Biztos nem meglepő, ha azt mondom, hogy én sem voltam mindig olyan félművelt gasztrosznob, mint most. Sokáig teljesen jól megvoltam a magam kis világában, amelyben a rizottó egyenlő volt a rizibizivel és ahol a pizzaszósz dinsztelt hagymával készült. Sőt, 30 évet nyugodtan leéltem anélkül, hogy tudtam volna például a mille feuille vagy a macaron létezéséről. És legalább 20 éves koromig az édesburgonyáról sem hallottam soha, senkitől. Így amikor az Amerikában (New York) élő nagyvilági unokatestvéreim jó 10 évvel ezelőtt hazalátogattak, és megkérdezték tőlem, hogy hol lehet Pesten édesburgonyát venni, akkor egyszerűen körberöhögtem őket. Hippodrom! Mi az, hogy édesburgonya? Miért nem vesztek sima krumplit, most mit jöttök itt rögtön az amerikás bullshittel, hogy nektek szvítpotéjtó kell? Akkor épp november vége volt, ők pedig meghívtak a pesti lakásukba megünnepelni a thanksgivinget, ahol a tradicionális pulykavacsorához édeskrumpliból készítették (volna) a krumplipürét (sweet potato casserole). A vacsi így is finom volt, ők pedig hiába magyarázták a családomnak, hogy az édeskrumpli tényleg édes, és egyáltalán nem úgy néz ki, mint az a rózsakrumpli, amit most épp eszünk. Bezzeg, ha most kérdeznék, kapásból 3 helyre tudnám küldeni őket jó kis batátáért: a nagycsarnokban majd mindig kapni (kb. 1000 Ft / kg), a Culinarisban is, igaz ott még drágább, és az ALDI-ban is sokszor árulnak batátát (700 Ft / kg). Hogy a magyar batáta fővárosáról, Ásotthalomról már ne is beszéljünk. És az édeskrumpli kedvenc alapanyagom azóta is a konyhában: gyönyörű színe van, természetes édessége, hamar megfő (vagy sül), könnyen pürésíthető, és rengeteg ízzel kombinálható. Legutóbb pl. édeskrumplis-fetás quesadillát csináltam belőle (még nincs fent a blogon, de a linken az eredeti recept), most pedig, hogy beköszöntött az ősz, ezzel a kókusztejes édesburgonya-krémlevessel nyitottam meg a krémleves szezont.

A hidegen sajtolt tökmagolaj nem csak jól mutat a tálalásnál, de szotyis ízével elképesztően passzol ehhez a leveshez)

Hozzávalók:

• 3 db édesburgonya (mérettől függően 70-80 deka) / 1 kisebb fej vöröshagyma (vagy egy fél szál póré) / kb. 8 dl zöldségalaplé / 2-3 dl kókusztej / fél dl olívaolaj
• Ízesítésnek: 1 gerezd fokhagyma / 1 kk reszelt gyömbér / chilipaprika (szárítva is jó) / 1 kk kurkuma / 1-2 kk barnacukor / ízlés szerint 1 ek lime (vagy citrom)lé / só
• Díszítésnek: pirított bagett / tökmagolaj (szezámmagolaj is zsír) és aki nagyon szereti, küldje meg egy fél csokor friss korianderzölddel is.

Ehhez a távol-keleti fűszerezésű édesburgonya krémleveshez ugyanúgy kétféleképpen hozzáfoghatunk, mintha sütőtökkrémlevest készítenénk. A batátát ugyanis félbevágva (héjastul) megsüthetjük előre a sütőben, de hámozva és felkockázva a levesben is puhára főzhetjük. Én most ez utóbbit választottam, csak mert de. Kezdésnek apróra vágtam egy kis fej hagymát, és olívaolajon megfuttattam. Hozzáadtam a reszelt gyömbért, a fokhagymát és a fűszereket (nagyon kevés őrölt csilit és kurkumát), és amint illatozni kezdtek (közvetlen az odaégés előtt) beledobtam a felkockázott édeskrumplikat. Majd felöntöttem annyi főzőlével (én a brokkoli főzőlevét használtam), amennyi épp ellepte, és kis lángon kb. 25 percig főztem. A batáta alapvetően hamar megfő (főleg ha kis kockákra vágjuk), vagyis nem egy karalábé típusú zöldség, inkább olyan mint a vöröslencse, ami szintén tökéletes alapanyaga egy krémlevesnek. Ha a krumpli puha, lehúzzuk a tűzről, előkapjuk a botmixert és pár rendezett mozdulattal széjjelpürésítjük a levest. Amit a végén 2 deci kókusztejjel krémesítünk úgy, hogy a kókusztejjel együtt még visszatesszük a tűzre egyet rottyanni. Az utóízesítés során a só, a chili, a cukor és a citrom (limelé) egyaránt legyen kéznél, mert ezeket variálva érhetjük el a számunkra ideális jin-jang ízharmóniát. Amerikanista-orientalista bejegyzésünket látták és olvasták, kérjük tartsanak velünk legközelebb is!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Mitől lesz sárgás-zöld a vöröslencse krémleves? Currys, gyömbéres sütőtök krémleves Karalábé krémleves – rázva, nem keverve The very best of újkrumpli: majonézes újkrumplisaláta Édeskömény krémleves füstölt pisztránggal, ahogy a nagymamám szereti

Nos hát, célom testet öltött: a brokkolinak vesznie kell! – morogta Stewie (a fenti videón 1:05-től), és gondolatban már elkezdte építeni azt az időjárásgépet, amivel egyszer és mindenkorra legyilkolja az ősi ellenséget, minden zöldségek őzöldségét, a nevében is csúf és látványában még annál is undorítóbb brokkolit. Szegény Stewie, intellektuális fölénye ellenére is még túl fiatal ahhoz, hogy meglássa a brokkoli jó oldalát. Ahogy a legtöbb gyerek számára, neki is a brokkoli testesíti meg a zöldségek iránti gyűlöletet (a spenót mellett). A brokkoli nemcsak zöld, de rusnya is; ha túlfőzik, az állaga a kelbimbóéhoz hasonlóan gusztustalan lesz, és ha nem fűszerezik, egyáltalán semmilyen íze nincs. Illetve de: a sima főtt brokkolinak az íze ugyanis maga a zöldségíz. Az ember szinte a szájában érzi a klorofillt és minden olyan elemet, amiről az iskolában tanult kémia órán. Tény: egy brokkoli láttán az embernek sosem fog megindulni a nyáltermelése, és egyáltalán semmi vonzó nincs benne. Se gyereknek, se felnőttnek, lehet az akár az amerikai elnök is. Idősebb George Bush ennek hangot is adott elnöksége idején, és kijelentette, hogy mivel ő már az Egyesült Államok elnöke, soha több nem fog brokkolit enni. Sőt, a legenda szerint a gyűlölt zöldséget még az Air Force One-ról is száműzte. Szegény brokkolinak ilyen szembeszél mellett nehéz dolga van, de ennek a bizalmatlanságnak is megvan az előnye. Akármikor csak brokkoli kerül a tányérra, már csak kellemes meglepetés érhet minket. És erre a brokkoli krémleves a legjobb példa.

Hozzávalók:

• kb. ½ kiló brokkoli (a vastag szárral van az egy kiló is)
• 2 szem nagyobb krumpli
• 1 kis fej hagyma
• 1 ek vaj, 1 ek olívaolaj
• kb. 1l víz (ha van alaplé, akkor nem kérdés, hogy ezt használjuk!)
• 1-1,5 dl tejszín
• Fűszerek: só, bors, szerecsendió, friss petrezselyem

1. A brokkoli kemény száras részét balkézbe fogva jobb kezünkben egy éles késsel levágjuk róla a felhasználni kívánt brokkolirózsákat, és alaposan leöblítjük őket. A zsengébb szárak is jöhetnek nyugodtan, de a keményebb részeket hagyjuk ki a krémlevesből, ezek egy zöldségalapléhez tökéletesek lesznek.
2. A vaj és olívaolaj keverékén megpároljuk az apróra vágott hagymát és hozzáadjuk a meghámozott és felkockázott krumplit. Ha a krumplit elég apróra vágtuk, akkor a krumplival együtt beletehetjük a jól átmosott brokkolivirágokat is.
3. Majd felöntjük annyi alaplével, hogy épp NE lepje el. Ugyanis a brokkoli megfőve és leturmixolva jelentős térfogat zsugorodáson megy keresztül, mi meg anyáznánk, hogy minek húztuk fel annyi vízzel / alaplével. Felöntés után fűszerezzük és lefedjük. Kb. 6-8 perc alatt puhára főnek a zöldségek.
4. Ekkor jöhet a szeretett botmixer, és a tűzről levéve krémesre pürésítjük. (Én mixelés előtt bele szoktam tenni a petrezselyem felét, mert imádom a frissen darált petrezselyemízt).
5. Végül visszatesszük a tűzre, felöntjük a tejszínnel és megvárjuk, míg újra felforr. Ha a leves már pöfékelni kezd, elzárhatjuk a gázt és beletehetjük a felaprított petrezselymet. (egyszer csináltam friss mentával is, nyáron úgyis elég korrekt.
6. Sütőben sült sajtos pirítóssal a legjobb, de sonkacsipsszel is elmegy. Így talán még az öreg Bush is bekanalazná.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Karalábé krémleves – rázva, nem keverve Itt a tavasz, dagad a… SPÁRGAAA! Itt a szüret szezon: Sörözzünk! Padlizsán No.2: joghurtos padlizsán Fekete teán gőzölt lazac fekete rizzsel

Irtózom a közhelyektől, és ahol lehet, harcolok ellenük, de bevallom, felszabadító érzés, ha nem kell mindig résen lennem, sőt, ha néha magam is elereszthetek egy közhelyszerű kijelentést. Ez most egy ilyen – közhelyeket nem csak nyomokban tartalmazó – bejegyzés lesz, a Nagyi Főztjéről. Igen, direkt Nagy Kezdőbetűkkel, hogy üljön az a közhely. (A kerülendő közhelyekről egyébként bővebben ITT és ITT!)
Nálunk ugyanis a „Nagyi Főztje” valóban fogalomnak számított, ez volt az origó, a családi zsinórmérték, amihez minden ételt viszonyítottunk. „Na, van olyan finom, mint a Nagyié?” – szegezte nekünk a kérdést Anyám, ha épp úgy érezte, ez a levese most különösen jól sikerült. Mert tudta jól, a Nagyi levesei gyakorlatilag verhetetlenek: a borsó- vagy gombalevesének ízét máig fel tudom idézni, pedig szerintem legalább 7-8 éve, hogy azzal kínálhatott engem. De nosztalgikus érzelmektől megszabadulva is mondhatom, hogy pl. az ő paradicsomleves + smarni menüsora örökre etalon marad. De Nagyi nemcsak a hétköznapi, suli utáni ebédmenüivel alkotott maradandót: ha jött az ünnep, jött az ünnepi nagyi kaja: töltött káposzta (füstölt csülökkel), töltött csirke, és az No.1 kedvenc vadas, zsemlegombóccal. Ez utóbbiért különösen felnézek rá: ha megkérdezte az unokákat, hogy mi legyen a vasárnapi ebéd, nekünk könnyű volt rávágni, hogy vadas zsemlegombóccal. Mert nem tudtuk, hogy ez neki egy fél nap piacozás után nettó egy nap álldogálást jelent a konyhában. Mondjuk egy teljes szombat délutánt, amikor megfőzte a marhát a zöldségekkel, és az egész vasárnap délelőttöt, amikor kifőzte a zsemlegombócot és elkészítette a vadas mártást. Merthogy Nagyinak nem volt ám akkoriban botmixere: a megfőtt zöldségeket húsdarálón passzírozta át, majd tette fel újra főni, hogy igazán pépes-krémes legyen az a mártás. Ez a nem mindegy. Aztán a 80. születésnapjára kapott egy botmixert a családtól. Majd 81 éves korában elment. Hozzá sem nyúlt a botmixerhez, ahogy azt a két pakli francia kártyát is szinte bontatlanul hagyta, amit méregdrágán vettem neki a pasziánszhoz, mert megérdemli. Csak az a szaros kártya már nem is papírból volt, hanem műanyagból: ha lerakott egy ászt a konyhaasztalra, akkor az az asztal finom lejtése miatt úgy siklott végig rajta, mint kés a vajon. (én szóltam, hogy lesznek közhelyek!)
Nagyi sok ingó- és egy fél ingatlansága mellett, a botmixere is rám maradt. Vadast csináltam már vele, de blogra nem fog felkerülni. Inkább maradok a krémleveseknél, amiket ő sose csinált, így ha jönne a kínos kérdés, hogy volt-e olyan finom , mint a Nagyié, hát csak megvonom a vállam. Ki tudja?

Karalábé krémleves füstölt sonkával – tribute to NAGYI

• 1 nagyobb karalábé
• 1 db krumpli
• ½ póréhagyma (vagy egy kisebb fej vöröshagyma)
• 1 ek vaj, 1 ek olívaolaj
• ½-1 dl fehérbor
• zöldségalaplé (fogalmam sincs mennyi, nem mértem)
• 2 dl tejszín
• pár szelet fekete erdei sonka
• Fűszerek: só, bors, friss petrezselyem

Az olívaolajat a vajjal felmelegítjük, erre dobjuk a felaprított hagymát majd pár perc dinsztelés után a felkockázott karalábét és a krumplit. Egy percig hagyjuk víz nélkül sercegni a zöldségeket majd felöntjük fehérborral. Amint a bor elfőtt, felöntjük annyi alaplével, hogy a zöldségeket teljesen ellepje, sózzuk-borsozzuk. Függően attól is, hogy mekkorára vágtuk őket, a zöldségek kb. fél óra alatt teljesen megpuhulnak. Ekkor jöhet a konyhapultok shakere, a 21. század passzírozója, a botmixer, melynek segítségével pépesre pürésítjük a levest. Ezután a tűzre visszatéve beleöntjük a tejszínt és jól elkeverjük. Megvárjuk, hogy egyet buggyanjon, ha kell még egyszer ízesítjük és elzárjuk a gázt. Jöhet a frissen aprított petrezselyem, és tálaláskor az egészen apró morzsákká szabdalt fekete erdei sonka. A sonka nyers-sós-füstössége kiválóan harmonizál a karalábé és a tejszín lágy-sós ízvilágával. Közhelyeknek vége.
Utóirat: Nagyi, hiányzol!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Édeskömény krémleves füstölt pisztránggal, ahogy a nagymamám szereti Mitől lesz sárgás-zöld a vöröslencse krémleves? Currys, gyömbéres sütőtök krémleves Strammer Max, a szász afrodiziákum Itt a tavasz, dagad a… SPÁRGAAA!

 Vagy ha nem is dagad, de legalábbis nő, mint a bolond, egy nap alatt akár 20 centit is. Mi ez, ha nem a tavasz előjele? Hát miben van még annyi életerő, hogy 20 centit nőjön egyetlen nap alatt? (Tudom, bennem is megfordult az altesti poénkodás lehetősége, de hát túl magas labda lenne). Bizony, van már spárga a piacon, ugyan még fél kiló 500 Ft, de lesz ez olcsóbb is májusban, és hát ne feledjük, hogy ezeket a vitaminrudakat egyesével húzzák ki a földből a dolgos kezek, így indokolt a „handmade” felár. És ha spárgát veszünk, akkor azt a kreativitást és sokoldalúságot is meg kell fizetnünk, amit ez a zöldség nyújthat. A spárga ugyanis a lehetőségek tárháza, ezért döntésképtelen szakácsoknak nem is ajánlom, mert hajnalban is forgolódni fognak az ágyban, éber pillanatuk első és utolsó gondolata a spárga körül forog majd, mindaddig, amíg ki nem találják, hogy mit készítsenek belőle. Felfújtat? Spárgatortát? Párolt spárgát hollandi mártással? Csőben sült spárgát? Netán egy klasszikus krémlevest? Ó igen, legyen spárgakrémleves, ha már amúgy is ennyire konfliktuskerülő vagyok. Sietnem kell, a spárga C-vitamin tartalma állítólag szedés után pár nap alatt hamar a felére csökken.

Hozzávalók:

• ½ kiló fehérspárga (a zsengébb zöld rügyeket vétek pürésíteni)
• 2 szál újhagyma
• 1 kisebb krumpli
• 1 nagyobb ek vaj
• ½ l tej
• kb. 3 dl zöldségalaplé
• 1 ek liszt, és 1 tojássárgája a sűrítéshez
• 1 ek sherry, de lehet akár 1 dl fehérbor is
• só, fehérbors, kapor, 1 tk barnacukor

Kezdjük ott, hogy a spárgát nem kell összevissza hámozgatni. Miután megmostuk őket, levágunk kb. 2 centit a spárgaszárak alsó végéből, mert ezek a részek a legfásabbak, ezeket iktatjuk. Ugyanígy a rügyes végénél is levágunk 2 centit, mert ez a legzsengébb rész, ezt kár szétbotmixerelni, ez lesz majd a krémleves betétje. A köztes részeket is felvágjuk két centis darabokra, és a lábosba dobjuk, amiben előtte már megolvasztottuk a vajat. A krumplit is apró kockákra vágjuk és a spárga után dobjuk az apróra vágott újhagymával együtt. A zöldségeket 1-2 percig a vajon pároljuk, amíg a vaj habozni nem kezd; ezután egy evőkanálnyi lisztet szórunk rá, csomómentesre keverjük, és szép lassan felöntjük pár dl alaplével, majd jó zsíros tejjel és fűszerezzük. 10-15 perc alatt bőven puhára főnek a zöldségek, ekkor leemeljük a lábost a tűzről, és egy botmixerrel krémesre pürésítjük. POZOR-POZOR: ha nem hámoztuk előzetesen a spárgát, akkor most az egész levest át kell szűrnünk egy jó nagy lyukú tésztaszűrőn, hogy az esetlegesen megmaradt fás szárrészektől megkíméljük a krémlevest. (Ezúton köszönöm az emlékeztetőt egy kedves olvasómnak, hiába, nem írhatok akármit következmények nélkül). A levest ezután sűríthetjük egy tojássárgájával, amitől szép színe lesz, vagy akár egy kis vajjal vagy tejszínnel. A lényeg, hogy ezt a sűrítőanyagot elég a végén belekevernünk, ilyenkor már csak keverjük el jól a levesben, ne főzzük tovább, mert dádá lesz. Azt közben majdnem elfelejtettem, hogy a spárgavégeket egy gyorsforralóban egy kevés vízben 3 perc alatt puhára blansírozzuk. Plusz szín végett egy kis apróra vágott kaporral szórtam meg, de éppen akkor sem történik semmi, ha ez a lépés elmarad. Mert a spárga úgy jó, ahogy van. Akárcsak egy frissen csapolt sör egy napsütötte teraszon.

(Aki még több inspirációra vágyik, további spárgareceptek itt!)

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

A brokkolinak vesznie kell! – vagy mégsem? Nem bírod a sütőtököt? Egyél sütőtök curry-t! Thai sárga curry csirkével: köszi Edison! Pad thai, Thaiföld hortobágyi palacsintája Boston krémes – házi vaníliakrémmel

 Elismerem, hogy a cím legalább akkora tévedés, mint egy kabrióra tetőcsomagtartót venni, de egyszerűen nem hagyhattam ki. Hisz a Nagyimnak annyi köze van ehhez a leveshez, mint nekem az atomütköztetéshez, mégis, ő jut eszembe mindig, valahányszor levest csinálok. Ugyanis a „Nagyi levesein” felnőni egyet jelentett az egészséges és kiegyensúlyozott gyerekkorral. Zöldborsóleves + palacsinta, paradicsomleves + smarni, gombaleves + túrós csusza, karalábéleves + rizskoch; Nagyi kedvenc suli utáni menüi úgy beleégtek az emlékezetembe, hogy akkor is sorolnám őket, ha hajnal ötkor ezzel ébresztenének. (Kemény megfogalmazás, de azért nem kell kipróbálni). Akárhogy is, az ő levesei utánozhatatlanok, és én nem is próbálkozom reprodukálni azokat az egyszerűnek tűnő, mégis tökéletes és állandó ízeket. Örülök, hogy legalább a vadas+zsemlegombócát sikerült már párszor megidéznem. Így inkább olyan levesekkel szoktam kísérletezni, amik esetében nem érhet az a csalódás, hogy ez már megint nem olyan lett, amilyet a nagyi-kosztot szocializálódott ízlelőbimbóim megszoktak. Az alábbi levest sem sűrűn ettem napközi után, a receptet minap találtam egy angol szakácskönyvben. 365 leves recept van benne, ezt az édeskömény krémlevest január 30-ánál találtam meg, a füstölt pisztrángot pedig az Aldiban.

Hozzávalók:

• 1 édeskömény gumó (a Lehelen is kapható a kedvenc zöldségesemnél)
• 1 fej vöröshagyma
• 1 db krumpli
• 1/2 alma (ehelyett én már használtam fehérrépát is, úgyis finom)
• 1-1,2 l zöldségleves alaplé
• 1 ek citromlé
• 10 deka füstölt pisztráng
• 1-2 ek vaj vagy olívaolaj
• 2 dl tejszín
• só, bors, fél csokor friss kapor

Az angol recept még 2 dl clam juice-t is ír, ami egyfajta kagyló szirup, de az egy percre nem fordult meg a fejemben, hogy egy ilyen felhajtsak.

A hagymát felaprítom és egy kis vajon megfonnyasztom. Az édesköményt alaposan megmosom és a külső fásabb részeket levágom róla, csakúgy, mint a zöld szárát, majd apróbb darabokra vágom. Az almát és a krumplit is meghámozom és hasonlóképp felaprítom. Ha a hagyma üvegesre párolódott, rádobom a zöldségeket, sózom, borsozom és felöntöm az alaplével majd kb. 40 perc alatt főzőm, míg a zöldségek megpuhulnak. Ezután a tűzről levéve egy botmixerrel pürésítem, majd visszatéve a gázra beleöntöm a tejszínt és még egyet forralok rajta. A legvégén beleszórom az apróra vágott kaprot, majd a citromlét és a levest füstölt pisztránggal tálalom. A füstölt hal egyszerűen tökéletes párosítás ehhez a krémleveshez, erre Nagyi is csak bólintana, ebben biztos vagyok.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Karalábé krémleves – rázva, nem keverve Currys, gyömbéres sütőtök krémleves Mitől lesz sárgás-zöld a vöröslencse krémleves? Parasztosan stílusos villásreggeli: füstölt lazacos röszti Ázsiai topliszt No. 2: kínai pirított tészta csirkével & fafülgombával

Ahogy arra egy „bloggertársam,” gasztrogyerek nagyon helyesen ráérzett, a konyhai lét tele van kínzó, megválaszolatlan kérdésekkel, melyek a maguk nemében legalább annyira kozmikusak és rejtélyesek, mint az, hogy vajon tényleg több csillag van-e az égen a Föld tengereinek összes homokszeménél. Mint ez utóbbi univerzális kérdésre is van válasz, úgy remélem, hogy a címben megfogalmazott kérdésre is van kémcsövekben kikísérletezett tudományos magyarázat. Mert egyelőre értetlenül állok az előtt, hogy hová tűnik a vörös lencse színe főzés közben? Hogyan változik át hő hatására a vörös szín pillanatok alatt matt sárgává? Lehet, hogy 60 fokon főzve piros maradna? Hiába főztem ugyanis üvegfedő alatt, kevergettem és tettem bele sárgarépát, mire kész lett a krémleves, semmi nem maradt a lencse narancsos-piros színéből. Ennyi erővel csinálhattam volna sárgaborsóból is, a feles borsó mégis csak olcsóbb. Mindezek ellenére nagyon szeretem a vörös lencsét, mert jól mutat a csatos üvegben, de sárgás-zöld krémlevesként sem rossz.

Hozzávalók:

• 2,5 dl vöröslencse
• ½ fej hagyma
• 2 sárgarépa
• 1 fokhagyma
• 8-9 dl alaplé (nekem maradt a marhahúslevesből, de lehet leveskockából is)
• 3 ek tejföl (vagy 2 dl tejszín)
• 1 ek barnacukor
• ½ dl olívaolaj
• Fűszerek: 1 tk reszelt gyömbér, 1 tk curry, fél tk fahéj, fél tk római kömény, fél tk chili, korianderzöld, csipet só

A vöröslencsét nem szükséges éjszakákon át áztatnunk, elég a főzés előtt egyszer-kétszer átmosni. Felmelegítjük az olajat, rádobjuk az apróra vágott hagymát, fokhagymát és gyömbért, majd pár perc alatt üvegesre pirítjuk. Ezután jöhet a pici kockára vágott sárgarépa és pár keverés után a leszűrt és lecsepegtetett lencse. (A vöröslencse nagyon hamar megfő, ezért a répát előbb kell hozzáadnunk, hogy egyszerre puhuljanak meg.) Egy perc pirítás után jöhetnek a fűszerek majd az alaplé. Fedő alatt kb. 25 perc puhára, és sárgára fő minden. Ha túl sok vizet vett fel a lencse, akkor még felönthetjük egy kis vízzel. Ha készre főtt a lencse, leemeljük a lábost a tűzről, botmixerrel krémesre pürésítjük, majd elkeverünk benne 3 evőkanálnyi tejfölt. Ha tejszínnel dolgozunk, akkor a tejszínnel még egyszer forraljuk fel a levest. Koriander zöld passzol hozzá a leginkább, de ha csak a szín hiányzik, a petrezselyem zöld is megteszi.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Spárgás rizottó – zöld színskála a tányéron Currys, gyömbéres sütőtök krémleves Karalábé krémleves – rázva, nem keverve Mitől palóc a fasírt? Édeskömény krémleves füstölt pisztránggal, ahogy a nagymamám szereti

Kedves Naplóm! Képzeld, ma elmentünk a piacra, ahol vettünk sütőtököt, hiszen most kezdődik a tökszezon. A telken ugyan mi is ültettünk sütőtököt, de a nagy szárazság miatt csak cukkini méretűre nőttek. Na most mivel én nagyon szeretem a sütőtököt a szép színe és az édes íze miatt, ezért ma megcsináltam a kedvenc sütőtökös receptemet, a currys gyömbéres sütőtök krémlevest, amire még a nővérem tanított meg, akit nagyon szeretek.

Hozzávalók:

• 1 kg sütőtök (ez egy közepes tök fele)
• 1 fej vöröshagyma
• 1 szem krumpli
• 1 db alma
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 tk reszelt gyömbér
• kb. 1 liter víz vagy zöldségleves alaplé
• pár ek olívaolaj
• Fűszerek: 2 tk curry por, fél tk őrölt chili, 1 tk szerecsendió, 1 tk római kömény, 1 tk szegfűbors, 1 tk só

A sütőtököt feldaraboltam kisebb darabokra, és héjastul egy sütőpapírral kibélelt tepsire tettem, majd 150 fokon addig sütöttem, amíg el nem kezdett pirulni a tök narancssárga húsa (kb. fél óra). Ez alatt egy kis olajon megfonnyasztottam a hagymát, fokhagymát és gyömbért, majd ezekre rádobtam az apróra vágott almát és krumplit. Ezután az egészet befűszereztem és felöntöttem fél liter vízzel majd kis lángon főni hagytam. A sütőből kivett tök darabokról lehúztam a héját és az édesre sült húsát hozzáadtam a leveshez. Ezután felöntöttem a maradék vízzel, és az egészet együtt egyszer felforraltam. Ekkor elővettem a botmixert, amit még a nagymamámtól kaptam és szép egyenletes mozdulatokkal a tűzről már korábban levett leves tartalmát krémesre pürésítettem. Mivel nekem nagyon tetszett így a leves élénksárga színe végül nem tettem bele sem tejszínt sem tejfölt, pedig néha azt is szoktam. Viszont kenyérkockákat és tökmagot pirítottam hozzá. Kedves Naplóm, bárcsak le tudnám írni, hogy milyen finom ezt az édes-csípős-fűszeres levest kanalazni, miközben kint fúj a hideg szél. Jövő héten újra írok Neked, egy másik sütőtökös receptről.

Oli

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Nem bírod a sütőtököt? Egyél sütőtök curry-t! Mitől lesz sárgás-zöld a vöröslencse krémleves? Karalábé krémleves – rázva, nem keverve Édeskömény krémleves füstölt pisztránggal, ahogy a nagymamám szereti Semmi, amit a bodzaszörpről ne tudhatnál…