Arról már a brownie keksznél is írtam, hogy mennyire túlzónak érzem a muffinok majmolását, csak amíg a hipermarketek polcain csomókban csüngenek a színes szilikonos muffin sütőformák, addig hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy van élet a mafinon túl is. Például itt a whoopie pie, (amiről persze én is tegnap olvastam először), ami az egyik legmenőbb és legtökösebb csokis süti, amit valaha kóstoltam. Kérem szépen, ezzel tessék villogni a családi teadélutánokon és unott hivatali névnapozásokon, garantált a vállveregetés. A whoopie pie, egy klasszikus amerikai sütemény, ha úgy vesszük egy igazi sütikorcs: se nem keksz (cookie), se nem pite, hanem egy krémmel töltött csokis süti, am leginkább egy Oreo kekszre hajaz, de pite név alatt fut. Neve egyébként onnan ered, hogy amikor állítólag az első ilyen süti elkészült, a kóstolója örömében így kiáltott fel: „Whoopie!”, azaz juhéjj (lásd még yippee). Én egyszerűen csak kukipitesütinek hívom, de nevezhetjük akár amcsi macaronnak is, hiszen ezt is számtalan krémmel tölthetjük, csak ez olyan amerikai módra pufibb a törékeny európai macaronnál. És ha már ez a süti ennyire amerikai, a hagyományos hófehér vajkrém helyett én édes-sós mogyoróvajas krémmel töltöttem meg őket, mert azt ugye mindenki tudja, hogy a mogyoróvaj és a csoki ha találkoznak, akkor száj nem marad szárazon.

A recept egy még meg nem jelent sütis nagykönyvből van, amit a főszerkesztő asztaláról nyúltam le. És azt hiszem még bőven fogok belőle sütni, mert ennél a receptnél szóról-szóra követtem a leírtakat, és tessék, nagyon bejött!

Hozzávalók kb. 20 db whoopie sütihez:

• 17,5 deka vaj
• 15 deka barnacukor
• 1 nagy tojás
• 1 tk vaníliakivonat, ill. 1 tk őrölt gyömbér (fakultatív)
• 22 deka liszt
• 6 deka kakaópor
• 3 tk sütőpor
• 1,5 dl zsíros tej
• 2 ek joghurt
• A mogyoróvajas krémsajtos töltelékhez: 6 deka mogyoróvaj, 6 deka natúr krémsajt, 1 ek vaj, kb. 12 deka porcukor

1. A kimért puha vajat és a barnacukrot egy keverőtálban elektromos habverővel krémesre kikeverjük.
2. Hozzáadjuk a tojást és a vaníliát (gyömbért), és ezeket is elkeverjük a krémben.
3. Egy külön tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat: lisztet, sütőport, sót és kakaóport.
4. A kakaós lisztből és a tejből pár evőkanálnyit átöntünk a vajas masszához, és elkeverjük. Majd további részletekben hozzáadjuk a maradék lisztet és tejet, folyamatos kevergetés mellett, hogy teljesen egyenletes masszát kapjunk.
5. Majd legvégén a két evőkanálnyi joghurtot is elkeverjük benne, hogy a végén igazán puha tésztát kapjunk.
6. A masszából 2 evőkanál segítségével 1 nagyobb kanálnyi tésztahalmot rakunk a sütőpapírral bélelt tepsire egymástól 5 centire, hiszen a kekszek sütéskor megdagadnak. Majd a tésztakupacokat egy forró vízbe mártott kanállal finoman lelapítgatjuk.
7. A csokis kekszeket 180 fokra előremelegített sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütjük, és hagyjuk őket kihűlni.
8. A mogyorókrémes töltelékhez a hozzávalókat alaposan elkeverjük és egy picit hűtőbe tesszük, hogy ne folyjék annyira.
9. Minden második csokis süti közepére teszünk egy kiskanálnyi mogyoróvajas krémsajtot, ráhelyezünk egy üres csokis sütit, és az ujjunkkal finoman lenyomjuk. Az egész keksztöltésben ez a legjobb: amikor a mogyorókrémet meglátjuk a csokis süti szélén szolidan kicsurranni.
10. Ha szeretnénk, minden keksz tetejét még külön is díszíthetjük csoki- vagy cukormázzal, de az nekem már túl édes lenne. Jó ez így is, de még milyen jó.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Tominak szeretettel: mogyoróvajas brownie kandírozott gyömbérrel Hogymi? Sörös csokis süti Ha (nem) szeretsz sütni, de (nem) tudsz: csokis-szedres süti Spacecake – amikor a vicces süti megeszi a tudat Joulutorrtu: a finncsi karácsonyi süti

Több más honfitársamhoz hasonlóan rám is sokáig jellemző volt az (európai) átlagnál egy fokkal erősebb patriotizmus. Persze soha nem voltam olyan elvadult, hogy azt mondjam, Jézus magyar volt, és miénk a kiválasztott nép, hátrafelé sem szívesen nyilazok, lovat is csak szőr mentén, de mai napig szívesen hangoztatom, hogy a magyar nőknél nincsen szebb a világon (persze hogy van, de aki sokat járt Németországban az nem vitatkozhat ezzel az állítással), és könnybe lábad a szemem minden nyáron, amikor a szezonban először megpillantom a Balatont, holott az eszem (és főleg az asztmám) tudja, hogy a sós tengeri levegőnél nincsen jobb. De azt gondolom – az én esetemben – ez nem több egészséges hazaszeretetnél. Mi magyarok azért is ragaszkodunk ennyire az egy főre jutó Nobel-díjasok rekordjához és a többi hasonló, kétes hírű álstatisztikai elsőséghez, mert máshogy nehezen tudnánk feldolgozni azt a tényt, hogy egyébként semmivel sem vagyunk különbek más népeknél, sőt. Az élet annyi más területén vagyunk a WC-ülőke másik oldalán, annyiszor kellett meghallgatnunk, hogy most ugyan mi vagyunk a sereghajtók (akár GDP-növekedésről van szó, akár vébé-selejtezőről) de majd 4 év múlva k.rva jó lesz, annyi kátyút kellett már kettesbe visszaváltva kikerülnünk, hogy nem csoda, ha körmünk szakadtáig ragaszkodunk minden egy főre jutó olimpiai aranyérmesünkhöz, még ha teljesen értelmetlen is. No meg a világhírű magyar konyhához, ami persze megint csak idehaza világhírű.
Régen sok időt töltöttem Németországban, úgyhogy az ízlelőbimbóim megedződtek a kint töltött hetek-hónapok alatt. És a “német konyha” mellett könnyű volt elhinni, hogy a szaftos, magyar marhapörköltnél nincsen jobb kerek e világon. Pedig van élet a pirospaprikán túl is. És az is lehet szaftos, ízes, édes, és porhanyós és mmm. Mint például az alábbi recept, ami eredetileg osso buconak indult, majd ír marharagu lett (bár nem sok Dublini pubban csapolhatnak Soproni Démont), míg végül a mangalicaszalonnával (madzsar) és egy nagy evőkanál baracklekvárral (marokkói) vált valóban fúziós fogássá. Egy amolyan sörös marha estouffade, avagy estofado, stifadó, tadzsin, stew vagy éppen perkelt. Mellesleg életem eddigi legjobbja.

Egy ilyen csontos marhalábszárhoz persze megbízható hentesre van szükség. Ha a Lehelen vásároltok, én a Lumi Bt.-re esküszöm.)

Hozzávalók 2-3 főre

• ½ kg marhalábszár, velőscsonttal (ha lehet)
• 1-1 db sárga- és fehérrépa (vagy helyette szárzeller)
• 6-8 deka szalonna
• 1 nagyobb fej hagyma
• 2 fokhagyma
• 3-4 dl barnasör
• 3-4 dl húsalaplé (én a húslevesből mertem hozzá)
• 1 ek paradicsomkonzerv
• 1 ek baracklekvár
• Fűszerek: só, bors, 1-2 szál friss kakukkfű

1) Mint minden hasonló ragus étel ez is úgy kezdődik, hogy felkockázzuk a húst nagyobb (3-4 centis) darabokra. Mivel én csontos lábszárat használtam, ezért átvágtam az inakat és leszedtem a nagyobb zsíros részeket.
2) Egy serpenyőben picit lepirítjuk (nem pörcösre) a kockára vágott szalonnát, hogy rendesen kiengedje a zsírját. Majd a szalonnadarabokat áttesszük egy tűzálló edénybe (amiben később a ragu is sülni fog), és a maradék zsíron rendesen kérgesre pirítjuk a felkockázott húsdarabokat a velős csonttal együtt, és ezt is a szalonna után dobjuk.
3) A maradék húsos-szalonnaszafton megpirítjuk a nagyobb kockára vágott hagymát is, és sózzuk, hogy kevés levet eresszen. Amikor a hagyma már beitta a zsiradékot és kezdene leégni, felöntjük a sör felével, hogy a serpenyő alján karamellizálódott részek is feloldódjanak. Ha a hagyma már picit megdinsztelődött, a sörrel együtt ezt is a tűzálló edénybe öntjük.
4) Ez után jöhet a többi hozzávaló is a sütőedénybe: a nagyobb kockára vágott répák, a felaprított fokhagyma, a paradicsom, a baracklekvár és a fűszerek.
5) Majd az egészet felöntjük a maradék sörrel és annyi alaplével, hogy minden hozzávalót ellepjen. Az edényt lefedjük, és 180 fokos sütőben 3-3,5 óra alatt a ragut vajpuhára pároljuk. Közben egyszer kivehetjük a sütőből, és ha úgy látjuk hogy nagyon elfőtt a leve egy kis forró vízzel pótolhatjuk.

A végeredmény egy olyan szaftos marharagu, ahol a marhadarabkák lágyan omlanak szét az ember szájában, és a szaft, az a szaft a kesernyés édes barnasörtől, a fűszerektől, zöldségektől, és messze nem utolsó sorban a velős csonttól olyan konzisztens lesz, hogy az embernek tunkolás közben könny szökik a szemébe. Lehet, hogy pirospaprikát nem használtunk, de Anyu baracklekvárjából csak tettünk bele, és a marha is magyar volt, és és különben is, ez a marharagu sehol nem ízlene ennyire, mint itthon, e  lányoktól ölelt kis országban, melynek már a neve sem a régi.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

In memoriam Keith Floyd: marokkói nyúlragu Fogy a magyar? Halat neki! Olasz topliszt TOP3: pizza, pizza, pizza Olasz főzőlecke kezdőknek: sütőtökös, csirkemájas rizottó Halra magyar 2. rész: Lazac tavaszi tésztával

Azt hiszem, ma délelőtt sikerült visszamennem az időben. Az egész még tegnap kezdődött azzal, hogy a háziorvos kiírt betegszabira, én meg nyugodt lelkiismerettel baktattam haza a táppénzes cetlivel a szakadó hóesésben. A papír is igazolja, hogy nekem kérem most pihennem kell, még legalább 2 napig, semmi megerőltetés, iskola / iroda szóba sem jöhet. Milyen rég volt ilyen: későn kelhetek, egész nap pizsamában flangálhatok, ráadásul egyedül, felügyelet nélkül. Mint régen: mikor a szülők az irodában voltak, a nővérem az iskolában, én meg otthon tévézhettem orrvérzésig. Vagy a Nagyinál, akivel rabló römiztünk, miközben a Sat1-en futó helyi Mónika-showt hallgattuk, a kinti óvodából beszűrődő gyerekzsivajjal vegyítve. Nagyi már nincs velem, de a lakása és az udvarban lévő óvoda még igen, így a duplán csukott ablakon is áthallom Pistike és társai örömét, ahogy reggel 9-kor hangos szóval nekiállnak „eltakarítani”az éjszaka leesett havat. Csak délig vannak rideg tartásban, utána fél 3-ig ebéd és csendes pihenő, szerencsémre. A retrográd hangulatot tovább fokozom azzal, hogy a 80-as évek VHS-korszakának legjobb filmjeit nézem újra, persze már a youtube-on, de kizárólag magyar szinkronnal: Túl a csúcson csücsörítő Stallonéval, és az Éjszakai rohanás de Niroval, no meg Alonso Mosley FBI-ügynökkel. Mindkét film megunhatatlan, és nem csak amolyan Bud Spencer – Terence Hill nosztalgiából. Retro délelőtthöz pedig retro kaja dukál: úgyhogy maradék erőmből lencsefőzeléket készítettem benne főtt debrecenivel, szigorúan Nagyi retro tányérjában tálalva (sponsored by Pécsi Porcelángyár) akkora evőkanállal, amit gyerekként még merőkanálnak néztem. Mondjuk a főzeléket kicsit megvariáltam, rántással nem élünk, gyömbérrel és curryvel annál inkább.

Hozzávalók:

• 25 deka száraz lencse (előre beáztatva)
• 1 fej hagyma
• 1 szál kisebb sárgarépa, ½ fehérrépa
• kb. ½ liter alaplé (én a tegnapi húslevesből mertem át)
• 2 dl tejföl
• 2 ek olívaolaj
• kb. 1 ek ecet
• Fűszerek: 1 ek barnacukor, 1 tk reszelt gyömbér, 2 tk currypor, ½ tk chilipor, babérlevél

A lencsét én még előző este beáztattam hideg vízbe (igen, tudtam előre, hogy ezt fogom kívánni), de nem muszáj megtenni ezt a lépést, bár így áztatással lényegesen rövidül a főzési idő. Először is olajon megfonnyasztjuk az apróra vágott hagymát, majd rádobjuk a szintén apró kockákra vágott répát, a reszelt gyömbért, a fűszereket, és pár percig együtt dinszteljük. Utána jöhet bele a lemosott és lecsepegtetett lencse, majd az egészet felöntjük annyi alaplével, hogy az egészet egy ujjnyira ellepje, végül utánadobjuk a feltétnek szánt debrecenit. Fedő alatt kb. 20-25 percig pároljuk, és ha közben az összes folyadékot felszívta volna a lencse, akkor még finoman utántöltünk. (Ha nem áztattuk be előre a lencsét, akkor egész biztosan kell is még víz). Ha a lencse megpuhult, akkor egy jó merőkanálnyit kiveszünk belőle, egy külön tálban elkeverjük a tejföllel és botmixerrel krémesre pürésítjük, majd állandó kavargatás mellett visszaöntjük a többihez, ezzel be is sűrítettük a főzelékünket. Egyet rottyantunk az egészen, és már suhanhatunk is vissza azokba az időkbe, amikor még minden jobb volt, nem volt felelősségünk sem mobiltelefonunk, a gonosz elnyeri méltó büntetését, Sly pedig egyszemfia barátságát.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Karalábé krémleves – rázva, nem keverve Olasz topliszt TOP3: pizza, pizza, pizza Ázsiai topliszt No. 2: kínai pirított tészta csirkével & fafülgombával Fát az erdőbe? Vagy lazacot a levesbe? Slow down, relax, cook the sólet.

Valahogy úgy vagyok a vietnami konyhával, mint pubertás gyerek a szexszel: még nem igazán volt benne részem (mondjuk úgy, eddig csak egyedül csináltam), de tudtam, ha egyszer az igazit is kipróbálom, abba sem akarom hagyni.

Életemben nem vártam még úgy a tavaszt, mint mostanában. Amúgy sem vagyok türelmes típus, s talán a nikotin nélkül néha még ingerültebb vagyok, de ez a hideg már tényleg kikészít. Szó szerint. Pár napja megint kidőltem, pedig a leszokásban segítő „edzőm” olyan motiváló mailt küldött, miszerint a nem-dohányosoknak jobb lesz az ellenálló képességük. Az állóképességemmel nincs is gond, de a nátha ellen nem véd. De nem adom fel, és nem jelentek beteget: este vietnámi vacsora lesz, amit nem hagyhatok ki. A phó leves illata hajt előre a Tűzoltó utcában, ahol legutóbb épp tavaly nyáron voltam, a roma lakásétteremben. Csak akkor 40 fok volt és bringán ültem, most azonban egyedül a fagyos szél kísér az Ernő utcai Dang Muoi étterembe. Bizalmatlanul lépek be az ajtón, látva, hogy az asztalok U-alakban vannak elrendezve, mintha valami esküvőre készülnének, engem pedig kiráz a hideg az ültetett esküvőktől. Nem baj, csak a levest várd ki, utána már léphetsz is le – nyugtatgatom magam. Aztán mikor Gábor, a Lucullus bété alapítója röviden bemutatja az éttermet üzemeltető családot, a Dang-Muoi házaspárt és gyerekeiket, akarva-akaratlanul elmosolyodom, aznap talán először (de nem utoljára). Mindig is pozitív diszkriminációval közelítettem a visszahúzódó távol-keleti emberekhez, de ez a család olyan őszintén, szelíden és alázatosan állt ki bemutatkozni, hogy ismeretlenül is azonnal megkedveltem őket. Annak ellenére, hogy 10 éve a vendéglátásból élnek, a szülők ránézésre is olyan fittek, hogy fél kézzel vidáman összecsomagolják bármelyik magyar fitneszcelebet. Igen, ez meggyőző: ilyen számomra egy autentikus étteremtulajdonos és főszakács, nem a Benkő Laci bácsi vagy majd a Buday. De persze mindegy milyen aranyosak, én egy dolog miatt vagyok most itt: szerencsémre ez is az első fogás. Egy hatalmas adag, gőzölgő vietnámi marhahúsleves (vagyis phở bó) rizstésztával és zöldségekkel.

(További képek a fogásokról, a családról, és az étteremről a Facebookon!)

Divatosak mostanában az olyan könyvcímek, amik úgy kezdődnek, hogy „1001″, és úgy végződnek, hogy „mielőtt meghalsz”. 1001 táj vagy film, amit látnod kell, vagy 1001 étel, amit enned kell. Hatásvadász, demagóg és tolakodó címek, már azt várom, hogy mikor jönnek ki a bevállalós témákkal: Ezeregy híresség, akit megdöngetnél, ezeregy póz, amit kipróbálnál, mielőtt megdöglesz. Mégis, ha csak 100 ételt kóstolhatnánk csak meg halálunk előtt, a phó levest (ejtsd: fő) én mindenképp felvenném a listámra és elszántan ajánlanám mindenkinek. Mert ez a leves kész életelixír, megvan benne minden, amit csak az ember egy levestől várhat: az órákig főtt hús és csont esszenciája egy egész marhát megidéz a szánkban, a puha és véget nem érő rizstészta az otthon melegét kínálja, a roppanósan friss zöldségek adják az életerőt, az elmaradhatatlan kiegészítők (a friss koriander, chili, lime) pedig magát az életet teszik ízesebbé. Mintha meg sem hallottam volna, hogy még hat fogás jön, az egész levest kiszürcsölöm, pedig nem pici a tál. A tésztát és a vajpuha marhahúst evőpálcával adagokban előreküldöm és erre szürcsölöm rá a forró húslevet. Így a tányér egy véget nem érő örömforrás. A 2. fogásból (ami a klasszik vietnámi tavaszi tekercs) már csak egy darabot kérek, a kacsából és a fűszeres békacombból még épphogy csipegetek, de a desszertet már csak a szememmel kóstolgatom (asztaltársaim megjegyzéseiből ítélve jobb is). De mindegy is, ezek már csak a levezető körök, a mért kör a levessel megvolt, és bőven a várt időn belül teljesített. Elhatároztam, mostantól én leszek a phó leves nem-hivatalos utazó követe, minden phó levest kipróbálok még az országban (kezdve ITT, és ITT) és mindenkit phóevésre fogok buzdítani. Mert ha a vietnami ételeket a szexhez hasonlítjuk, akkor a phở leves maga az orgazmus. Találóan írta Uj Péter korábban: „A pho levestől módosult tudatállapotban sok mindent megért az ember. Nem az a csoda, hogy legyőzték az Egyesült Államokat, hanem az, hogy még mindig nem foglalták el.”

A meghívást (és a képek egy részéért) köszönet a 10 éves Lucullus Bt-nek, a vendéglátásért pedig a Dang-Muoi családnak! Aki otthon is nekiállna megfőzni, a bűvös szakácson megtalálja a receptjét.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Ha (nem) szeretsz sütni, de (nem) tudsz: csokis-szedres süti Pad thai, Thaiföld hortobágyi palacsintája Romani Platni – az antidiszkrimánciós lakásétterem Oli és a csokigyár A browniek krémje: sajtkrémes brownie

2 éve, amikor elkezdtem ezt a blogot írni, 2 alapszabályt fektettem le: 1) hetente kerül fel új tartalom és 2) posztokat fogok írni, nem Adrien Mole naplóját. Előbbit sajnos már többször megszegtem, voltak egy hétnél hosszabb szünetek, mert nem értem rá, nem jött az ihlet, vagy csak sz.rtam az egészre. De utána sosem kezdtem el magyarázkodni, hogy hova tűntem eladdig, és éppen milyen kalandos fordulatokat vett az életem, mert habár ez egy személyes blog, senkit nem akartam untatni a privát dolgaimmal. Ezért nem írtam tele ezt a kis kiberteret mindennap azzal, hogy mit reggeliztem, mit álmodtam, milyen filmet láttam, vagy hogy mit gondolok az alkotmánymódosításról. Mert ez a blog alapvetően a főzés és evés öröméről szól: arról, hogy miért a házilag sütött pizza a király, miért jobb a brownie, mint a muffin, és miért verhetetlen a Nagyi főztje. Aztán szép lassan rájöttem, hogy ez az elképzelés naivabb még Kiszel Tünde 3D-s naptáránál is. Nem semlegesíthetem magam magam alól: ha 6 hete nem dohányzom, azt Liszt Olivér is megérzi, mint ahogy azt is, ha túl sokat dolgozom. És ha este a meló után túlzottan lelazulok, másnap Liszt Olivérnek is fáj a feje, nemcsak nekem. És ha kitalálom, hogy 2 hétig nem eszem búzalisztet, azt Liszt Olivér is megsínyli, és hiába kezd el kukoricás kenyereket sütni, azt mégsem teheti ki egy olyan blogra, aminek TOPliszt a neve. Szóval Olivérrel együtt vagyunk az élet császárai, de közösen hajtjuk a szopórollert is, ezt el kell fogadnom, és a kedves olvasónak is (már ha még nem klikkelt el a sok rinyálás után). Ehhez az elemi ráismeréshez (is) persze a mindig a lényegre törő Anyám kellett, aki csak ennyit írt a facebookra: „Mi ez a lustaság, már nagyon régen nem írtál a blogodba!?!” Se szia, se puszi, csak a tiszta ösztönzés maga. Oké Anya, az üzenet átjött, újra felveszem a fonalat. Úgyis rengeteg tervem és témám van, többek között írni egy összefoglaló bejegyzést a különböző rizsfajtákról és elkészítési módjaikról (nem igaz, hogy az emberek jó része nem tud rizst főzni), összeszedni a 3 legjobb gasztrokönyvet, amit legutóbb olvastam (Cserna-Szabóval, naná), és még sorolhatnám. De akkor kezdjük egy régi tartozással: egy nagyon kedves barátomtól pár hete megkaptam egy frissen lőtt dámszarvas egyik hátsó-felsőcombjának kifilézett dióját, amit aztán kincsként vittem haza, és míg éjjel a hús marinálódott, megálmodtam, hogy mi lesz belőle. Íme:

(További képekért gyere a Facebookra, ígérem, jó lesz!)

Egyben sült szarvasdió vadasan, gombás zsemlegombóccal

Hozzávalók:

• A húshoz és a marinádhoz: 1 kg szarvas felsőcomb filézve / 3+2 dl vörösbor / 1 dl olívaolaj / 1 ek borókabogyó / babérlevél, só, bors, friss kakukkfű
• A vadas mártáshoz: 1 fej hagyma / 3 szál sárgarépa / 1 szál fehérrépa / ½ zellergumó (vagy egy kisebb egész) / 1 ek mustár / 1 ek barnacukor / 1 dl tejföl vagy tejszín / 1 dl alaplé (vagy víz)
• A zsemlegombóchoz: 2 zsemle / 2 tojás / kb. 20 deka liszt / 10 deka gomba / fél csokor petrezselyem / só

1. A már megmosott és letisztított húst tálba tettem, leöntöttem vörösborral, olívaolajjal, megszórtam babérlevéllel, kakukkfűvel és borókabogyóval, letakartam folpackkal és egy éjszakára a hűtőbe tettem. Másnap kivettem a marinádból a combot, szárazra töröltem, és egy kevés olívaolajon közepes lángon minden oldalát megpirítottam, majd a húst félretettem. (Ha lett volna itthon finom szalonna, akkor talán meg is tűzdeltem volna velük a szarvast, hogy kicsit szaftosabb legyen a hús, de háztáji híján maradt a reform változat).
2. A zöldségeket apróbb kockára vágtam, és egy tűzálló edénybe tettem, aminek az alját előtte finoman kivajaztam. A zöldségek közepébe tettem az elősütött szarvast és leöntöttem még annyi vörösborral, hogy kb. ellepje a húst, majd az egészet lefedve 180 fokra előremelegített sütőbe téve legalább 1-1,5 órán át sütöttem. A végén hústűvel ellenőriztem, hogy a comb közepe is megpuhult-e.

(Azt, hogy a szarvascomb maghőmérséklete 90 fok azt jelzi: csirkepuhára főtt a nagyvad)

3. A készre sült húst kivettem és alufóliával letakartam, hadd pihenjen. A boros-sült zöldségeket serpenyőbe öntöttem, felöntöttem 1-2 dl vízzel, és 5-10 perc alatt beforraltam, majd a tűzről levéve egy botmixerrel pürésítettem. Végül mustárral és tejföllel krémesítettem, és sóval-borssal valamint barnacukorral ízesítettem. A zsemlegombóchoz: egy ek olajon megpirítottam a zsemlekockákat, amíg az összes olajat fel nem szívták, és a szélük pirulni nem kezdett. Ekkor hozzáadtam őket a laza galuskatésztához (2 tojás + annyi liszt, amennyit a tojások felvesznek). Ugyanebben a serpenyőben megdinszteltem az apróra vágott gombát, és ezt is a galuskatésztához adtam, akárcsak a felaprított petrezselymet. Ezután az egészet jól elkevertem és két evőkanál segítségével gombócokat formáztam belőlük, amiket sós, lobogó vízben főztem puhára pár perc alatt. És mert én így szeretem: a zsemlegombócokat a korábban használt serpenyőben egy kevés vajon megpirítottam.

4. Lehet, hogy az elején kellett volna szólnom, de most mondom: ehhez az egésznapos főzéshez hozzá sem kezdtem volna, ha nem lett volna a kamrapolcon egy bontatlan üveg vörösáfonya lekvár az IKEA jóvoltából. Mert ez a fanyar boros-zöldfűszeres szarvas üvölt (bőg?) az édesbogyós lekvárért. Sok-sok lekvárért.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Magyar csodaszarvas fartöve ropogós kenyérbundában sütve a la Oli Tökéletes sült csirke 10 lépésben, 5 órában, H.Blumenthal nyomában. Ossobuco: lyukas húsnak brutál sűrű a leve Kusz kusz bang bang I (home) made bagett! Igen.

„Nincs szükséged ránk, hogy kefélj, vagy tán félsz egyedül, hm? Felejtsük el az egészet, tele van a tököm a kötelező szexszel, hiszen még életemben nem dugtam, de már nem is akarok.” – az Amerikai pitéből van ez az idézet, a szalagavató bálon hangzik el Jim szájából, akit erősen frusztrál, hogy mindenki rágörcsölt a szüzessége elvesztésére. Ez a rész jut eszembe, valahányszor arra gondolok, hogy fasírtot kéne sütnöm. Igazi, klasszikus, fasírt-fasírtot darált disznóból áztatott zsemlével, mellé édes-petrezselymes rizibizit, ahogy anno a Nagyika szokta. Mert egy gond van csak ezzel: nem tudok fasírtot sütni. Nem tudok, de már nem is akarok. Belefáradtam a próbálkozásokba, hogy sosem tudom azt az ízt még csak megközelíteni sem (nemhogy megidézni), amin felnőttem. Persze, felhívhatnám Anyámat, hogy ő hogy csinálja, hogy olyan finom lesz, de már nem érdekel, elegem van a kudarcokból. Elfogadom, hogy a fasírt az az étel, amit igazán jól csak az Anyukák és a Nagymamák tudnak sütni, nem keresem az okokat mögötte, nem harcolok ellene, elfogadom. És helyette kísérletezek minden olyan fasírtfélével, ahol nem hibázhatok. Mert hiányzik a viszonyítási alap, és az ízlelőbimbóim sem tudják azonnal jelezni az agyamnak, ő pedig nekem, hogy ez bizony rohadtul nem az a fasírtíz, amihez az emlékképek kötődnek. Így sütöttem már köftét, IKEA-húsgombócot (állati jó lett, majd a receptet is felrakom), és legutóbb krumplis laza©fasírtot, mert néha a szuperegészséges párolt lazacot is meg lehet unni. Ha valaki szereti a halízt egy húspogácsában és szeret pepecselni, így fogjon neki:

Hozzávalók:

• 30 deka lazacfilé
• kb. 30 deka krumpli
• 2 szál újhagyma
• 1 tojás
• 3-4 dl tej + egy ek barnacukor (csak a hal főzéshez)
• 3 ek zsemlemorzsa + a panírozáshoz
• 1 ek vaj és olívaolaj a sütéshez
• Fűszerek: só, bors, friss kapor, 1 ek citromlé, 1 kk dijoni mustár

Lazacfasírtot százféleképp lehet készíteni, ez csak egyféle verzió, elkészítési módjában hasonlít a svéd-húsgolyókra, mert az is főtt krumplival készül és tejszínnel. Itt a tejszínt, a tejben főtt lazac helyettesíti, amitől finom krémes lesz a hal. 1. Szóval, először is fogjuk a lazac szeletet (vagy szeleteket), és betesszük egy akkora lábosba, amit pont megtelít, hogy ne kelljen sok tejjel felönteni ahhoz, hogy ellepje. Feltekerjük a lángot, (de nem hagyjuk ott a konyhát, mert a kifutott tejet senki nem szereti feltakarítani) és amint forrni kezdene a cukros tej, levesszük takarékra, 1-2 percig bugyogtatjuk, majd elzárjuk és fedő alatt még főni hagyjuk. 2. Egy másik lábosban sós vízben megfőzzük a krumplit, majd egy krumplinyomón átnyomva keverőtálba tesszük, és hozzáadjuk a tojás, a fűszereket, és az apróra vágott újhagymát. 3. A lazacot kiemeljük egy vágódeszkára, és egy késsel (mintha csak padlizsánt potyolnánk) felaprítjuk egész pépesre. (Jobb szeretem így késsel az aprítógép helyett, mert így látom, ha még maradt benne szálka, és nem lesz az egész egy homogén rózsaszín massza, mintha csak ipari párizsit gyártanánk). A felaprított lazacot elkeverjük a krumplival, tojással, és a beleszórt pár evőkanálnyi zsemlemorzsával, és hűtőbe tesszük. (A zsemlemorzsa kihagyhatatlan, mert ő felel a halban és a krumpliban lévő víz megkötéséért.) 4. Kb. egy óra alatt lehűl annyira a cucc, hogy könnyen formázható legyen, és ne ragadjon a kezünkhöz. Merthogy kézzel formázunk, szép apró golyókat, amiket aztán egyesével meghempergetünk még egy kevés zsemlemorzsában. A sütéshez vajat és olívaolajat melegítünk a serpenyőben, és beletesszük a húsgolyókat, amiket ezután egy villával középen óvatosan lelapítunk, így nyerik el végső pogácsaszerű formájukat. A legfinomabb házi készítésű fokhagymás majonézzel, aiolival, vagy kaporszósszal.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Mi ez, hagymás bab? Nem, krumplis nyúl. Sznobkonyha 1. rész: laza 10 perces lazac jégborban párolva Mitől palóc a fasírt? Látod, lemegy a nap, különböző nagyvadak… No. 1 hétvégi reggeli: amerikai palacsinta – bármivel

„Banánt Anyuka, banánt akarok” – sóhajtott fel Jenő, és már küldték is a borbélyhoz. Honnan vegyek én most banánt? – értetlenkedett Jenőke mamája. Na ja, 1962 nyarán ez a kérdés teljesen adekvát volt, hisz a 60-as években banánhoz nagy ritkán jutott az egyszeri anyuka, főleg télen, és akkor is leginkább csak pult alól, ha volt közértes a családban. Én ugyan még a 70-es évek szülötte vagyok, de gyermekkori emlékeim már csak a 80-as évek második felétől vannak (az első 6 évem valahogy kiesett, mint Keith Richardsnak a 70-es évek), és nem emlékszem ezekre a hiánygazdaságos időkre. Banán is volt, ha kértünk volna a testvéremmel. De nem kértünk, mert nem szerettük. Ha néha beadtuk a derekunkat, akkor csakis vékony karikákra vágva, kétágú kisvillával a tévé előtt ülve fogyasztottuk. Nővérem ugyanis híresen rossz evő volt, a testünket felépítő 206 csontból szerintem nála mindegyiket ki lehetett tapintani, ezért Anyámék azzal a trükkel próbálkoztak, hogy a banánt a héjától és formájától megszabadítva játékos formában diktálják belénk, miközben valami rajzfilm megy a tévében. A banán később sem tartozott a kedvencek közé; míg a teniszversenyeken mindenki banánnal tömte magát két meccs között, én megmaradtam a sport szeletnél. Ki hitte volna, hogy 20 év után villával széttrancsírozott banánokból fogok süteményt sütni, majd az egészet kétpofára bezabálni? És még rajzfilm sem kellett hozzá.

(A recept a 2013. januári TV Paprika magazinból van. És igen, legalább olyan szép lett, mint a hátsó képen!)

Ragacsos banános süti karamellszósszal / Hozzávalók:

• 30 deka liszt
• 17 deka vaj + a forma kikenéséhez
• 4 banán
• 1,5 kk sütőpor (1/2 csomag)
• 1/2 kk só
• fél ek porcukor
• 2 tojás
• 1 rúd vanília (vagy vaníliás cukor, vagy 1 kk vaníliakivonat)
• A karamellszószhoz: 3 dl tejszín, 1 ek vaj, 7 deka barnacukor, 2 ek méz

1. Először is kimérjük a lisztet, beleszórjuk a sütőport, egy kevés sót és félretesszük.
2. Egy keverőtálban habosra verjük a szobahőmérsékletre felengedett vajat egy fél evőkanálnyi porcukorral, majd hozzáadunk 2 tojást és ezzel is jól elkeverjük. Ezután jöhet a banánmassza, vagyis 2 banán villával krémesre törve és a vanília. Ezt is jól elkeverjük a többi hozzávalóval, majd 3-4 részben hozzáadjuk a lisztet és folyamatosan keverjük, amíg szépen összeáll a banános tészta.
3. A tésztát egy kivajazott sütőedénybe kanalazzuk, és 170-180 fokosra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt készre sütjük. Tű- vagy késpróbával ellenőrizhetjük, hogy a tészta már nem nyers.
4. Ezalatt elkészítjük a karamellás szirupot, ami az egésznek a lényege: ehhez egy forralóedényben folyamatosan kevergetve addig melegítjük az összes hozzávalót (mínusz 2 ek tejszín), amíg a cukor fel nem olvad. Ezután lejjebb vesszük a lángot, és további 5 percig forraljuk, amíg be nem sűrűsödik a massza, és olyan lesz a cucc, mint a karamellás sűrített tej. Ha a kívánt állagot elértük, lehúzzuk a tűzről, és elkeverünk benne még kb. 2 evőkanálnyi tejszínt. Ettől lesz igazán homogén színű és krémes a karamellás szirup.
5. Ha a süti kész, kivesszük a sütőből, és a szirup 1/3-át egyenletesen elkenjük a tetején, majd visszatesszük a sütőbe még 2-3 percre, amíg a szirup a tetején el nem kezd felhólyagosodni, majd a sütőt elzárjuk.
6. A süti tetején elrendezzük a karikákra vágott másik 2 banánt, és meglocsoljuk egy újabb jó adag sziruppal, és félretesszük hűlni.
7. Tálalás előtt minden szeletre csurgatunk még egy adag karamellszószt, majd szép egyenletes mozdulatokkal, falatról-falatra haladva betermeljük az egész tál ragacsos sütit, hogy a végén egész arcunk karamellben tocsogjon, miközben elmorzsolunk egy könnyet a KGST-piacon felnőtt és megöregedett honfitársainkért.

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Milliomos szelet: kemény vagy csoki! Hogymi? Sörös csokis süti Boston krémes – házi vaníliakrémmel Profiterol: képviselőfánk profiknak Ne éld az álmod, edd inkább meg: amerikai palacsinta tejkaramellával

„Yes, nézzézek, mit teremtettem! Tüzet, ééén, raktam, tüzet!” Emlékeztek még a Számkivetett című filmnek erre a jelenetére, amikor Tom Hanks előemberként ugrálja körbe a tengerparton rakott méteres máglyát, Doorsot énekelve? Persze az önfeledt melldöngetést és artikulálatlan üvöltözést napokig tartó hiábavaló próbálkozás előzte meg. De aztán egyszer csak sikerült, és a semmiből hirtelen valami fényesen izzó melegség lett. Tom Hanks azzal a tűzzel egy darabka civilizációt csempészett a szigetre, melynek hosszútávon a túlélését is köszönhette. Valahogy én is hasonló büszkeséggel vettem ki vasárnap délután a sütőből a forró tepsit, rajta a 4 db házi készítésű bagettel. „Nézd, mit kreáltam!” – kiálltottam feleségemnek. „Sütöttem kenyeret! Én!”. Felkeltem korán reggel (fél tízkor), és dacolva a kint tomboló esővel kimentem pizsamában a konyhába, elővettem a lisztet, élesztőt, vizet, és tésztát gyúrtam. Én, a teremtés koronája, igen! Kimértem, dagasztottam, kelesztettem, kentem, spricceltem, bevagdostam, sütöttem, pihentettem, megtörtem, tunkoltam, és megettem. Igen.

Hozzávalók (a képen látható mennyiséghez)

• 320 gr kenyérliszt (bár én fele pizzalisztből csináltam)
• 200 gr (2 dl) langyos víz
• élesztő (porélesztőt használtam, ebből kell majdnem egy egész zacskó)
• 1 ek olívaolaj
• 1 tk só
• liszt a gyúráshoz-nyújtáshoz, és víz a sütéshez

(További bagett (bazsé) képek a facebookon, jertek, lájkoljunk együtt!)

A fenti receptet egy korábbi Paprikás műsorból vettem, ahol egy óriási szájú, de helyes feka csaj, Lorraine Pascale sütött pain d’epit. Ami gyakorlatilag ugyanolyan tésztájú francia kenyér, mint a bagett, csak kalász formára vágva. Gyakorlatilag a mennyiségeket bárhogy variálhatjuk, de a tészta-víz arány többnyire ez legyen, vagyis a vízmennyiség kicsit több, mint a liszt fele. Lassú munkához idő kell, így lássunk is neki: mérjük ki a lisztet, sózzuk, csináljunk egy kis mélyedést a közepébe, ebbe szórjuk az élesztőt (vagy morzsoljuk a frisset) egy aligfél kiskanálnyi cukrot, és öntsük fel kevés langyos vízzel. Pár perc után a cukor-víz-élesztő egymásra talál, ekkor hozzáönthetjük szép lassan a többi vizet is, és egy evőkanálnyi olívaolajat. Ha már összeállt a tészta, picit átgyúrjuk és egy épphogy olajos tálban, lefedve, meleg helyen hagyjuk kelni legalább egy órán át. (De hűtőbe téve akár egész éjszaka is kelhet). Egy óra után kiborítjuk az addigra már ragacsossá duzzadt tésztát, és egy előre kilisztezett munkapulton pár perc alatt addig gyúrjuk-nyújtjuk, amíg a tészta a lisztben található fehérjék, az élesztőben lévő keményítő és a víz kölcsönhatásának köszönhetően egynemű, elasztikus anyaggá áll össze. De a legegyszerűbb, ha megnézitek az alábbi videón (16. perctől), hogy Lorraine ezt hogy csinálja. Ha a tésztát átgyúrtuk, akkor egy éles késsel annyi darabra vágjuk, ahány és amekkora bagettet szeretnénk kapni. A bagetteket egyenként újra átgyúrjuk, tenyerünkkel hengerezve gilisztává nyújtjuk, majd félbehajtjuk és újrahengerezzük, amíg a kívánt formákat meg nem kapjuk. A kész bagettformákat a tepsire helyezzük egymás mellé, és meleg helyen (akár a sütőben 30 fokon) még legalább egy órán át hagyjuk őket tovább kelni és dagadni. Ezután a sütőt bekapcsoljuk 220-230 fokra, és a sütő aljára egy tűzálló edénybe kevés vizet öntünk. Amíg a sütő eléri a kívánt hőfokot, a bagetteket enyhén beolajozzuk, vízzel megsprickoljuk, finoman megszórjuk durvára tört sóval, és egy éles késsel sréhen, hosszúkásan bevagdossuk őket (Igen, a kép tanulsága szerint én ezt rendesen elnéztem, mert úgy irdaltam a kenyeret, mintha halat sütnék). Ha a sütő már elég meleg, egy kis spricnivel újabb vízpárát juttatunk a belsejébe, és betoljuk a tepsit. 5 perc múlva kinyitjuk a tepsi ajtaját és egy újabb adag vizet spriccelünk be. A ropogós héjú és levegős bagetthez (vagy bármilyen kenyértésztához) elengedhetetlen a picit párás közeg, úgyhogy ezt a lépést ne spóroljuk ki, ez nem csak amolyan gasztrosznob bindzsizés. (Ugyanezért fontos, hogy a sütés előtt a bagettformákat is bepricceljük egy kevés vízzel (vagy olajjal). Egyébként ha még ropogósabb héjat akarunk, akkor a sütő lezárása után, nyitott sütőajtónál még bent hagyhatjuk őket pár percre. Mérettől függően kb. 13-15 perc alatt készen is vannak a saját, házi készítésü bagettjeink. Igen, megcsináltuk: we have (home)made bagett!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

Fordított ananásztorta: avagy Ms. Tatin menni Amerika Fát az erdőbe? Vagy lazacot a levesbe? Spárgás rizottó – zöld színskála a tányéron Éljen május ötödike! Tíz tanács, hogy hogyan lehet NEM elrontani a tavaszi tekercset!