Egy ismerősöm ismerőse, aki számomra persze teljesen ismeretlen, osztotta meg velem az alábbi történetet, még a hatvanas évekből, egy messzi-messzi galaxisról. Fogadjátok szeretettel:
„Asszem, ma már nem megyünk sehova – minden erőmet összeszedtem, hogy ez a mondat elhagyhassa a számat. Négyen fetrengünk a szobában, ki a kanapén, ki az ágyon küszködik a démonokkal. Ég az arcom, alig bírom nyitva tartani a szemem, de ha lecsukom még rosszabb lesz. Jönnek a dementorok és nincs elég varázserőm, hogy távol tartsam őket. A szívemet akarják, ami kétszázzal ver, és nem a mellkasomban, hanem a szemem előtt. Akárcsak a többi belsőszervem, amik elhagyták testemet, és most az orrom előtt táncolnak: a tüdőm, a vesém, és mindenem két részre szakadt. Ha lehunyom a szemem, csak mélyebbre merülök e pszichoszomatikus rémálomban, így a megmaradt tudatomnak jelzem, ne engedje őket lecsukni.
Pedig minden olyan ártatlanul kezdődött. Régi tervünk volt, hogy egy napsütötte délutánon összegyűlünk nálunk, társasozunk, és mint a baráti kör értő gasztrobloggere, sütök egy kis vicces sütit. Gondolván, milyen vicces lesz majd besütizve Civilizations-özni, tudatmódosultan biztos más stratégiával fogunk majd játszani, s talán még én is nyerhetek. Ami a receptet illeti, úgy döntöttem biztosra megyek, és sütök egy korrekt kis browniet, amibe majd elhintek kb. 2 gramm szárított szendvicset, amit a barátom hozott. Maga az elkészítés nem igényel extra előkészületeket: a szárított szendvicset késsel alaposan felaprítjuk, mintha csak zöldfűszer lenne. A browniehoz szükséges vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, és beleszórjuk a felaprított szendvics felét. Alacsony lángon egy, max. 2 percig kevergetjük, amíg a vaj habozni és illatozni nem kezd. Ekkor levesszük a tűzről, félretesszük, majd picit kihűlve a keverőtálba öntjük a többi hozzávalóhoz. Miután a brownie tésztája összeállt, beleborítjuk a vágódeszkán maradt szendvicsport és egy spatulával elkeverjük benne. Ezután a tésztát egy kivajazott (vagy sütőpapírral kibélelt) sütőformába tesszük, és 180 fokon légkeverve 30-35 perc alatt készre sütjük. (A recept részletes leírását ITT, a brownie receptnél találjátok).
A sütőből kivéve közepesen vastag szeleteket vágtunk, és széles mosollyal nekikezdtünk, miközben (még csak egymással) harcoltunk a társas csatamezőn. Eltelt egy óra, de semmi hatás, így nyugodt szívvel söröztünk tovább. És ekkor elkövettük az első komoly hibát: újra szeltünk egy keveset a sütiből. Úgy tűnt, nem hat a szendvics, a brownie pedig igazán ízletes volt, alig érezhető herbál-mellékízzel. Aztán kb. 1,5-2 óra múlva elkezdődött: arcunkra kiült a görcsös vigyor, fejünk lüktetni kezdett és egyre homályosabb lett a játék stratégia. Honnan jövünk, mik vagyunk, hová megyünk? – egyszerre minden megkérdőjeleződött. Cigiszünet a gangon, immáron sör nélkül, ásványvízzel, sok-sok ásványvízzel. A szünet után aztán megtört a morál, tudatunk megolvadt a vajjal együtt és éreztük, ezt a játékot már nem fogjuk befejezni: volt, aki megállás nélkül vihogott, volt aki csak a fejét fogta. Nem baj, dőljünk le egy órára, aztán majd megyünk a beígért koncertre. Eltelt egy óra, majd még egy, de nem mozdultunk, és a vihogás is abbamaradt. Megéheztünk. Hiába két gramm szendviccsel nem lehet jóllakni. A társaság két legerősebbje kifáradt a konyhába és vad melegszendó készítésbe kezdett. Csak legyen már vége valahogy, a tudatunk erősebb mindenféle tudatmódosító szendvicsnél. A koncertről már lemondtunk, a kérdés a túlélésről szólt, vártuk a másnapot, mint zsidók a messiást. Csak ne hunyjuk le a szemünket. Nem hunytuk. Pár óra passzív fetrengés után tudatunk győzedelmeskedett, a többieknek taxit hívtunk, és amíg megjött, próbáltuk átgondolni, hol rontottunk. 1. Túl sok szendvicset tettünk a brownieba? 2. Vagy csak túl vastag szeleteket vágtunk? 3. Vagy lehet, hogy várnunk kellett volna még a 2. szelet előtt? Egy biztos: a vicces sütit komolyan kell venni, különben a vígjátékból szatíra, a szatírából tragikomédia, abból pedig komoly, egyszemélyes pszichodráma is válhat.”
Tanulságos történet volt, csak azt nem értem, hogy egy szendvicset hogyan lehet vajban megpárolni, de ezt talán már sosem tudom meg, egy újabb misztérium, ami elúszik a galaktikus ködben. (Ha szereted a kevésbé drámai hangvételű recepteket is, gyere a Facebookra is!)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: