Tudatos, és népnevelő hobbiszakácsként igyekszem a szezonalitás mentén ügyködni a konyhában és a blogon egyaránt (így ha pl. medvehagymától zöldellenek a piacok, akkor arról én is időben megemlékezem), de minden igyekezetem ellenére néha a kettő szétcsúszik, s így előfordulhat, hogy egy novemberi disznóvágásról csak áprilisban jön a beszámoló, vagy a karácsonyi ehető ajándékok receptjeit csak újévben teszem közzé. Egész májusban, sőt még júniusban is spárgalázban égtem, rengeteg receptet kipróbáltam, és nem fogom pont a legjobban sikerültet kihagyni a sorból, csak mert már július van. Akinek van füle, hallja, és akinek van szeme, az még most is talál a piacokon elvétve egy-egy standon zöldspárgát. Ha hülyének néz a kofa, csak mondjátok, hogy egy idióta blogger tehet róla, vállalom. De ha megcsináljátok ezt a rizottót, nem fogtok csalódni.
Hozzávalók
- ½ kg zöldspárga
- 1 ek vaj
- 1 kisebb fej vöröshagyma
- 2 dl rizottó rizs (pl. arborio)
- kb. 6 dl zöldségalaplé (ez most igazi zöldségleves alaplével készült, és mily meglepő, határozottan jobb, mintha leveskockát használtam volna)
- 1 dl fehérbor
- 2 nagy ek mascarpone (lehet 1 dl sűrű tejszín is)
- 5 deka pecorino sajt (vagy parmezán)
- Fűszerek: só, bors, friss rozmaring és kevés kakukkfű
A spárgát alaposan megmossuk, és a fás alsó részeket (ami kb. 3 centi a szárból) levágjuk. Ezeket nem kell kidobni, hanem pl. hozzá lehet adni a zöldség alapléhez. Ahogy azt már többször is megírtam, a zöldspárgát NEM kell meghámozni, csak azzal hámoztassuk, akivel ki akarunk cseszni. Ezután a spárgákat 2-3 centis darabokra vágjuk és lobogó vízben kb. 5 perc alatt rössre főzzük. A szárvégek rügyes részeit félretesszük (ez kb. a spárgánk 1/3-a), míg a többi spárgát egy kevés főzőlével botmixerrel pépesre pürésítjük. Ezután nekiláthatunk a rizottónak: apróra vágjuk a hagymát és vajon lassú tűzön pár perc alatt üveges tekintetűre pároljuk. Utána hozzáadjuk a kimért rizst és 1 percig csak a vajon pirítjuk, amíg fel nem szívja a zsiradékot (ó hogy szeretem ezt a szót!). Utána jöhet a bor, ezzel is kb. 1 percig pároljuk, amíg teljesen el nem tűnik a bor, s csak a zamata marad az ételben. Ezután merőkanalanként elkezdjük a rizsre merni az alaplét, és folyamatosan kevergetve adjuk hozzá a többi alaplét, amíg a rizs al dentére nem puhul. (Nem sznobságból írtam ám rizottórizst, ezzel a fajta rizzsel sokkal könnyebb dolgozni, és könnyebb előállítani az al dente állagot). Ha a rizs kész, hozzáadjuk a spárgapürét, a mascarponet, a sajt felét belereszelve, majd a fűszereket és egy perc alatt kevergetve összerázzuk az ízeket. (Achtung: ha sós sajtot használunk, és a pecorino pont ilyen, akkor várjunk a sózással a legvégéig!). Utolsó lépésként a félretett spárgarügyekkel és pár reszelésnyi sajttal díszítjük ételünk és gyönyörködünk a zöld különböző árnyalataiban, majd a hűtőből kivesszük a már korábban megbontott bort, és még eldurrogtatunk pár közhelyet arról, hogy egy húsnélküli étel is tud teljes értékű lenni, kiváltképp ezekben a meleg napokban…
(A receptet egyébként a májusi TV Paprika magazinból smitteltem.)
Legutóbbi hozzászólások