gyömbért, a fűszereket, és pár percig együtt dinszteljük. Utána jöhet bele a lemosott és lecsepegtetett lencse, majd az egészet felöntjük annyi alaplével, hogy az egészet egy ujjnyira ellepje, végül utánadobjuk a feltétnek szánt debrecenit. Fedő alatt kb. 20-25 percig pároljuk, és ha közben az összes folyadékot felszívta volna a lencse, akkor még finoman utántöltünk. (Ha nem áztattuk be előre a lencsét, akkor egész biztosan kell is még víz). Ha a lencse megpuhult, akkor egy jó merőkanálnyit kiveszünk belőle, egy külön tálban elkeverjük a tejföllel és botmixerrel krémesre pürésítjük, majd állandó kavargatás mellett visszaöntjük a többihez, ezzel be is sűrítettük a főzelékünket. Egyet rottyantunk az egészen, és már suhanhatunk is vissza azokba az időkbe, amikor még minden jobb volt, nem volt felelősségünk sem mobiltelefonunk, a gonosz elnyeri méltó büntetését, Sly pedig egyszemfia barátságát.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;a title=&quot;4Aqxf3 on Make A Gif, Animated Gifs&quot; href=&quot;http://makeagif.com/4Aqxf3&quot;&gt;&lt;img alt=&quot;4Aqxf3 on Make A Gif, Animated Gifs&quot; src=&quot;https://topliszt.cafeblog.hu/files/2013/03/4Aqxf3.gif&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;

&lt;div style=&quot;font-size: 11px&quot;&gt;És hogy mire képes egy csapatnyi óvodás (+ pár galamb) 3 óra alatt...&lt;/div&gt;</html><type>rich</type></oembed>