Normal
0
false
false
false
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Table Normal”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt;
mso-para-margin:0in;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
Legalább egy tucat prágai road movie-s hosszúhétvégével és fél tucat szlovákiai sítáborral a hátam mögött nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb a knédli is felkerül a TOPlisztre. Pedig az első találkozások (talán ’87-88-ban Prágában a szülőkkel és a Dacia 1300-al az akkori Grand Hotelben) igen fagyosak voltak. Tátott szájjal néztem e csehszlovák találmányra: vizes kenyér, héj nélkül, köretként? Miféle újrahasznosítása ez a finom ropogós fehérkenyérnek, milyen aberráltnak kell lenni ahhoz, hogy ezt adják a szaftos hús mellé. Hát hol a nokedli? A sajátos csehszlovák ízlésvilág egyébként az élet más területein is nyomon követhető és ez a KGST piac romba dőlésével az elmúlt 20 évben mit sem változott. De azért azt a knédlit nagyon eltalálták: egyszerűen nem tudok elképzelni megfelelőbb köretet egy szaftos pecsenyelében úszkáló disznó és egy savanykás-édeskés-köménymagos párolt káposzta mellé, hogy a sörről már ne is beszéljünk. A knédli ugyanis a tökéletes kísérő mindezekhez: semleges ízű, nagy nedvszívó képességű, és könnyed (kivéve a krumplis knédlit). Csendesen megbújik a harsány disznó és a pikáns káposzta mellett, holott nélküle azok sehol sem tartanának. Nincs mese, ez az étel ki van találva.
Az alábbi recept apropóját az adta, hogy egy budai étterem receptversenyén ez a recept nyerte el legjobban a zsűri tetszését, így most ezt osztom meg örömmel a nyájas blogolvasókkal. Habár ez pont nem a párolt lilakáposztás verzió, azért a knédli helye itt is megkérdőjelezhetetlen.
Egészben sült sertésdió knédlivel
Aki megírja, hogy mi hiányzik a képről, azt törzsolvasóvá fogadom.
A húshoz: a megmosott sertésdiót (combot) bedörzsölöm a fűszerekkel: őrölt borssal, sóval, kevés őrölt köménnyel és kakukkfűvel, majd forró serpenyőben egy kevés olajon minden oldalát barnára pirítom. Ezután húsfogóval átemelem egy tűzálló edénybe, betakarom szeletelt angolszalonnával, dobok mellé 1-2 szem fokhagymát és egy fél vöröshagymát cikkelyekre vágva, lefedem a tálat majd előmelegített sütőben 180 fokon kb. egy óra alatt megsütöm.
A mártáshoz: A serpenyőbe, amiben a húst pirítottam dobok egy kis vajat (1-2 ek), s miután a hús elkészült, tűzálló edényből átöntöm a pecsenyelét a serpenyőbe. Öntök még bele 1 dl száraz fehérbort, sózom, borsozom, és lassú tűzön 5 percig főzőm, majd végül még 1 dl tejszínnel besűrítem.
A knédlihez: ½ kg búzaliszt, 1 tojás, 1-2 dl langyos tej, 5g szárított élesztő, 2tk cukor, só, 2 zsemle kockára vágva. A tésztát az élesztővel és a langyos tejjel valamint a többi hozzávalóval jól összegyúrom, és mikor megfelelő az állaga, elkeverem benne a zsemlekockákat. Ezután 1 órát letakarva kelesztem. Ha megkelt a tészta, újra átgyúrom és kis hengereket formázok belőle, amiket lassan lobogó vízbe dobva kb. 20 percig főzök (10 percig az egyik, és 10 percig a másik oldalát). A recept a TV Paprika cseh szakácsától van, teljesen hülyebiztos, és elronthatatlan. Ja, és a maradék bátran lefagyasztható, a felengedés után vizes konyharuhába csavarva ugyanolyan finom, mint a vízből frissen kivéve.
A blansírozott répához: A megpucolt répákat vékony szeletekre vágom, és lobogó vízben pár percig blansírozom. Egy serpenyőben 1 ek vajat olvasztok, és a vízből kivett répákat a vajon egy kis sóval és borssal pár percig tovább párolom. (Ide még dobhatjuk a hús mellett sülő hagymát és fokhagymát is).
A tálaláshoz: A sütőből kivett húst 5perc pihentetés után felvágom, a knédlit ugyanígy felszeletelem. A sós disznóhúshoz, a szivacsos knédlihez és a krémes pecsenyemártáshoz kiválóan passzol egy kis édes fűszeres mangóchutney, aminek a receptje egy külön bejegyzést érdemel. Ha valaki nyitott a csatnik világára, és van egy szabad délutánja (mondjuk sötét téli estéken), az nem fogja megbánni, ha majd kipróbálja.
Aki Prágában jár, és knédli+káposztára éhezik frissen csapolt Gambrinussal és férfias pincérnőkkel, az ide feltétlen menjen el.
Legutóbbi hozzászólások