Már megint mi ez a gasztrobuzulás, mit keres a tea a lazacban, és különben is mi a toszért fekete a rizs? Ahogy pár éve betört hozzánk a gasztroforradalom, az utcákat ellepték az ínyencboltok és bisztrók, a tányérokat pedig a braisingelt marhapofák, úgy csak idő kérdése volt, hogy mikor emelik fel a hangjukat kétségbeesetten azok, akiknek mindez a kulináris felhajtás csak mihaszna hajbókolásnak tűnik. Pedig nem mindenki élvhajhász gasztrodzsentri, aki tudja értékelni, ha igazi paradicsomból, igazi sajtból készült pizzát tesznek le elé az asztalra, még ha a lisztet nem is szűzlányok őrölték a telihold fényénél. Az igaz, hogy nem szabad átesni a ló túloldalára sem, és számon kérni anyánkon, hogy miért nem szuvidolta a rakott krumplit, vagy megkérdeni a feleségünktől reggel, hogy maghőmérőzte-e a lágy tojást. De ha egyszer ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy kitörjünk a rántott sajt-rizs, vitaminsaláta-gépsonkával kínálta lehetőségek bűvköréből, akkor mutatnunk kell helyette valamit, ami ezeket a generációs ételeket, ha nem is helyettesítheti, de alternatívát nyújthat a magamfajta buzeráns kulinárhuszároknak.
Aki pl. imádja a rizst, minden formában. És amikor rájött, hogy a rizs az nem csak egy hozzávaló, hanem gyűjtőneve ezernyi alapanyagnak, és a világ tele van különböző rizsfajtákkal, akkor nagyon megörült, és úgy döntött, mindet megkóstolja. A jázminrizzsel kezdtem (itt mondjuk le is ragadtam), aztán a basmati rizst, no meg az arboriót, majd a vörös rizst, a vadrizst (amiről kiderül, nem is rizs) és végül a feketerizst is kipróbáltam. Amiről meg nem csak az derült ki, hogy k*rva sokáig kell főzni, hanem az is, hogy baromi egészséges: tele van antioxidánsokkal (lásd még cékla, lilakáposzta), vassal, vitaminokkal, ráadásul alacsony a cukortartalma. (Hogy mennyire szuperköret, arról bővebben itt olvashatni angolul, az egyéb rizsfélékről pedig itt!). És ha már úgyis megengedtem magamnak ezt az úri elhajlást, hogy feka rizst használtam a tisztességes fehér helyett, akkor már a bambuszgőzölő alatti vízbe is tettem egy evőkanálnyi earl grey teát, hadd érezze magát különlegesnek az a lazacfilé, ami ebben a gőzben fog puhára párolódni.
Hozzávalók 2 személyre:
- 2 szelet bőrös lazacfilé / só / bors / fél citrom leve / 1 ek feketetea
- 1,5 dl feketerizs / 3,5 dl víz / só
Ha nagyon egészséges hangulatom van, akkor szoktam a lazacot sütés helyett a bambuszpárolóban elkészíteni. Azt mondják ugyanis, hogy a legtöbb értékes tápanyag elvész a főzés-sütés során, míg a gőzöléssel ezeknek a nutrienseknek a nagy részét konzerválni tudjuk az ételben. A gőzölés úgy néz ki, hogy fogom a wokot, az alját megtöltöm vízzel (beleteszek egy kis teát), ráhelyezem a bambusztárolót, annak a rácsára ráhelyezem a lazacszeleteket bőrös felükkel lefelé, sózva-borsozva), rá a fedőt, és már tolom is fel a gázlángot. A víz forrása után közepes lángra visszavéve kb. 8-10 perc alatt készül így el a hal. Amit utólag már csak citrommal szoktam ízesíteni.
Háhá, most kiderült, hogy nem is olyan fekete az a rizs.
A feketerizs elkészítése: nem igényel sebészi munkát, de azt nem árt tudni, hogy pl. a jázminrizzsel ellentétben nem másfélszeres mennyiségű víz kell hozzá, hanem picit több mint kétszer annyi. És a főzési ideje is pont ennyivel több. Míg a jázminrizs 10 perc párolás és 5 perc pihentetés után kész van, a feketerizst kb. 30 percig kell főzni és utána fedő alatt még 10 percig pihentetni. És még ezután sem lesz olyan selymesen lágy és puha, mint fehér társai. De mivel hántolatlan és nem koptatott rizsfajtáról van szó, ez nem is meglepő. A puhára párolt, szendeszűz lazacfilé mellett ez a durva, de férfiasan tápláló köret méltó vetélytársa lehet, minden rántott trappistának.
Hozzávalók 2 főre:
Legutóbbi hozzászólások